Pages

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

2014. január 12., vasárnap

Amikor megláttam a szerző előző regénye, az Ars Fatalis borítóját és elolvastam a fülszövegét, úgy éreztem, kell nekem az a könyv. Szerencsére maga a szerző ajánlott fel nekem egy példányt, amibe egy nagyon kedves dedikálást is kaptam. A könyv sem okozott csalódást, sőt, így amikor megtudtam, hogy újabb regénye jelenik meg Zolinak, tudtam, hogy csakis jóra számíthatok.

Az idő bolondjai, nem meglepő módon, egy történet az időről. Bár ez így nem fedi le teljesen az igazságot: inkább történetek az időről. Ugyanis a szereplőink nem ugyanúgy viszonyulnak hozzá. Van, akinek rengeteg van belőle, van, akinek túl kevés jutott, valaki pedig egyszerűen csak nem képes megbirkózni a múlásával. Ők mind Szent Kron szigetén élnek vagy oda érkeztek látogatóba, amikor is egyik nap a szigeten megáll az idő. Mi történik vajon akkor, ha nem változik többé semmi? Ha az óramutatók elakadnak, és nem kell már aggódni az idő múlásán, de nincs is mit remélni a jövőtől?


A regényen érződik, hogy az író régóta érlelte magában az ötletet és a szereplőket. Legyen az a legkisebb mellékszereppel bíró karakter, akkor is érezni, hogy megvan a maga története, és nem csak lóg a levegőben, mint azt többször is tapasztalhatjuk más történetekben.
A főszereplők közül ha választanom kell, a kedvencem egyértelműen Mimi, aki egy idős hölgy testében élő gyermek. Mindvégig neki szurkoltam legjobban, hogy sikerüljön megvalósítani a listáján szereplő vágyait. Tipikus példája ő annak, amiért valakit túlféltenek csak azért, mert más, mint a többiek. Benyák Zoltán nem szépíti a tényeket, a való életben is el tudom képzelni, hogy a köztünk élő Mimik édesanyjai is sokszor azt kívánják, bárcsak lenne már az ő és gyermekeik szenvedésének vége.


De a többi szereplő sorsa sem hagyott hidegen, köszönhetően annak, hogy nekik is megvan a maguk élettörténete, vágyai, félelmei, amelyekkel mi is képesek vagyunk azonosulni. Kinek nincs olyan, mikor úgy érzi, azt szeretné, bárcsak örökké élne? Vagy bárcsak most ez a pillanat még sokkal, de sokkal tovább tarthatna? Vagy hogy a lomha idő miért nem képes gyorsabban múlni? Mindannyian törődünk az idővel, hiszen folyamatosan jelen van az életünkben, hatással van ránk. Átkozzuk vagy imádjuk, de szó nélkül nehezen mehetünk el mellette.

Nagyon örülnék, ha több olyan író lenne, mint Benyák Zoli, és több olyan regény, mint Az idő bolondjai. Több olyan történetre lenne szükségünk, amely képes a szépirodalom és a szórakoztató irodalom között hidat teremtetni, és mindkettőből a legjobb elemeket átvenni. Amely nekem akar se túl elit, de se túl ponyva sem lenni, amelyet különböző korosztályba tartozó és különböző személyiséggel bíró emberek is szívesen vesznek a kezükbe.

A könyvét őszinte hálám az írónak, remélem a következő történetét is hamarosan olvashatom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS