Pages

2020. július 2., csütörtök

Júniusi zivataros zárás

Június volt az a hónap, amire csak akkor eszméltem rá, hogy milyen hamar eltelt, amikor pislogva néztem a naptárra, hogy egyszercsak július lett.

Beszerzések



Annak ellenére, hogy nem volt Könyvhét, mégiscsak sikerült nyolc könyvet beszereznem. Elsőként jött hozzám a Monstress 3. része, aminek nem volt kérdés, hogy a polcomon a helye. Majd Szabó Magda Az ajtó című olvasmányának köszönhetően úgy döntöttem, hogy nekem kell több könyv is az írónőtől, és egy bizonyos Európa kiadásba szerettem bele, ezeket vadászom most. A Danaidákat sikerült egy mollyal elcserélnem, a másik 4 antikváriumból került hozzám. Végül pedig nem tudtam ellenállni annak, hogy egyszerre több kupont is be lehetett váltani a Librinél, és voltak törzsvásárlói pontjaim is, így egy nagyon baráti összegért jött hozzám az Unortodox és az Ezerarcú Japán. És olyan jó érzés ezekre a könyvekre nézni, mert tényleg mindegyik nagyon vágyott volt! Ezt az érzést szeretném egész évben megtartani.

Olvasások

Június első hetében szabadságon voltam, ami nagyon jót tett az olvasásaim számának. 6 regényt és egy kis mesekönyvet vettem kezembe az előző hónapban.
Először is befejeztem az Énekesmadarak és kígyók balladáját, ami nekem abszolút kellemes csalódás volt. Régóta birizgálta a fantáziámat Mucha Dorka Puncsa, amit a hintaágyon a teraszon ringatózva kb. egy nap alatt el is olvastam. Vegyesek az érzéseim, megértem, miért szeretik és miért nem szeretik. Én valahol a kettő között mozgok.
Utána pedig olyat csináltam, amit még szerintem sohasem: egyben kiolvastam egy trilógiát. Általában az az elvem, hogy sorozatok részei között időt hagyok, de most egyrészt rendelkezésemre állt mindhárom rész, másrészt pedig annyira jó volt a történet, hogy nem is akartam szünetet hagyni. Ez pedig nem más volt, mint J. D. Bakertől A negyedik majom-trilógia, amit abszolút csak ajánlani tudok, mert egy nagyon csavaros, kegyetlen és végtelenül izgalmas történet.
Szabó Magdától Az ajtó mint írtam fent, eléggé nagy rajongást váltott ki belőlem. Nagyon régen olvastam az Abigélt, utána egyszerűen nem mertem tőle olvasni, mert féltem, mi van, ha nem tetszik? Szerencsére alaptalan volt a félelmem, nagyon jóban lettünk, és mint a fenti képen látható, lesz mit olvasnom az írónőtől.
Végül egy ismerősöm vett az unokájának egy Tüskés Tóni mesekönyvet, kb. 5 perc alatt elolvastam, cuki volt.

Milyen volt a június?



Esős. Na jó, de ezen túl igazából a járvány óta ez volt az első hónapom, ami már nagyon hasonlított a március előtti életemre. Végre találkoztam hónapok óta nem látott barátokkal, jártam a Balatonon, voltam squasholni és még egy teljesen új helyre is eljutottam országon belül. Két barátommal felkerekedtünk és meg sem álltunk Sárospatakig, ahol a város felfedezése mellett ellátogattunk a Megyer-hegyi tengerszemhez, ami régóta bakancslistás volt nálam. Nagyon szuper hétvégét töltöttünk el a Zemplén lábánál, csak ajánlani tudom nektek belföldi utazáshoz. 
Külön most sorozatos részt nem hoztam, mert csak a már megkezdett sorozatokat fejeztük be, de júliusban jó lenne valami újba is belekezdeni.




2020. június 26., péntek

Könyvsorozatok színvonala, avagy meddig érdemes olvasni őket?

Meghívást kaptam a mostani Témázásra, amelyben a "Hullámzás - sorozatkötetek egyenetlen színvonaláról"témát vesézzük ki ezúttal.

A Moly nyilvántartása szerint 215 sorozatba kezdtem bele, és mindössze 40 van, amit befejeztem. Sok oka lehet annak, hogy az ember nem fejez be egy sorozatot: időhiány, az, hogy túl sok az olvasnivaló, vagy hogy egyszerűen időközben elveszíti az érdeklődését a történet iránt.




Én régen elkövettem azt a hibát, hogy hiába nem tartott még csak mondjuk az első vagy második kötetnél csak egy sorozatban, de már jó előre megvettem a köteteket azzal a felkiáltással, hogy úgyis el fogom olvasni. Mondanom sem kell, jópár ilyen végezte úgy, hogy eladtam végül vagy csak áll olvasatlanul a polcon.

Szerintem azért a legtöbb sorozatról általában kijelenthetjük, hogy az első kötet(ek) erősebbek, a közepe felé ugyanolyanok vagy gyengülnek, és azért általában a végére vagy beerősödik, vagy végleg kudarcba fullad a történet. Azért ez alól akad bőven szerencsére kivétel. Rögtön Karen Marie Moningtól a Tündérkrónikák jut eszembe, amelynek az alap 5 része szerintem kötetről kötetre jobb, és pont, hogy nem az első a legjobb benne, és a harmadik-negyedik kötet a legerősebb. Vagy mondhatnám a Csodaidőket, amely szintén csak egyre zseniálisabb lesz. 

Viszont sajnos akadnak bőven sorozatok, amelyek az ígéretes kezdet után nálam csúnyán befürödtek. Ilyen a True Blood, amelynek a 13 részéből a hatodik után adtam fel, és mondtam azt, hogy köszönöm szépen, ebből nekem ennyi elég volt. Mondanom sem kell, addigra már ott volt mind a polcomon, de végül megszabadultam tőlük.
A legnagyobb csalódás ilyen téren az Anita Blake-sorozat volt, amely nekem a kapudrog volt a vámpíros fantasy-k meg úgy általában is a fantasy világába. Az első kilenc kötetet nagyon szerettem, élveztem, aztán jött a tizedik kötet, amikor is Laurell K. Hamilton úgy gondolta, jó ötlet a történetet kidobni a kukába és pornóval helyettesíteni. Nem volt az. Ezek után még A Harlekin című kötetig kitartottam, hogy hátha, hátha mégis visszatér az, amit úgy szerettem, de ez nem történt meg, így Anitával elváltak útjaink.



Bevallom, ezek a csalódások engem abba az irányba tereltek, hogy most már leginkább belátható végű sorozatokba szeretek belekezdeni, vagyis leginkább trilógiába vagy tetralógiába. A három vagy négy rész alatt is lehet persze csalódni, de itt mégsem arról van szó, hogy megveszek 10 könyvet, amiből a hatodiknál rájövök, hogy már nem is szeretem az egészet. Ráadásul lássuk be, ma már sokszor azért terveznek alapból sorozatokat, mert a pénz nagy motiváció. Minél több kötet, annál több bevétel. Ennél már csak az rosszabb, mikor valaki elkezd egy trilógiát, amit aztán a végtelenségig elnyújt, hogy lehessen belőle még több rész, és egyszerűen érzed, hogy izzadtságszagú az egész.
Ami például kivétel, és nem bánom, hogy még nem látom a végét, az a Cormoran Strike sorozat, de szerencsére annak eléggé egyenletes a színvonala ahhoz, hogy ki is tartsak még mellette.

Sajnos én sokszor csalódok abban is, amikor mindenféle előzményeket/sok évvel később játszódó folytatásokat írnak sorozatokhoz. Erre tökéletes példa a Harry Potter és az elátkozott gyermek, amiben kb. semmi nincs meg abból, amit a HP világából szeretek. Minden megszeretett karakter teljesen máshogy viselkedik, nincs benne semmi új, talán egy-két jelenet van, ami felvillant abból valamit, amiért az ember megszerette ezt a világot, de amúgy egy borzalom, ami jobb, ha soha nem is született volna meg. Egyébként ez engem rettentően tud bántani, mikor érzem, hogy valaki csak a pénz miatt hozzányúl egy olyan sorozathoz, amihez nagyon nem kellene.

Az, hogy hány kötetnyi esélyt adok egy sorozatnak, nagyon változó. Nagyon sok olyan megkezdett széria van, aminek csak az első kötetét olvastam, és úgy vagyok vele, hogy majd talán egyszer folytatom, ha olyan kedvem van. Van, amit már az első résznél elkaszálok és van, amit akkor adok fel, mikor már érzem, hogy kifulladt. Hagytam már abba trilógiát is úgy, hogy az csak az utolsó részt nem olvastam el, mert rájöttem, hogy már abszolút nem érdekel a végkifejlet, akkor minek kínozzam magam vele. 

