Hogy vált idén szinte terápiámmá az olvasás?

Mindig is olvasó ember voltam, természetesen változó intenzitással. Az egyetem alatt még rengeteget olvastam, közel évente száz könyvet, de akkor sokkal több időm is jutott rá, részben amiatt is, hogy Érd és Budapest között ingáztam.

Aztán amikor elkezdtem dolgozni, szép lassan tört meg a lendületem, majd 2017-ben, életem egyik legnehezebb évében bevallom, csak úgy értem el az 50 olvasott könyvet, hogy a végén mesekönyveket olvastam csak ezért a könyvtárban... Akkor még jobban számítottak a számok, most már nem ez motivál. Szép lassan utána szerencsére visszatértek a könyvek az életembe, de a tavalyi karantént én is eléggé megsínylettem.

Az idei évben úgy gondoltam, hogy szeretném visszahozni azt, hogy az olvasás napi szokássá váljon, és ne csak a telefon görgetése legyen az esti kikapcsolódás, ami ugye igazából nem is teljesen az. Eleinte úgy indultam neki, hogy januárban szeretném azt tartani, hogy minden nap olvasok valamennyit, akár csak pár oldalt. Ez olyannyira jól sikerült, hogy azóta egy napot kivéve máig tartom ezt a szokásomat. Persze igyekszem, hogy ez ne váljon kényszeressé, és ne erőltessem magamra akkor, ha esetleg valamiért nem megy, de szerencsére egyre inkább igényem is van rá.

Nem akarok közhelyeket puffogtatni, csak elmesélni, hogy tényleg úgy érzem, jó hatással van rám ez az egész. Egyrészt addig sem a képernyő előtt ülök, amíg kezembe veszek egy könyvet. Ne értsetek félre, nem tartom ördögtől valónak az internetet, a social mediát, de van, hogy én is azt veszem észre magamon, hogy már csak értelmetlenül, agyatlanul görgetek, fel sem fogom, amit látok. Amikor viszont előveszem a könyvemet, mindig azt érzem, hogy valami jót, értékeset csinálok, hogy úgy pihenek, kapcsolódom ki vagy épp tanulok valamit újat, hogy azt abszolút nem érzem elvesztegetett időnek.

2021-ben a vásárlások terén sem fogtam annyira vissza magam, de most még ezt sem bánom, mert olyasmit szerzek csak be, aminek már a birtoklása is boldoggá tesz, jó érzés, hogy a polcomon van. Emellett persze mióta lehet, újra járok a könyvtári cserepontra is, jót tett az is, hogy elő tudtam jegyezni az engem érdeklő olyan könyveket, aminek viszont nem voltam biztos a megvásárlásában. Ma már végre magába az épületbe is be fogok lépni és újra a polcok között válogatni.

Azért továbbra sem az lesz rám a jellemző, hogy minden szabad percemben csak olvasnék és éventetöbb száz könyvet darálnék le, ugyanis azért megmaradt továbbra is a sorozatnézés, filmnézés, társasozás az életemben, ráadásul most már, hogy szabadabban lehet mozogni, újra találkozom barátokkal, megyek közösségi programokra is. Viszont igyekszem megtalálni az egyensúlyt ebben is, hogy igenis legyen maradjon időm arra, hogy az erkélyre kiülhessek egy jó olvasmánnyal és csak élvezzem, hogy olvasok és néha felpillantva gyönyörködöm a belső udvarunk fáiban.

Ami egyébként nagyon nagy inspirációforrás és motiváció volt most nekem, az Szabados Áginak a Mutasd a könyvespolcod! sorozata, amit rettentően élveztem, voltak olyanok, akikről nem is tudtam, hogy egyáltalán olvasnak, nemhogy meg tudják mutatni a könyveiket Áginak. Emellett a könyves podcastek, mint a LibrAmore és a Popkult, csajok, satöbbi is sokat adnak, valamint az továbbra is a blogok és a bookstagram is jó ötletetekkel és motivációval tölt fel.

Valahogy úgy érzem, hogy még szorosabbra fonódott a viszonyom az olvasással, és tényleg egyfajta terápia lett, ami segít kicsit kikapcsolni az agyamat és értelmesen eltölteni az időmet. Eddig is fontos szerepet töltött be az életemben, de most kicsit megint másként nézek rá. Voltak hobbijaim, amik egyszerűen azért haltak el, mert kinőttem belőlük, vagy egyszerűen már nem tudták igazán érdekelni, ezért is örülök, hogy az olvasással valahogy mindig meg tud újulni a viszonyom és mindig valahogy más szemmel tudok tekinteni rá. Remélem ez nagyon sokáig így is marad még.

Megjegyzések

  1. Olyan jó volt ezt olvasni! Fuhh, a social media görgetése tényleg lélekölő tud lenni, és mégis csináljuk, pedig mennyivel jobb és feltöltőbb dolog egy történetbe belemélyedni, még ha csak pár oldal erejéig is minden nap. :) Remélem én is, hogy sokáig megmarad, veled marad ez az érzés, és a sok olvasás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Most a napokban kicsit kevesebb idő jutott az olvasásra, de ilyen is van, nem hajt a tatár. :)

      Törlés
  2. Most jutottam el ide, hogy végigolvassam a posztod . Egyetértek Pupival, nagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzést! A minden nap egy kicsi jó szokáskialakító módszer, én most a jógával/tornával vagyok így, hogy minden hétköznap 15 percet szánok erre és ez összességében többet ér, mint mondjuk a heti-kétheti intenzív fél óra, amihez sokszor nem is volt kedvem.
    A terápia-szerep is jó megközelítés, remélem ezután is sikerül a napjaidba csempészni, és lelazulni a szuper könyvekkel ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az is egy jó módszer. :)
      Igyekszem, mondjuk most nyáron azért elviszik az időt a programok, de nem baj, amennyit tudok, olvasok. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyertek hozzám könyvespolcot nézni!

A nagy 2020-as összegzés

Novemberi book tag