2012. március 25., vasárnap

Én és a Szent Johanna Gimi

Úgy döntöttem, nem írok hagyományos bejegyzést A Szent Johanna Gimiről, külön minden kötetről, hanem egy bejegyzésbe sűrítem a gondolataimat róla.

Már régebben is hallottam a sorozatról, de nem igazán keltette fel a figyelmem addig, amíg nem kezdte el több molyos ismerősöm is olvasni, olyanok is, akikről tudom, hogy nem nagyon olvasnak ifjúsági regényeket. Ráadásul kicsit megcsömörlöttem már az amerikai YA regényektől, így gondoltam, miért ne adnék egy esélyt Leiner Laura sorozatának, maximum az első kötet után abbahagyom. Nem gondoltam volna, hogy erre esélyem sem lesz. :)

Ugyanis A Szent Johanna Gimi első része minden hibájával együtt is tetszett, és amint tudtam, elolvastam a másodikat is, a harmadik pedig végképp rajongóvá tett. A sorozat megjelent hat részét kb. olyan két hét alatt elolvastam, na jó, vagy maximum három. :) És hogy mi is fogott meg benne?

Egyrészt a nosztalgia. Ugyanis rengeteg általános iskolai és gimis emlékem jutott eszembe az olvasás során. Mi is plakátokat tettünk ki a falra, nekünk is megvoltak a magunk balhéi, talán gimiben még csontváz is volt, de hozzánk csak az órák alatt hozta be a tanár, és mi Samunak hívtuk. :D És az általános iskolában nekem is megvolt a magam Corteze, a helyes, elérhetetlennek tűnő srác... Aki számomra az is maradt.
Másrészt maga a Szent Johanna. Imádtam volna ilyen suliba járni! Mindig is vágytam arra, bárcsak lenne saját suliszekrényem, akár a nyomiságot is felvállalva jártam volna az olvasószakkörre, szívesen öltöztem volna be Halloweenra és a farsangra, és ha a suliújságba nem is jutottam volna be, akkor is jó lett volna olvasgatni. Nagyon jónak tartom a kis létszámú osztályokat is, így tényleg összetartóbb közösség alakulhat ki, azt viszont nem mondom, hogy a tanároknak kevesebb a gondja, Reni osztálya nem éppen a tündéri kategória. :D
Amit még nagyon szeretek benne, az az egésznek az életszagúsága. Nem mondom, vannak benne eltúlzott elemek, de sok minden van, ami tényleg így zajlik a gimiben, és az alaptípusok is megvannak. Mondjuk az én időmben még nem voltak emósok, szóval róluk nem nagyon tudok nyilatkozni. :))

Amíg az ember elolvassa már megjelent hat kötetet, ami három gimis évet ölel fel, nagyon közel kerülnek hozzánk a szereplők, jól megismeri őket, és kicsit olyan, mintha részesei lennénk a közösségüknek. Jó lenne az életben is Zsoltiékkal bandázni péntek délutánonként a garázsukban. :) Persze ez is olyan könyv, amelyben vannak a tipikusan szeretett, utált és semleges szereplők. Nekem az örök komikus Zsolti és ki más, mint Cortez a kedvencem, akiről teljesen más képe alakul ki az embernek az első és a hatodik kötetben.

És hogy azért ne csak a pozitívumokról legyen szó, jöjjenek a negatívumok. A folyamatos ismétlésektől a falnak mentem. Egyrészt vannak dolgok, amelyek minden egyes részben újra és újra le vannak írva. Ez az első két résznél még rendben volt, de utána kezdett fárasztó és felesleges lenni. Másrészt nem értem, miért kell minden egyes részben hatvanszor leírni, hogy Reni a büfében forró csokit vesz, mikor minden részben azt vesz vagy kólát. Amúgy sem értem, miért kell minden részben részletesen leírni, mit vettek Reniék maguknak.
Amit még nem kedvelek a könyvben, azok Reni szülei. Kétlem, hogy tényleg létezik olyan szülő, aki ha a gyerekének baja van, rohan a könyvespolchoz, hogy azonnal fellapozza, vajon milyen diagnózis illik rá éppen. Bár a kötetek során ez talán már egy kicsit lanyhul, de elő-elő bukkan még. Attól meg, hogy Reni anyukája mindig azt mondja, a kis barátaid, a falba tudnám verni a fejem. :D

Mindezek ellenére alig 3 hét alatt lett belőlem Szent Johanna Gimi rajongó. Bújom a Facebook oldalt, hallgatom a könyvben felbukkanó zenéket, és lesek minden információmorzsát, ami fellelhető a hetedik részről. Úgy fest, még a május ötödikei Szent Johanna Gimi találkozóra is elmegyek, ami a Pecsában lesz. Bár gondolom érdekesen fogok festeni 23 éves fejjel a sok tizenéves között, de a rajongás kortalan, és remélhetőleg nem fogok annyira kilógni. :D

Összességében azt tudom mondani, hogy azoknak ajánlom a sorozatot, akik szeretnének kicsit kikapcsolódni, az idősebbek nosztalgiázhatnak, a gimi előtt állok kicsit beleshet a gimnázium falai közé, a gimnazisták meg élvezhetik, hogy velük egykorúakról olvasnak, akiknek hasonló problémáik, érzéseik vannak, mint nekik. Akár ötleteket is szerezhetnek, mivel dobhatnák fel a saját iskolájuk hétköznapjait.

Oldalak, ahonnan több információt szerezhetsz a sorozatról:
Szent Johanna Gimi hivatalos oldal
A Szent Johanna Gimi Fan Club
Facebook oldal

9 megjegyzés:

  1. Én is nagyon imádom az SzJG-t!!!!!!!!!!! Engem annyira nem zavar az h leírja hogy mit vett, meg ilyenek, de mondjuk tizenévesen máshogy gondolom, mint te 23 évesen....:) Nekem a szülei is tetszenek, bár néha kicsit tényleg idegesítőek! De szerintem Leiner Laura pont ezt akarta elérni....:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, hogy azért én már picit más szemszögből nézem a regényt. :) De amúgy meg ízlések és pofonok, de ettől még én is imádom a könyveket, pont ma újra is olvastam az ötödik és hatodik részből a kedvenc részeimet. :))
      És sikerült is elérnie. :D

      Törlés
  2. Szerintem a kamaszkezelőkönyvek egy ilyen fricska, manapság tele a polc ilyenekkel de igazán jó csak kevés van, meg divatos most mindenféle cikkeket írni a lelki egészségről blabla miközben még mindig ciki pszichológushoz járni *megszólalt belőle a pszichó*
    Egyébként én is gondolkodtam hogy elmegyek a talira, csak egyelőre nincs hozzá partner:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ebben van valami. :)
      Ha gondolod, csatlakozz a moly.hu-s csapathoz, páran megyünk majd elvileg együtt. :)

      Törlés
  3. Én is hatalmas rajongó vagyok, és tök furcsa volt a te szemszögedből nézve is szinte ugyan azok a pozitív és negatív dolgok, pedig én is tizenéves vagyok.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök, ezek szerint lelkem még tizenéves. :D

      Törlés
  4. Húhaaa... már egy ideje olvasom a blogodat és küldeni is akartam ajánlót, hogy szerintem tetszene az SZJG-sorozat, de ezek szerint megelőztél. :D Én nagyon örülök, hogy erről írtál, hiszen én is nagy fan vagyok és mindig bújom a netet, hátha találok Leiner Laurával kapcsolatos könyvblogos cikkeket. A tiéd az első... :D Amúgy szerény véleményem szerint a Laura azzal, hogy leírja mindig mit vettek Reni személyiségére akar utalni, hogy kicsit néha tényleg egyhangú, d eközben imádni való és okos lány, és mindig különcen szerethető marad, nem tömeggel áradó típus. :D Akárcsak én... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy most kommenteltél is. :)
      Lehetséges, erre a megoldásra nem is gondoltam. :)

      Törlés
  5. CaRika: akkor nézz csak be a moly.hu-ra. Minden SzJG kötetnél tolonganak a bloggerek, köztük én is :D http://anariamatthewsreading.blogspot.com/

    VálaszTörlés

Pages - Menu