Én ahogy fentebb is említettem, mostanában inkább a trilógiákat, tetralógiákat részesítem előnyben, vagy az olyan sorozatokat, amelyet mondjuk bármikor abba tudok hagyni, mert nem függenek össze a részek. De sokszor már annak örülök a legjobban, ha látom valamiről, hogy önálló kötet.

Meséljetek, ti milyen sorozatokat szerettek? Mennyi ideig tartotok ki mellettük? 

Akik még Témáznak:


2020. június 8., hétfő

Májusi záporos zsákmányok

A májusra nagyon igaz volt az, hogy azt éreztem, csak úgy elrobogott felettem, és mire észbe kaptam, június lett. Szerencsére azért ez már jobb hónap volt, mint az előzőek.

Beszerzések

Hugó cica, akire vigyázni szoktam,
ismerkedik a zsákmánnyal

Májusban elég rendesen kihasználtam az akciókat, így 9 könyv került hozzám. Először az Európa Kiadótól rendeltem egy csomagot, amelyben benne volt egy friss megjelenés, Fonda Lee-től a Jádeváros, egy klasszikus, Bulgakovtól a Mester és Margarita, az utolsó hiányzó Zafónom magyarul, a Lelkek labirintusa, és két Celeste Ng regény, az Amit sohase mondtam el és a Kis tüzek mindenütt
Ezután jött a Bookline 1+1 akciója, és beszereztem a hiányzó Atwood-köteteket az új kiadásban a MadAddam-trilógiából, a Guvat és gazellát és Az özönvíz évét. 
Majd végül az Agave Kiadótól érkezett hozzám az Éhezők Viadala előzményregénye, az Énekesmadarak és kígyók balladája, és mellé még megrendeltem az éppen akciós Letűnt világokat, ami régóta érdekelt.

Olvasások

A május még mindig nem volt erős hónap olvasások terén, de azt hiszem elengedtem azt, hogy túl szigorú legyek magammal ilyen téren. Szeretnék többet olvasni, de ha nem megy, akkor nem megy. Azért így is volt 4 olvasmányom. Noelle Stevensontól a Nimona nagyon kellemes meglepetés volt, még annál is jobban tetszett ez a képregény, mint vártam. Raana Raas-tól a Csodaidők újraolvasás volt, és rájöttem, hogy 10 év alatt kb. mindent elfelejtettem belőle. Zafóntól A Köd Hercege sajnos számomra csalódás volt, nagyon érződik, hogy ez még az első próbálkozása volt regényírás terén. A negyedik pedig az Énekesmadarak és kígyók balladája, Amelyet júniusban fejeztem csak be, de a java részét még májusban olvastam. Ez is nagyon betalált nálam, igyekszem róla blogbejegyzést hozni.

Sorozatok

Mivel mostanában egyre több sorozatot nézek, arra gondoltam, hogy amikor lesz miről írnom, akkor
berakom egy külön pontban a zárásába. 
Májusban is folytattam A korona című sorozat nézését, amely II. Erzsébet királynő uralkodását és a királyi család életét mutatja be. Már a harmadik évadot nézzük a barátommal, lassan a végére érünk, és kimondottan sajnálom, hogy még nincs kész a negyedik évad. Nem egy túl pörgős sorozat, de én nagyon szeretem, érdekes és olyan történelmi eseményeket mutat be, amelyekről vagy nem hallottam vagy nem ismertem pontosan a hátterét.
Két új sorozatot is megnéztem az előző hónapban, az egyik az Unortodox volt, ami egy négy részes Netflix sorozat az azonos című könyv alapján. Nagyon érdekes volt, főleg közösséget bemutató részek, mindenképp szeretném olvasni a könyvet is.
Sajnos voltam egy pár napot táppénzen, de ez tökéletes alkalom volt arra, hogy egy barátnőm ajánlására ledaráljam a Kilátástalan éttermek kilátással című reality-t, amely arról szól, hogy csodálatos fekvésű, de rosszul menő éttermeket újít fel egy három tagú csapat. Nem vagyok oda a reality-kért, de nagyon szép helyeken játszódik és a helyi kultúrából is megismerhetünk egy szeletet, így én még a százwattos műmosolyok ellenére is tudtam élvezni.
Végül pedig belekezdtünk egy dokumentumsorozatba, amely a History 101 címet viseli, magyarul Történelmi gyorstalpalóként találjátok meg szintén Netflixen. 10 része van egyelőre és 20 percben mutat be olyan témákat, mint az űrverseny vagy az olaj szerepe az elmúlt évtizedekben. Archív felvételekből és infografikákból állnak össze az epizódok, amely így külön érdekessé teszi őket. 

