Könyvgalaxis

Heloise és SzAngelika blogjainak megújulása nekem is kedvet hozott, hogy külsejében megváltoztassam a blogot. A btemplates.com-on rengeteg sablon közül lehet választani, nekem ez a Diary névre hallgató tetszett meg, mert így tényleg olyan, mintha egy saját naplóba írnám a bejegyzéseimet. :) Remélem nektek is tetszik ez a kis újítás!

Számomra Kenyon könyvei tipikusan a guilty pleasure kategóriába tartoznak. Jól esik ezeket a köteteket néha kézbe venni, és teljesen kikapcsolni. Az eddigi kötetek közepesen tetszettek, Zarek történetét pedig már csak azért is vártam, mert erre számomra megbízható ízlésű emberek is azt mondták, hogy kiemelkedik a sorozatból. Zarek az egyik legmagányosabb Sötét Vadász, akit Alaszkába száműztek. Sötét Vadász társai nem szívesen állnak szóba vele, és az istenek sem kedvelik őt. A New Orleans-ban elkövetett bűnéért Artemisz ki akarja végeztetni, de Acheron végül réveszi, hogy ítélőbírát kaphasson. Ő pedig nem más, mint Astrid, a nimfa, aki már belefáradt hivatásába, és aki arról híres, hogy soha egyetlen Sötét Vadászt sem talált ártatlannak. Vajon nem lesz ez másképp Zarek esetében sem? Zarek volt számomra az eddigi leghitelesebb, legjobban kidolgozott főhős. Teljesen át lehet érezni a magányát, a szenvedéseit, és hogy miért viselkedik úgy, ahogy. Nagyon jól rámutat arra is Kenyon, h...

Azok, akik valamennyire otthonosan mozognak a könyvek világában, már biztosan hallottak az Amerikai istenekről. A legtöbben ódákat zengenek róla, de azért akadnak, akiket nem tudott meghódítani. Idén megjelent magyarul a jubileumi tíz éves bővített kiadás, így én is hozzájutottam végre a könyvhöz, és kíváncsian vártam, nekem milyen érzéseim lesznek vele kapcsolatban. Árnyék éppen frissen szabadul a börtönből, és hazatérne a feleségéhez, mikor rossz híreket kap, és hirtelen mindent elveszít, amiért érdemes volt szabadulni. Ám ekkor egy Szerda nevű férfi keresi fel, és ajánlatot tesz neki: dolgozzon neki egyfajta mindenesként. Árnyék végül rááll a dologra, de ekkor még nem tudja, valójában mire is bólintott rá. Régi és új istenek háborújába csöppen, és néha már számára is kétséges, melyik oldalon is áll. Az eredeti amerikai borító Neil Gaiman könyvének több rétege is van. Egyrészt itt van Árnyék története, aki nem is él igazán, csak úgy tengődik, és utazása során döbben rá erre...

Május környékén derült ki, hogy Kendare Blake könyve itthon is napvilágot lát a Geopen Kiadó jóvoltából. Akik angolul olvasták, mind dicsérték, és mit ad Isten, sikerült szereznem egy 1000 Ft-os kupont rá a Könyvhétre, így úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Már csak azért is, mert a történetet többen hasonlították az Odaáthoz, azaz a Supernaturalhöz, amely az egyik kedvenc sorozatom. Kíváncsian vártam, tényleg képes-e hozni a hangulatát. Cas Lowood 17 éves, és ahelyett, hogy az iskola vagy a csajozás kötné le, ő szellemeket kutat fel és öl meg, akárcsak az apja tette előtte. Folyton városról városra költözik, barátokat esélye sincs szerezni, és az életét is kockáztatja. A mostani küldetés is csak egynek tűnik a sok közül, de mint kiderül, Vérbe öltözött Anna egyáltalán nem egy átlagos kísértet... A történet elég biztatóan indult, de aztán egyre inkább rájöttem, hogy bár a története remek a könyvnek, és a hangulata is megvan, de engem nagyon zavart, hogy már megint egy tini a fő...

Ami azt illeti, elég nyitott vagyok olvasás terén. Jöhetnek vámpírok, vérfarkasok, angyalok, vérhattyúk, démonok, bármi, ha a történet jól van megírva. Akikkel viszont eddig nem volt szerencsém találkozni, azok a sellők. Persze filmvásznon és mesében már találkoztam velük, de regény lapjain, főszereplőként nem nagyon. Ennek is eljött hát az ideje. Lily Sanderson átlagos diáklány, aki a nagynénjével él, és akinek teljesen  hétköznapi problémái vannak, minthogy hogyan adja tudtára titkos szerelmének, hogy kedveli őt. Ó, bár azt se felejtsük, hogy valójában sellő, akinek nemsokára meg kell kezdenie édesapja örökében az uralkodást Thalassziniában, a tenger alatti világban, de ehhez szüksége van egy társra. Természetesen más szóba sem jöhet, mint a titkos szerelem, Brody, de amikor végre ott lenne az alkalom, minden a feje tetejére áll, és a szomszéd sráctól, Quince-től kell Lilynek mindenáron megszabadulnia, ha nem akarja vele tölteni az örökkévalóságot. A történet eléggé átlagos...

Hackett könyvét részemről már azóta várom, mióta megtudtam, hogy elkezdte írni. Aztán teltek-múltak a hónapok, és a mű csak nem akart elkészülni, Hackett egyszer újra is kezdte az írását, majd mikor végre kész lett, a kiadással adódtak problémák. Végül idén tavasszal kiderült, hogy a regény a Könyvhétre jelenik meg az Agave Kiadónál. Nekem ekkorra már szinte mindegy volt, ki adja ki, csak legyen már a kezemben. Persze ha az ember lánya ennyire vár valamit, nagy az esélye a csalódásnak. Ami itt is megtörtént, ugyanis óriásit csalódtam kellemesen! Atilla, a pesti kamaszsrác és Jurij, az orosz üzletember élete a Földön talán sose fonódott volna össze, de mivel mindketten hirtelenjében egy idegen űrhajón találják magukat, akaratlanul is összefonódik a sorsuk. 3000 ember jár így különböző országukból, és fogalmuk sincs, hogy hova tartanak, és hazatérhetnek-e még egyáltalán. Elképzelésük sincs, mi vár rájuk egy idegen bolygón, de a történések legmerészebb (rém)álmaikat is felülmúlják. ...

SzAngelika bloggerina blogját rendszeresen olvasom, és bár nem teljesen fedi egymást a könyves ízlésünk, nagyon szeretem a posztjait, nagyon igényes bloggernek tartom. A minap kiborulva karcolta fel a molyra, hogy többen támadták azért, mert elolvasta E. L. James A szürke ötven árnyalata című könyvét. És akkor itt álljon meg a menet. Én magam sem kedvelek minden írót, képtelenség is lenne, hogy mindenkit szeressek. Néha én magam is kicsit forgatom a szemem, ha valaki egy olyan szerzőtől olvas könyvet, akinek nem becsülöm nagyra a munkásságát, de. És ez nagyon lényeges de. Nem mondom azt neki, hogy mit képzelsz magadról, hogy ezt olvasod, nem átkozom el, és nem térek ki a hitemből miatta. Ki vagyok én, hogy bárkinek is megmondjam, mit olvasson és mit ne? Attól még, hogy nekem egy író könyvei nem adtak semmit, másnak még igen is adhatnak. Rögtön itt van példának édesanyám, aki egész életét végigdolgozta fizikai munkásként, most is rengeteget dolgozik azért, hogy megélhessünk. Ő kimo...

Az Öngyilkos szüzekről először Ronenától hallottam, majd rájöttem, hogy szerepel az elmúlt évtized 50 legjobb könyve között is , amit még a könyves bloggerek szavaztak meg. Így hát amikor az érdi könyvtárban pont megakadt rajta a tekintetem az egyik polcon, habozás nélkül úgy döntöttem, hazajön velem. A történet 5 lánytestvérről szól, a Lisbon lányokról, akik közül az egyikük öngyilkos lesz, majd a többi négy lány is követi őt a halálba. De miért is tették ezt? Miért gondolták úgy, hogy a másvilágon jobb dolguk lesz? Mi húzódik meg a vakító fehér léces kerítések mögött? Jeffrey Eugenides legnagyobb erőssége a hangulatteremtés. Amikor az Öngyilkos szüzekre gondolok, mindig az a fülledt, titkoktól terhes légkör jut eszembe, ami a regényt jellemzi. A mesélőnk többes szám első személyben regéli el a történetet, még különlegesebbé téve azt. Teljesen úgy érzed, mintha te is ott lennél a tipikus amerikai kertvárosban, leskelődnél a lányok után, és részt vennél a kamaszok minden őrültség...

Ma már egyre szkeptikusabb vagyok a vámpírregényekkel, ugyanis rengeteg okozott csalódást. Egyes könyveken nagyon látszik, hogy csak azért írták meg őket, hogy meglovagolják a mostani divathullámot. Nem csoda hát, hogy egy magyar író vámpírtörténetével szemben még szkeptikusabb voltam, de azért kíváncsi is. Még szerencse, hogy a kíváncsiság győzött. Borbíró Borbála (eleve az ő neve is nagyon ötletes már) vámpírológus, aki vámpírok vérével végez kutatásokat Budapesten, és neki köszönhetően jó hírnévre tett szert a magyar vámpírkutatás. Amikor viszont a projekteket befagyasztják, Bori hirtelen munka nélkül marad. Ekkor bukkan fel a semmiből Attila, aki egy nagyon érdekes ajánlattal keresi meg a lányt, és talán mondanom se kell, hogy ezzel életveszélyes kalandokba sodorja Borit. Ami a történetnek a legerősebb pontja, az maga a főhősnő. Bori egy igazi szabad szájú, vagány csaj, aki nem játssza meg az ártatlant, de nem is akar túl keménynek látszani, ki meri mutatni a félelmé...