2015. július 18., szombat

Capa in Color kiállítás

Arra gondoltam, megpróbálhatnám kicsit kitolni a Könyvgalaxis határait, és a könyveken kívül másról is írni. Úgy gondoltam erre tökéletes lesz a legutóbb látott kiállításomról egy kis élménybeszámoló.

Nem tudom, hány olvasóm tudja, hogy Magyarországon létezik Capa Központ a Nagymező utcában. A Központot 2013-ban nyitották meg az Ernst Múzeum helyén. Egyébként egy nagyon szép épületről van szó, amely sajnos kívülről eléggé el van hanyagolva.
Nem véletlen egyébként a Központ Budapesten valahova létrehozása, hiszen Robert Capa Friedmann Endre néven itt látta meg a napvilágot 1913-ban. A spanyol polgárháborúban és a normandia partraszállás napján készített fekete-fehér képei tették őt világhírű haditudósítóvá. Jelmondata ez volt: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."

Capucine francia modell és színésznő, Róma, 1951. augusztus


A Capa in Color kiállítás legnagyobb erénye, hogy Capa teljesen más oldalát is megismerhetjük. A kiállítás elején persze láthatóak a leghíresebb fekete-fehér fotói a második világháborúból, de utána áttérünk a színes képekre. Persze ezek között is vannak háborús témájúak, de itt már olyanok is feltűnnek, amelyen például Ernest Hemingway látható a családjával vadászat közben, vagy Picasso a tengerparton. Jár Indokínában, Japánban, Londonban, megörökítette az olasz elit hétköznapjait, láthatunk a svájci síparadicsomból is fotográfiákat.

Pablo Picasso fiával, Franciaország, 1948
Capa képeit alapvetően az ember a halállal, a félelemmel, a katasztrófával köti össze. Ehhez képest színes képei számomra tele voltak életszeretettel, nyugalommal, boldogsággal. Egy székben ülő kutya, az erkélyen könyöklő vörös ajkú nő, Picasso fürdőnadrágban, mind-mind a hétköznapok sokszínűségének egy-egy pillanata. 
Ma már nap mint nap több ezer színes fotót is megnézhetünk akár, de a negyvenes-ötvenes években még ritkaságszámba ment a színes fotózás, ugyanis a Kodak titokban tartotta az előhívási eljárást, így minden filmet az ő fotólaborjaikba kellett beküldeni, ahonnan akár több hét is eltelhetett, mire a fotós megkapta a képeit. És bár az újságírás közel sem volt annyira felgyorsult, mint napjainkban, de már akkor sem tudtak heteket várni egy-egy képre. Pedig Capa színes képei is mindenképp megérdemlik a figyelmet.

Capa utolsó színes fotója
A kiállítás végén egy angol nyelvű dokumentumfilm is megtekinthető, amelyben Capa életéről tudhatunk meg többet. Érdemes a képekre legalább egy jó órát rászánni, majd belenézni a videóba, hogy kicsit jobban megismerhessük őt.

A kiállításról bővebb információkat a Capa Központ oldalán találhattok.

(A képek a Capa Központ oldaláról és a Wikipédiáról származnak.)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu