Könyvgalaxis

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem ezeket az év végi zárásokat, írni és olvasni is. Segít abban, hogy végigtekintsek az elmúlt éven, és hogy megfogalmazódjon bennem, mit is várok a következőtől. Statisztika Kép forrása Természetesen jöjjenek először a számok! Idén végül 55 könyvet olvastam el , és egy van még folyamatban. Ez jóval kevesebb, mint az előző években, inkább olyan 80-90 körül szoktak mozogni az olvasásaim. Akik év közben is olvastak, tudhatják, hogy ennek több oka is van, most az olvasás egy kicsit háttérbe szorult az életemben. Ráadásul idén szerintem rekord számú könyvet hagytam félbe. Egyszerűen nincs kedvem és időm ahhoz, hogy olyan könyvekkel szenvedjek, amelyek nem érdekelnek annyira, és persze az is előfordult, hogy egy könyv pont nem megfelelő időszakban került a kezembe. Az 55 elolvasott könyvből mindössze 6 származott magyar szerző tollából, a többi mind külföldiektől volt, javarészt amerikai és angol íróktól. Az olvasásaim elé

Gondolom senki sem fog meglepődni, ha azt írom, nem éppen nullás hónapot zártam. A karácsony és a jó fej barátok tesznek róla, hogy a fa alatt sok könyv álljon, és ezt én egyáltalán nem bánom. Magamnak csak egyetlen könyvet vettem, Donna Tartt-tól Az Aranypintyet. Tudtam, hogy A titkos történet után ez kötelező beszerzés, még úgy is, hogy kicsit szíven ütött a mérete. Egy barátnőmnek köszönhetően még egész emberi áron is jutottam hozzá.  Ezen kívül pedig 12 könyvet kaptam ajándékba. Elizabeth Gilberttől a Big Magic kezdte a sort, aztán jött a szokásos, most már hetes fogat karácsony, amit két etapban valósítottunk meg. Ezektől a drága emberektől kaptam meg John Willamstől az Augustust , Bariccotól a Mr. Gwynt , és Amadea még egy Színezd ki Magyarországot! színezőt is hozzácsapott ehhez a kettőhöz. :D Kaptam még Mark Lawrence-től az Úti testvéreket , Ben H. Winterstől az Igazság határánt , Cixin Liutól A Háromtest-problémát , Anita Diamanttól A vörös sátort és az idei karácso

Bárcsak azt írhatnám nektek, hogy 100%-osan átszellemülten várom már a karácsonyt, de azért ez sajnos így nem teljesen igaz. Tegnap történt egy olyan esemény, aminek végül is sokkal jobb lett a kimenetele, mint először hittük, de a családi hangulatra kicsit rányomta a bélyegét. Azért igyekszem örülni az ünnepnek és a karácsonynak, amennyire lehet. Most én annak örülök a legjobban, hogy eltölthetek itthon pár napot nyugiban, mi nem megyünk most rokonokhoz, csak hozzánk jönnek a nagybátyámék, és ezt abszolút nem is bánom. Annyira elfáradtam így az év végére, hogy nagy szükségem van erre a pihenésre.  Jó lenne minél többet olvasni, tavaly az S kitöltötte az egész karácsonyom, most lehet, hogy Harry Potter fog majd előkerülni és folytatom az újraolvasást. De ma még várnak rám is azért teendők, takarítás, sütisütés és társai. A halászlé és a húsleves mindjárt kész, bár be kell valljam, az anyukám érdeme, nem az enyém.  Szerencsére a pozsonyi advent jól sikerült a barátokkal

Bár nekem idén még nem sikerült hóesést látnom (Érden még véletlenül sem esett, mikor Pesten igen), azért a könyvek ebben a hónapban szépen szállingóztak hozzám. Ted Chiang épp kölcsönben van, ő nem tudott részt venni a fotózáson Összesen hat könyv lopakodott be az életembe. Az első az Őrülten boldog volt, amelyet már el is olvastam, és csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Szeretnék majd önálló posztot róla, mert jó lenne, ha minél többen megismernék ezt a remek és fontos írást. Ted Chiangtól akkor is beszereztem volna az Életed története és más novellákat, ha nem került volna vászonra az Érkezés. Így viszont nem csak egy remek gyűjtemény olvasásával, hanem az év egyik legjobb filmjének élményével is gazdagabb lehettem.  Az Európa akció általában veszélyes szokott rám lenne, mert egyszerűen mindig találok valamit a kínálatukban, amit szívesen látnék a polcomon. Carlos Ruiz Zafón könyveinek új kiadásába pedig teljesen beleszerettem egy könyvesbolti nézelődés során,