Minden más

Májusban végre egy kicsit fellélegezhettünk, elkezdték oldani a korlátozásokat és szép lassan újraindult az élet. Mondjuk ezzel együtt rajtam most jött ki az előtte lévő két hónap minden problémája és baja, így a hónap vége arról szólt, hogy lelkileg kicsit helyrehozzam magam. Mert persze sokan írják, hogy a járvány elhozta a lassítást, nyugalmat, de nekem azért sajnos rengeteg problémát és stresszforrást hozott. De bízom benne, hogy most már tényleg kicsit megnyugodhatunk.
Nagyon programokról nem meglepő módon nem tudok beszámolni, de ami feldobta a hónapot, hogy elhoztuk a szüleim új cicáját, Marcit. Úgy érzem, sok szeretet és mosolyt fog nekünk hozni ő. A másik pedig a hónap végi Balcsizás, ami egész múlt héten is tartott, ezért is született meg csak most ez a blogbejegyzés. Nagyon kellett már ez a kicsit több, mint egy hét feltöltődés.

Bízzunk benne, hogy a június megint jó olvasmányokat és jó élményeket fog tartogatni.


2020. május 1., péntek

A furcsa április zsákmányai

Az április egyszerre tűnt úgy, mintha elszáguldott volna és mintha ólomlábakon cammogott volna. Furcsán telik valahogy most az idő, mintha kizökkent volna a világ. Ennek persze vannak előnyei és hátrányai is, de inkább térjünk rá a könyvekre.

A beszerzések egy része

Összesen hét könyv került ebben a hónapban hozzám. Először is egy előrendelés, ami várhatóan sajnos egy jó ideig az utolsó új Agave-megjelenés lesz, a Mesék a hurokból Simon Stalenhagtól. Ezt még áprilisban el is olvastam, nem tetszett annyira, mint az Elektronikus állam, de rossznak sem mondanám és a képek továbbra is csodálatosak.
Szintén előrendelés volt Margaret Atwoodtól Az ehető nő, amelyhez még hozzácsaptam az új Zafónt, A Köd Hercegét, valamint Donna Tartt-tól A kis barátot. Mind a háromra nagyon kíváncsi vagyok, de még várniuk kell kicsit a sorukra.
Végül a hónap végére bejött még egy rendelés, amelyben F. Várkonyi Zsuzsától a Férfiidők lányregényét, Elizabeth Gilberttől a New York lányait és Noelle Stevensontól a Nimonát vettem meg. Utóbbit pont ma olvastam el, de majd csak májusban mesélek róla, hisz ma már elseje van.

Olvasás terén azért valamivel jobban haladtam, mint márciusban, de még most sem értem el a szokásos tempómat. Még mindig van, hogy akkora a szorongásszintem, hogy a telefont tudom csak nyomkodni. De azért a fent említett Mesék a hurokból mellett befejeztem Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sorsot, amely bár sok újat nem adott, de voltak benne érdekességek. Végre sorra kerítettem Elena Ferrante Nápoly-ciklusának a befejező részét, aminek faltam minden egyes oldalát. Már most tudom, hogy ezt a sorozatot még sokszor újra fogom olvasni.
Hiro Arikawától Az utazó macska krónikája megadta azt, amit én a Ha a macskák eltűnnék a világból-tól vártam. Csak ajánlani tudom, nekem megmelengette a lelkem. A hónap végére pedig jutott még egy újraolvasás is. Raana Raastól a Csodaidők - Az ogfák vörösét olvasom, és rá kellett jönnöm, hogy egyrészt teljesen elfelejtettem, másrészt pedig ugyanúgy be tud rántani, mint régen.

Muszáj itt az olvasásnál megemlítenem, hogy hosszabb idő után több magazint is kézbe vettem és elolvastam. Régen nagy magazinfogyasztó voltam, aztán ahogy bejött az életembe a blogposztok olvasása, a Youtube és az Instagram, úgy már csak néha-néha vettem újságot a kezembe, leginkább repülőre vittem magammal. Most viszont elolvastam az Elle és a Marie Claire aktuális számát, valamint sikerült beszereznem a National Geographic legutóbbi Traveler kiadását. Ezek közül főként az Elle-t nagyon ajánlom, baromi érdekes és értelmes cikkek vannak benne. A Marie Claire sem rossz, de nem fogott meg annyira, a National Geographic pedig már nem kapható az újságosoknál.



