A furcsa április zsákmányai

Az április egyszerre tűnt úgy, mintha elszáguldott volna és mintha ólomlábakon cammogott volna. Furcsán telik valahogy most az idő, mintha kizökkent volna a világ. Ennek persze vannak előnyei és hátrányai is, de inkább térjünk rá a könyvekre.

A beszerzések egy része

Összesen hét könyv került ebben a hónapban hozzám. Először is egy előrendelés, ami várhatóan sajnos egy jó ideig az utolsó új Agave-megjelenés lesz, a Mesék a hurokból Simon Stalenhagtól. Ezt még áprilisban el is olvastam, nem tetszett annyira, mint az Elektronikus állam, de rossznak sem mondanám és a képek továbbra is csodálatosak.

Szintén előrendelés volt Margaret Atwoodtól Az ehető nő, amelyhez még hozzácsaptam az új Zafónt, A Köd Hercegét, valamint Donna Tartt-tól A kis barátot. Mind a háromra nagyon kíváncsi vagyok, de még várniuk kell kicsit a sorukra.

Végül a hónap végére bejött még egy rendelés, amelyben F. Várkonyi Zsuzsától a Férfiidők lányregényét, Elizabeth Gilberttől a New York lányait és Noelle Stevensontól a Nimonát vettem meg. Utóbbit pont ma olvastam el, de majd csak májusban mesélek róla, hisz ma már elseje van.

Olvasás terén azért valamivel jobban haladtam, mint márciusban, de még most sem értem el a szokásos tempómat. Még mindig van, hogy akkora a szorongásszintem, hogy a telefont tudom csak nyomkodni. De azért a fent említett Mesék a hurokból mellett befejeztem Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sorsot, amely bár sok újat nem adott, de voltak benne érdekességek. Végre sorra kerítettem Elena Ferrante Nápoly-ciklusának a befejező részét, aminek faltam minden egyes oldalát. Már most tudom, hogy ezt a sorozatot még sokszor újra fogom olvasni.

Hiro Arikawától Az utazó macska krónikája megadta azt, amit én a Ha a macskák eltűnnék a világból-tól vártam. Csak ajánlani tudom, nekem megmelengette a lelkem. A hónap végére pedig jutott még egy újraolvasás is. Raana Raastól a Csodaidők - Az ogfák vörösét olvasom, és rá kellett jönnöm, hogy egyrészt teljesen elfelejtettem, másrészt pedig ugyanúgy be tud rántani, mint régen.

Muszáj itt az olvasásnál megemlítenem, hogy hosszabb idő után több magazint is kézbe vettem és elolvastam. Régen nagy magazinfogyasztó voltam, aztán ahogy bejött az életembe a blogposztok olvasása, a Youtube és az Instagram, úgy már csak néha-néha vettem újságot a kezembe, leginkább repülőre vittem magammal. Most viszont elolvastam az Elle és a Marie Claire aktuális számát, valamint sikerült beszereznem a National Geographic legutóbbi Traveler kiadását. Ezek közül főként az Elle-t nagyon ajánlom, baromi érdekes és értelmes cikkek vannak benne. A Marie Claire sem rossz, de nem fogott meg annyira, a National Geographic pedig már nem kapható az újságosoknál.

Nem meglepő módon nagyon programokról nem tudok beszámolni, még nem néztem meg egyetlen online könyvbemutatót vagy ilyesmit sem. Nagyon sajnáltam, hogy a Könyvfesztivál elmaradt, azért mégis csak élőben a legjobb hallgatni a beszélgetéseket és megnézni az újdonságokat. De ami pozitív, hogy felértékelődtek az olyan egyszerű dolgok, mint egy nagy séta, mint amikor a Tóth Árpád sétányon 40 percen át csodáltam a virágzó cseresznyefákat. Bár jobb lett volna társasággal, de így egyedül is abszolút megvolt a varázsa. Innen van egy nagyon kedves emlékem, mikor láttam egy hölgyet, aki teljesen egyedül, mindenféle fényképezés nélkül csak sétált, csodálta a fákat és látszott az arcán az az igazi, színtiszta boldogság, hogy ezt a szépséget ő most így láthatja.

A májussal kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim, szeretném, ha többször lenne olyan a lekiállapotom, hogy tudjak olvasni, elmerülni a sorok között, és hát már most látom, hogy mivel vannak jó akciók, a következő hónapban is lesz miről beszámolnom. Addig is vigyázzatok magatokra és olvassatok, amennyit jól esik.