A Kegyetlen szépség volt az a könyv, amit az elmúlt években rengeteget láttam külföldi bloggereknél Instagramon és Facebookon. Nem tudtam, hogy csak a külcsín miatt fotózzák ennyit, vagy a belbecs miatt is szeretik, de a fülszöveg elolvasása után úgy gondoltam, adok egy esélyt ennek a regénynek. Nem bántam meg. Bár a történetet A Szépség és a Szörnyeteghez hasonlítják, és talán van benne közös vonás, azért csak nagy vonalakban lehet egyezést találni. Nüxnek az a küldetése, hogy elpusztítsa a Kegyes Urat, akit az apja ígért oda még gyerekkorában feleségnek ehhez a démonhoz, aki a Királyság jelenlegi uralkodója, és aki elzárta népét a többi országtól a pergamenég alá. Nüx neveltetésének ez volt az egyetlen célja, szeretet csak húgától kapott. Az esküvő után a démon házában meg kell találja a Szíveket, amelynek segítségével elpusztíthatja annak gazdáját és persze önmagát is fel kell így áldoznia. De vajon ez az egyetlen út, hogy megmentse Árkádiát? Eleinte nem nagyon tudtam bel

A bloggerlányok legújabb körükben a  TABUTÉMA? - a felvilágosítókönyvektől a mamipornókig témáról írták meg a véleményüket, és annyira tetszettek a bejegyzéseik, hogy úgy döntöttem, én is csatlakozom. A szex is azon témák közé tartozik, ami bizonyos szempontból túlságosan is szem előtt van, más szempontból viszont agyon van hallgatva. Mert a reklámokból, a filmekből, a sorozatokból, az erotikus regényekből ömlik az erotikus tartalom, a másik oldalon a legtöbb fiatal meg úgy veszíti el a szüzességét és kezd neki a testiségnek, hogy fogalma sincs, egyáltalán mit csinál. Hosszan belemehetnénk abba, hogy milyen felelőssége van a szülőnek, a környezetnek, az iskolának ebben, de ez túl messzire vinne el. Az biztos, hogy akár beszélünk róla, akár nem, a szex, a szexualitás igen is fontos része a mindennapoknak, a párkapcsolatnak. Ha nincs, vagy ha csak kevés vagy rossz minőségű van, az kihat az ember egész lényére. Persze kérdezhetitek, mit csináljon az, akinek nincs például párkap

Ezt a hónapot kineveztem booktóbernek, mert egyrészt jól hangzik, másrészt pedig mind a beszerzés, mind az olvasás terén szép számokat tudhatok magam mögött. 7 könyvet zsákmányoltam októberben, ezek mind-mind nagyon vágyott címek voltak. A Nyírd ki ezt a naplót leginkább a többi blogger miatt került a kosaramba, akik klasszabbnál klasszabb dolgokat hoztak ki belőle. Én magam bevallom, nem ájultam el annyira tőle, a feladatok egy része magával ragadott, de a másik része annyira távol áll tőlem, hogy nem is fejeztem be a teljes rongálást, csak amihez éppen kedvem volt. A Barcelona útikönyv azért jött velem, mert jövőre szeretnék végre eljutni Spanyolországba, és első úticélnak ezt a várost tűztem ki. Az unokatesóm is nagyon fellelkesült, hogy jönne velem, remélem meg is valósul a vágyunk. A Felnőni kiábrándítóról tudtam, hogy kötelező beszerzés, mert nagyon szeretem Sarah kis képregényeit, amelyeknek a java részében magamra ismertem. Egy délután alatt elolvasható és bármikor

Mindig elkeseredek, mikor vége a nyárnak. Nekem az ősz a borús időt és az esőt jelentette, mióta az eszemet tudom. Idén viszont szerencsére a szeptember csodás volt, mind időjárás, mind egyéb szempontból. Könyvbeszerzés terén nagyon jó kislány voltam, csak két vágyott könyv jött velem haza. A Föld alatti suttogásokat nem kérdés, hogy be kellett szereznem London után, Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016 pedig kötelező beszerzés volt nekem, ha már mindkét műfaj  kedves a számomra. Olvasások terén még mindig maradt nálam a nyári pangás, két könyvet fejeztem csak be, de azok legalább igazán jók voltak. Szerb Antal Utas és holdvilága teljesen magával ragadott, pont jókor akadt a kezembe. Gerald Durrelltől A piknik és egyéb kalamajkákat nyaralós könyvnek szántam, aztán végül a nyaralás alatt egy sort sem olvastam belőle, itthon kerítettem végül rá sort, és nem bántam meg, nagyon jó kis novellák vannak benne.  Elkezdtem még Böszörményi Gyulától A Rudnay-gyi

Avagy a nyári lustaság után újra beindul a magyar könyvkiadás, és nem győzzük majd kapkodni a fejünket az újdonságok láttán. Ebben az évben igyekszem tudatosan beszerezni a könyveimet, tényleg azokat megvenni, amelyek igazán érdekelnek. Ez azt eredményezte, hogy idén szeptemberig 17 könyvvel kevesebbet vettem, mint tavaly ugyanekkor. De ez persze nem akadályoz meg abban, hogy csorgassam a nyálam az új megjelenésekre, még ha nem is biztos, hogy mindegyik a kosaramban landol. Kezdjük azokkal a regényekkel, amiket biztos, hogy a polcomon szeretnék tudni: Donna Tartt: Aranypinty A titkos történet az egyik kedvenc regényem, szóval nem kérdés, hogy ez is kötelező beszerzés számomra. A történetről nem sok minden derül ki, de én bízom benne, hogy Tartt csak jót tud kiadni a kezéből. Fülszöveg: „Olvastad ​​már az Aranypintyet?” – koktélpartik és baráti beszélgetések visszatérő kérdése volt ez a könyv megjelenése idején Amerikában. Tizenkét év hallgatás után jelentkezett ú

Szóval itt vagyunk, újra szeptembert mutat a naptár. Furcsa, mert úgy érzem, mintha csak most lett volna június eleje, amikor már nagyban nézegettem a naptárt, mikor is megyek már Londonba, vagy mikor lesz egy jó kis szabadtéri koncert. Nem mondom, hogy ősszel megáll az élet, mert közel sem, de szép lassan rövidülnek a nappalok. De most még inkább beszéljünk az augusztusról! Az augusztus megint szép könyvtermést hozott, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a legtöbb barátommal ekkor ünnepeltük a szülinapomat. Venni csak egy Isztria útikönyvet vettem, emellett Benyák Zoltán írótól kaptam egy dedikált példány A nagy illúzió című legutóbbi regényéből, minden más ajándék volt. Először megtartottuk az ötös fogattal az immár hagyományosnak számító, Amadeával közös szülinapi bulinkat, ami nálunk tortából, sörből, szóviccekből és persze rengeteg könyvből és némi körömlakkból áll össze. Itt lett enyém a Nagyrészt halott, a Más dalok, a Törékeny holmik és Az Égett-hegyi könyvtár. Mind

Pont ma egy hónapja annak, hogy valóra vált egy nagy álmom: 2016. július 14. és 18. között öt csodás napot töltöttem el Londonban, a városban, amely a bakancslistám elején szerepelt. Az utunk eleinte nem kezdődött biztatóan, ugyanis csütörtök reggel hatalmas vihar volt, és a repülőnk vagy egy fél óráig nem is szállt fel az időjárás miatt. Mire viszont Londonba értünk, nagyjából kitisztult az ég, és olyan szerencsénk volt, hogy az öt nap alatt egyszer sem esett, és szinte végig csodás időnk volt. Egyébként én most először hagytam el a kontinenst, most először voltam szigetországban, ami főleg a repülőről nézve volt nagyon érdekes és felfoghatatlan látvány. Európát még nem sikerült elhagyni, na de majd egyszer annak is eljön az ideje. A legelső dolog, amit láttunk Londonban, az a Liverpool Station és környéke, a csodás Ledenhall Market és lesétáltunk természetesen a Towerig és a Tower Bridge-ig. Amikor megláttam az utóbbit, akkor értettem meg talán igazán, hogy igen, tényleg i