Könyvgalaxis

Jane Rogersről még nem hallhattak túl sokat a magyar olvasók, bár a Jessie Lamb testamentumát néhányan a moly.hu-n elolvasták angolul, így egy-két vélemény már volt róla. Mivel a disztópia az egyik kedvenc műfajom, rögtön felkaptam rá a fejem, és nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy az Ad Astra Kiadónál fog megjelenni. Amikor pedig megpillantottam a magyar borítót, már nem lehetett a regényt kirobbantani a kívánságlistám elejéről. A történet szerint egy olyan világban járunk, ahol az AHS vírusnak köszönhetően a nők nem tudnak gyermekeket világra hozni, így lassan, de biztosan fogyatkozik az emberiség. A tudósok folyamatosan kutatják a gyógymódot, de megnyugtató megoldást képtelenek találni. Itt éli a 16 évesek tipikus életét Jessie Lamb, aki jó kamaszként meg akarja menteni a világot, de bármibe kap, nem lesz túl sok eredménye. Amikor viszont meghozza élete legfontosabb döntését, az apja úgy dönt, ideje a lányát bezárni, míg nem tér jobb belátásra... Mind a molyon, mind a ...

Greg Egan neve eddig nem lehetett túl ismerős a magyar olvasók számára. Az ausztrál science fiction író leginkább hard sci-fiket ír, amelyekben meghatározó szerepe van a különböző matematikai - és kvantumelméleteknek. Bár volt már szerencsém keményvonalas sci-fikhez, bevallom, tartottam tőle, hogy bele fog törni a könyvjelzőm ebbe a regénybe. Nem így történt, de nem volt egyszerű menet sem. A történet szerint a 21. században az emberiség java része az Introdus keretében csatlakozott a poliszokhoz, melyek szoftverré vált polgárok közösségei. A többség úgy gondolta, hogy ez lehet a túlélés egyetlen lehetséges útja. Bár eleinte csak élő emberek váltak szoftverré, később megszülettek a digitális árvák, akik sohasem éltek testben. Közéjük tartozik Yatima, akinek ráadásul rögtön az elején végigkövethetjük megszületését (ha ezt lehet annak nevezni), majd rajta keresztül nyerhetünk a poliszok világába és a diaszpóra menetébe betekintést. Képzeld el, hogy egy olyan helyen élsz, ahol képes...

Lauren Beukes első regénye, a Moxyland 2008-ban jelent meg, ezt követte 2010-ben a Zoo City. Nálunk viszont pont fordítva történt, az Ad Astránál először a Zoo City jött Sánta Kira elképesztően gyönyörű borítójával, nemrégiben pedig a Moxyland is megérkezett hozzánk. Furcsa, hogy én mégis az előbb megjelent regényét érzem kiforrottabbnak, mindjárt ki is fejtem, miért. A jövőbeli Fokvárosban négy fiatal életének pár napját követhetjük végig. Kendra, a fotóművész, aki eladta a testét, és ezzel együtt a lelkét is egy üdítőital-gyártó cégnek; Lerato, aki egy multinál dolgozik, és belülről próbálja rombolni hackerként a rendszert; Toby, a Pinanaplók nevű egyszemélyes valóságshow főszereplője, aki akaratán kívül keveredik a lázadók közé; és Tendeka, aki az utcagyerekekért kíván kiállni, és csak későn veszi észre, hogy lázadásával elvetette a sulykot. Ők mind egy olyan világban élnek, ahol a telefonok SIM-azonosítói adnak személyiséget, anélkül senki vagy, és az állam minden egyes polgárá...

A hazai olvasók nem nagyon hallhattak eddig Vernor Vingéről, egy regénye jelent csak meg itthon a Tűz lobban a mélyben előtt, 2010-ben A szivárvány tövében a Metropolis Media, a Galaktika Kiadójánál. A moly.hu-n található értékelések alapján a regény fogadtatása inkább negatív, mint pozitív volt, pedig 2007-ben Vinge ezzel a művével nyerte el a Hugo-díjat, immár harmadik alkalommal. Most viszont az Ad Astra Kiadó úgy gondolta, érdemes felkarolni az írót, és elhozni számunkra a Quen Ho sorozat elsőként megjelent részét, a Tűz lobban a mélybent (azért írom így, mert bár a A Deepness in the Sky előbb játszódik, de csak később írta meg ezt a részt Vinge, előzményregényként). A Tűz lobban a mélyben három szálon futó regény, melyben egyrészt figyelemmel kísérhetjük két fiatal sorsát, akik egy idegen bolygón ragadnak, ahol középkori állapotok uralkodnak, és furcsa, csoportban létező kutyaszerű lények élik nagyon is emberszerű életüket. Jefri és Johanna nem tudnak arról, hogy a ...

Akik rendszeresen olvasnak, tudhatják, hogy az egyik szívem csücske kiadóvá vált az Ad Astra. Olyan könyvek jelennek meg náluk, amelyet más kiadók nem mernek behozni a piacra, és az eddigi olvasásaim alapján azt kell mondjam, hogy biztos kézzel válogatnak. Így nagy várakozással tekintettem elébe Itó Projekt japán sci-fi író (akit én mindig Irtó Projektnek olvasok) Harmóniájának (a bejegyzés címe nem szerette a html kódokat, így ezeket elhagyom), amely már a címe alapján különleges regénynek ígérkezett. A Harmónia három lány története egy olyan világban, ahol már csak kevés helyen ismerik a betegségeket, az elhízást, a korai halált. Ahol ökormányok irányítanak, ott mindenkinek, amint eléri a felnőttkort, beültetik a WatchMe-t, amely folyamatosan figyeli a teste állapotát, és folyamatosan "javítja" azt. Mindenki egészséges, mindenki hasonlóan szép bőrrel és alakkal rendelkezik, az odafigyelés és a szeretet a fő jelszavak. Idillinek hangzik, nem? Három kamasz lány mégis ink...

Lassan teljes mértékben igaz lesz az, hogy az Ad Astra Kiadó neve egyenlő a minőségi olvasmányokkal. A felhúzhatós lány és a Zoo City után A dervisház lett tőlük a következő olvasmányom, már csak azért is, mert a könyvbemutató, amely még a Könyvhéten volt, elég rendesen felcsigázta az érdeklődésemet iránta. Ráadásul annak ellenére, hogy Törökország valamennyire Európához tartozik, számomra akkor is egzotikus térségnek számít. A regény hat ember öt napját mutatja be, hétfőtől péntekig, akik mind az Adam dede téri dervisházban laknak, Isztambulban, ebben a különleges atmoszférájú városban. Köztük van a nagy üzletre készülő tréder, a felesége, aki műkincskereskedő, és a mézzé vált embert keresi; a marketing végzettségű lány, aki egy feltörekvő nanocégnek igyekszik segíteni, akiknek a találmánya egy egészen újfajta embert hozhat létre; a görög bevándorló, aki terrorcselekményeket jósol meg; a múltja terhét viselő és a bátyjával lakó férfi, aki egy villamosan történő bombarobbantás után...

Mindig szeretem, hogyha egy könyv egzotikus környezetben, nem csak mindig Európában vagy Amerikában játszódik. Thaiföld nekem messzi és kellően egzotikus országként él a fejemben, Bacigalupi víziójában pedig a Thai Királyság még különlegesebb országként tárul elénk. Olyan korban járunk, amikor a kőolajkészletek elfogytak, újra szenet és különböző más, középkorinak tűnő módszereket használnak energia előállítására. A kalóriatársaságok uralnak mindent, akik képesek olyan génmanipulált élelmiszereket létrehozni, amelyek a gyorsan és agresszíven terjedő járványoknak is ellenállnak. A történetben több ember sorsa fonódik össze: egy ügynöké, aki a thai magbankot keresi; egy felhúzhatós lányé, akire itt genetikai hulladékként tekintenek; egy sárgakártyás kínai menekülté, aki szeretné feltámasztani kiirtott klánját; egy századosé és egy hadnagyé, akik más-más módszerekkel harcolnak hazájukért. Bacigalupi könyve, sokakkal ellentétben nekem már a legelején nagyon tetsze...