Dave Eggers: A Kör

A Kör nem az a könyv, amire rögtön elsőre felkaptam volna a fejem. Szép lassan kezdte el piszkálni a fantáziámat, mivel egyre több ismerősöm nyilatkozott róla pozitívan és amúgy is szeretek disztópiákat olvasni. Majd kiderült, hogy még filmet is forgattak belőle, amit hamarosan bemutatnak Emma Watson és Tom Hanks főszereplésével.

Mae 24 évesen megkapja álmai állását: bekerül a Körhöz, amely addigra a világ egyik legbefolyásosabb tech cége. Mae-t szép lassan egyre jobban beszippantja a Kör filozófiája, ennek hatására pedig eltávolodik korábbi életétől. Amikor egy titokzatos férfi felbukkan az életében, az csak végképp felforgatja a hétköznapjait. Tudja, hogy döntenie kell az új és régi élete között, de vajon van még visszaút?

A Kört az teszi igazán félelmetessé, hogy már itt kopogtat az ajtónkon, sőt, igazából már részben be is engedtük. Hiszen Facebookozunk, felrakjuk Instára a képeinket, Twitteren osztjuk meg gondolatainkat a világgal. Persze most még mi magunk szabályozzuk, mennyit használjuk ezeket az oldalakat, az okos eszközöket és mit osztunk meg rajta. De ki nem járt úgy, hogy na, csak tíz perce ülök le a gép elé, majd két óra múlva állt fel, és el sem tudta mondani, mit is csinált pontosan?

A regény nagyon szépen bemutatja, hogy lehet egyre inkább legyűrni valakinek az ellenérzéseit, és olyan érvekkel manipulálni őt, amelyekben érzi, hogy valami nem stimmel, de aztán egyre inkább elkezd hinni bennük. Mae eleinte még hazajár, elmegy kajakozni, éli az életét és csak egy munkahelyként tekint a Körre. Aztán ahogy egyre inkább elvárásként és elérendő célként támasztják elé, hogy több időt töltsön ott, hogy többet vegyen részt a közösségi életben, már ezt kezdi el a normálisnak érezni.

Félelmetes, ahogy a történet folyamán a szereplőink szép lassan elvesztik a magánéletüket, az
Egy pillanatkép a filmből (a kép forrása)
identitásukat. A legszebben ezt az jelzi, ahogy Mae íróasztalára kerülnek fel az újabb és újabb képernyők. Kikapcsolni, kikapcsolódni esélytelen. Nem marad más, csak a zingek (a könyvbeli megnevezés a posztokra), a mosolyok és homlokráncok világa. Ez pont olyan, mikor valaki abban kezdi el mérni az életét, hogy mennyi lájkot kap a megosztásaira.

És tudjátok, mi az, ami még rettegés vált ki belőlem? Hogy a könyv során egy csomó olyan érvvel lehet találkozni, amit nehéz támadni. Ki ne szeretné visszaszorítani a gyermekrablások vagy a gyilkosságok számát? Ki ne szeretné, ha eltűnnének az internetes trollok? Viszont az ár, amit fizetni kéne érte, szerintem túl magas. Szeretem, hogy nem mindenki tudja, hogy ki vagyok én, amikor a blogon kívül élem az életem. Hogy nem kell mindig megosztanom, hova ülök be vagy kivel beszélgetek éppen. Hogy igenis megvannak a titkaim és hogy nem tudok mindent. A tudás amekkora áldás, akkora átok is tud lenni.

Egyébként maga a regény azért nem tökéletes, a legtöbb fordulata kiszámítható és olyan nagy újdonságokat nem kapunk tőle. Viszont nagyon jól van összerakva, baromi izgalmas, a heti alváshiányom egy részének ez a könyv a felelőse, mert nehéz letenni. Ráadásul elgondolkodtató, én részemről a Facebook oldalamról letöröltem pár dolgot és megfogadtam, hogy igyekszem majd kevesebb személyes dolgot megosztani ott.

Egyébként miközben ezt a posztot írtam, egyszer csak magától felugrott a Skype bejelentkező oldalam, pedig szerintem már legalább egy éve, ha nem több, hogy használtam ezt az alkalmazást. A A Nagy Testvér figyel?

Megjegyzések

  1. Ez a könyv a film miatt felkerült az én listámra is, és most meggyőztél, hogy jó lesz :)
    (Jó lett az új dizájn ;) )

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy 2023-as évzárás

A nagy 2022-es évzárás

J. J. Abrams - Doug Dorst: S.