Kim Stanley Robinson: 2312
Ezúttal kicsit eltávolodunk a Földtől, hogy más bolygókat is megismerhessünk. Ellátogatunk a Merkúr mindig mozgó városára, és megnézzük az örök sötétséget a Vénuszon. Tarts velünk erre a képzeletbeli utazásra!
Április 1. és 7. között Kim Stanley Robinson 2312 című könyve segít nekünk felfedezni az univerzumot. A miniturné alatt nem csak a tudomány világából hozunk információkat, de számos más érdekességről is olvashattok. Emellett pedig ha játszotok, gazdagabbak lehettek a könyv három példányának egyikével.
Kiadó: Agave
Oldalszám: 576 oldal
Fordító: Farkas Veronika
Fülszöveg: A tudományos és technológiai fejlődés rendkívüli jövő előtt nyitotta meg az utat. Már nem a Föld az emberiség kizárólagos otthona: új lakóhelyek létesültek a Naprendszer holdjain és bolygóin, sőt még azokon is túl. 2312-ben azonban események sorozata kényszeríti az emberiséget arra, hogy szembenézzen múltjával, jelenével és jövőjével.A történet a Merkúron kezdődik, Terminátor városában, a mérnöktudomány eddig sosem látott csodájában. Swan Er Hong a nagyanyját gyászolja, Terminátor városának egyik legbefolyásosabb patrónusát. Mivel halálának váratlansága és tisztázatlan körülményei nem hagyják nyugodni, Swan útra kel a Naprendszerben, ám még csak nem is sejti, hogy ezzel nem csak saját életét, de az egész emberiségét is örökre megváltoztatja. Swan egykoron bolygókat teremtett - most azonban abba a tervbe is belepillanthat, amely az elpusztításukat célozza.
A 2312 merész és zseniális látomás az emberiség jövőjéről, egyúttal magával ragadó jellemrajz azokról az emberekről, akik a jövő történéseit alakítják - nagy jelentőségű sci-fi a műfaj egyik legtehetségesebb írójától.
Bár A rizs és a só évei, amelyet szintén Kim Stanley Robinson írt, évek óta a polcomon áll, egyszerűen nem mertem a kezembe venni. Hogy miért? Féltem, hogy annak köszönhetően, hogy nem vagyok teljesen jártas az ázsiai kultúrában, sok mindent nem fogok megérteni. Voltak ilyen félelmeim a 2312-vel kapcsolatban is, amelyek szerencsére csak részben igazolódtak be.
Ugyanis a regény nem egy könnyű olvasmány, főleg a Kivonatok néven futó fejezetekben olvashatunk bonyolultabb tudományos fejtegetéseket. Viszont ezek adják az egyik sava-borsát a kötetnek, mindemellett pedig Robinson ezekben nem akarja túlságosan komolyan venni magát, többször is felvillantja humorát.
Számomra a történet legnagyobb erőssége a jövőbeni ember által lakott bolygók részletes bemutatása volt. Az író nem csak a Föld gyászos képét villantja fel előttünk, hanem azt is megtudhatjuk, miként ment végbe a terraformálás más bolygókon, melyek bizonyultak lakhatónak, és melyek azok, amelyeken csak kutatóbázisok alakultak. Természetesen ezek közül is a legérdekesebb a Merkúr, ahol Terminátor városa síneken mozog, hogy elkerülje a nap halálos sugarait. Nehéz elképzelni egy ilyen város létezését, és még érdekesebb belegondolni, hogy mennyien vállalnák ilyen körülmények között is, hogy egy másik bolygón élhessék az életüket.
A fő történetszál csak lassan csordogál, de itt nem is a nyomozáson van a hangsúly. A hangsúly a környezeten és a karaktereken van. Robinson nagyon jól ábrázolja azt, a meghosszabbított élet kire milyen hatással van. Ott van főszereplőnk, Swan, aki nem találja a helyét, nyughatatlanságában pedig képes mindenféle őrültséget művelni magával. Ő a hosszú élet hátulütőit képviseli. Vele szemben ott van Wahram, aki nyugodt természetű, és igyekszik olyan elfoglaltságokat találni, amely értelmet ad az életének. Vagy ott van Swan nagyapja, aki szinte minden percét a biológia kutatásoknak szánja.
Swan számomra végig távoli karakter maradt, sokkal jobban tudtam Wahrammal azonosulni, ő közelebb áll hozzám. Swan egyes cselekedeteiben annyira eltávolodik az emberi lényektől, hogy azok visszatetszést keltettek bennem, és képtelen voltam szimpatizálni vele. És bár próbál az események aktív résztvevője lenni, inkább sodródik azokkal.
De mégis a környezet átalukálásának megfigyelése a legérdekesebb a 2312-ben. Hogy szerinte milyen lesz bolygónk 200 év múlva, mennyire lesz élhető. Az író felveti nekünk azt a kérdést is, hogy szép-szép, hogy kijutunk az űrbe, és bolygókat terraformálunk, de mi lesz azokkal, akiknek a Földön kell maradniuk? Biztos, hogy az emberiség kirajzása számukra is a szép új világot hozza el? Robinson szerint a válasz egyértelműen nemleges. Mindemellett kiemeli, hogy az űrben boldogulni próbálóknak sincs könnyű dolga, hisz a legtöbb bolygó nem éppen kegyes az emberekhez, ráadásul nem mindenki képes megszokni a körülményeket, sokan vágynak vagyvisszavágynak a Földre, ahol viszont nem fogadja mindenki tárt karokkal őket.
A 2312 nagyon sokrétű könyv, írhatnék még a mesterséges intelligenciákról és a kvabusokról, a bolygóközi kapcsolatokról, arról, mennyire fontos szerepet játszhat a zene és a kultúra még az űrben is stb. De inkább azt mondom, akiket érdekelnek a bejegyzésben felvetett témák, mindenképp vegye a kezébe a könyvet. Nem fogja megbánni.
Érdekességek a Merkúrról
A regény egyik legfontosabb helyszíne a Merkúr. A Merkúr a Naphoz legközelebbi bolygó, és mióta a Plútó már nem számít bolygónak, a legkisebb is a Naprendszerben. A bolygónak eddig még nem sikerült a felszínét teljesen feltérképezni. Nincs se saját holdja, se állandó légtere. Felszínét számos kráter borítja, vasat tartalmazó magjának következtében pedig rendelkezik mágnese mezővel, amelynek az erőssége a földi erősség 1%-a.
A Merkúr Föld-típusú bolygó, a Földéhez hasonló kőzetekből épül fel. A Merkúron rengeteg krátert híres emberek után neveztek el. Ezek között öt magyart is találunk: Bartól Béla, Jókai Mór, Munkácsy Mihály, André Kertész fotóművész és Liszt Ferenc nevét is viseli egy-egy kráter.
(forrás: http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/merk.htm és a Wikipédia Merkúr szócikke)
Nyereményjáték
Te is légy részese ennek a csodás világnak! Ahhoz, hogy megnyerd a három példány egyikét, nem kell mást tenned, mint kitölteni a helyes válaszokkal kitölteni a nyereménydobozt.
A kiadó csak Magyarország területére postáz!
a Rafflecopter giveaway
04. 07. Könyvgalaxis
Ugyanis a regény nem egy könnyű olvasmány, főleg a Kivonatok néven futó fejezetekben olvashatunk bonyolultabb tudományos fejtegetéseket. Viszont ezek adják az egyik sava-borsát a kötetnek, mindemellett pedig Robinson ezekben nem akarja túlságosan komolyan venni magát, többször is felvillantja humorát.
Számomra a történet legnagyobb erőssége a jövőbeni ember által lakott bolygók részletes bemutatása volt. Az író nem csak a Föld gyászos képét villantja fel előttünk, hanem azt is megtudhatjuk, miként ment végbe a terraformálás más bolygókon, melyek bizonyultak lakhatónak, és melyek azok, amelyeken csak kutatóbázisok alakultak. Természetesen ezek közül is a legérdekesebb a Merkúr, ahol Terminátor városa síneken mozog, hogy elkerülje a nap halálos sugarait. Nehéz elképzelni egy ilyen város létezését, és még érdekesebb belegondolni, hogy mennyien vállalnák ilyen körülmények között is, hogy egy másik bolygón élhessék az életüket.
A fő történetszál csak lassan csordogál, de itt nem is a nyomozáson van a hangsúly. A hangsúly a környezeten és a karaktereken van. Robinson nagyon jól ábrázolja azt, a meghosszabbított élet kire milyen hatással van. Ott van főszereplőnk, Swan, aki nem találja a helyét, nyughatatlanságában pedig képes mindenféle őrültséget művelni magával. Ő a hosszú élet hátulütőit képviseli. Vele szemben ott van Wahram, aki nyugodt természetű, és igyekszik olyan elfoglaltságokat találni, amely értelmet ad az életének. Vagy ott van Swan nagyapja, aki szinte minden percét a biológia kutatásoknak szánja.
Swan számomra végig távoli karakter maradt, sokkal jobban tudtam Wahrammal azonosulni, ő közelebb áll hozzám. Swan egyes cselekedeteiben annyira eltávolodik az emberi lényektől, hogy azok visszatetszést keltettek bennem, és képtelen voltam szimpatizálni vele. És bár próbál az események aktív résztvevője lenni, inkább sodródik azokkal.
De mégis a környezet átalukálásának megfigyelése a legérdekesebb a 2312-ben. Hogy szerinte milyen lesz bolygónk 200 év múlva, mennyire lesz élhető. Az író felveti nekünk azt a kérdést is, hogy szép-szép, hogy kijutunk az űrbe, és bolygókat terraformálunk, de mi lesz azokkal, akiknek a Földön kell maradniuk? Biztos, hogy az emberiség kirajzása számukra is a szép új világot hozza el? Robinson szerint a válasz egyértelműen nemleges. Mindemellett kiemeli, hogy az űrben boldogulni próbálóknak sincs könnyű dolga, hisz a legtöbb bolygó nem éppen kegyes az emberekhez, ráadásul nem mindenki képes megszokni a körülményeket, sokan vágynak vagyvisszavágynak a Földre, ahol viszont nem fogadja mindenki tárt karokkal őket.
A 2312 nagyon sokrétű könyv, írhatnék még a mesterséges intelligenciákról és a kvabusokról, a bolygóközi kapcsolatokról, arról, mennyire fontos szerepet játszhat a zene és a kultúra még az űrben is stb. De inkább azt mondom, akiket érdekelnek a bejegyzésben felvetett témák, mindenképp vegye a kezébe a könyvet. Nem fogja megbánni.
Érdekességek a Merkúrról
A regény egyik legfontosabb helyszíne a Merkúr. A Merkúr a Naphoz legközelebbi bolygó, és mióta a Plútó már nem számít bolygónak, a legkisebb is a Naprendszerben. A bolygónak eddig még nem sikerült a felszínét teljesen feltérképezni. Nincs se saját holdja, se állandó légtere. Felszínét számos kráter borítja, vasat tartalmazó magjának következtében pedig rendelkezik mágnese mezővel, amelynek az erőssége a földi erősség 1%-a.
A Merkúr Föld-típusú bolygó, a Földéhez hasonló kőzetekből épül fel. A Merkúron rengeteg krátert híres emberek után neveztek el. Ezek között öt magyart is találunk: Bartól Béla, Jókai Mór, Munkácsy Mihály, André Kertész fotóművész és Liszt Ferenc nevét is viseli egy-egy kráter.
(forrás: http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/merk.htm és a Wikipédia Merkúr szócikke)
Nyereményjáték
Te is légy részese ennek a csodás világnak! Ahhoz, hogy megnyerd a három példány egyikét, nem kell mást tenned, mint kitölteni a helyes válaszokkal kitölteni a nyereménydobozt.
A kiadó csak Magyarország területére postáz!
a Rafflecopter giveaway
04. 07. Könyvgalaxis
Megjegyzések
Megjegyzés küldése