Nem meglepő módon nagyon programokról nem tudok beszámolni, még nem néztem meg egyetlen online könyvbemutatót vagy ilyesmit sem. Nagyon sajnáltam, hogy a Könyvfesztivál elmaradt, azért mégis csak élőben a legjobb hallgatni a beszélgetéseket és megnézni az újdonságokat. De ami pozitív, hogy felértékelődtek az olyan egyszerű dolgok, mint egy nagy séta, mint amikor a Tóth Árpád sétányon 40 percen át csodáltam a virágzó cseresznyefákat. Bár jobb lett volna társasággal, de így egyedül is abszolút megvolt a varázsa. Innen van egy nagyon kedves emlékem, mikor láttam egy hölgyet, aki teljesen egyedül, mindenféle fényképezés nélkül csak sétált, csodálta a fákat és látszott az arcán az az igazi, színtiszta boldogság, hogy ezt a szépséget ő most így láthatja.

A májussal kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim, szeretném, ha többször lenne olyan a lekiállapotom, hogy tudjak olvasni, elmerülni a sorok között, és hát már most látom, hogy mivel vannak jó akciók, a következő hónapban is lesz miről beszámolnom. Addig is vigyázzatok magatokra és olvassatok, amennyit jól esik.

2020. április 19., vasárnap

Kabátkönyvek, amelyekbe jó beleburkolózni

Ismét meghívást kaptam a Témázásra, a mostani téma nem is lehetne aktuálisabb, ugyanis a kabátkönyvekről fogunk nektek írni. 

Kép forrása: Pinterest
Hogy mi is az a kabátkönyv? Amadea alkotta meg még jópár éve ezt a kifejezést, amely azokra a könyvekre vonatkozi, amelyek olyanok, mint egy kabát, amelybe jó beleburkolózni, amely meleget és komfortérzetet ad. Lehetnek ezek olyan művek, amiket bármikor boldogan leveszel újra a polcra, de olyanok is, amelyekről már az olvasás előtt tudod, hogy ezt az érzést fogják adni neked.

Én úgy is szoktam hívni egyes esetekben ezeket a könyveket, hogy a lelkem rózsaszín felének a megetetése. Ugyanis nekem a legtöbbször a kabátkönyvek olyan, amelyek könnyeddek, nem terhelik meg a lelkemet, és persze nem kell felhőtlenül vidámnak lenniük, de ne legyenek végtelenül nyomasztóak. Szóval nekem leginkább az ilyen romantikus vagy vidám, vagy nagyon pörgős, akciódús, de mégis kellemes regények tartoznak ide.

Amikor egyetemista voltam, rengeteget szorongtam a vizsgáim miatt. Mindig is izgulós típus voltam, aki nem hitt a képességeiben és tanulhattam akármennyit, akkor is azt hittem, hogy nem is tudok semmit. Na az ilyen időszakokban iszonyat nehezen ment sokszor az olvasás, és ilyenkor jól esett valami olyat elővenni, amit tudtam, hogy szeretni fogok. Az egyik ilyen sorozat a Vámpírakadémia volt Richelle Meadtől, amit ma már nem biztos, hogy újraolvasnék, mert sokat változott azóta az ízlésem, de az egyetem alatt az egyik megmentőm volt. 
A másik ilyen pedig Karen Marie Moningtól a Tündérkrónikák volt. Mac és Barrons kalandjai mindig kikapcsoltak, szórakoztattak, összeszorították azért a szívemet is, de mindig jó érzéssel tettem le a köteteket. Ezt például még ma is újraolvasnám, lehet idén sort is kéne keríteni rá.

És ha már újraolvasós sorozat, természetesen nem hagyhatom ki a Harry Pottert. Van egy olyan érzésem, hogy ez sokunknál fog szerepelni. Bár én még csak egyszer olvastam újra az első négy kötetet, de valahogy jó érzés, hogy tudom, bármikor levehetem őket a könyvespolcról és ugyanúgy el tudok majd merülni benne, mint az első alkalommal.


Van egy írónő is, akit fejben azonnal a kabátkönyvekhez kötök, ez pedig nem más, mint Sarah Addison Allen. Az ő regényei olyanok, hogy mindig kis könnyeddek, van bennünk hol egy kisebb, hol egy nagyobb csipet mágikus realizmus, és úgyis tudjuk, hogy a végén mindig megkapjuk a happy endet. Főleg A csodálatos Weaverly-kertet és a Sugar Queent szeretem tőle, a másik két regénye, amit én még olvastam, már gyengébb volt, de azért azok is megmelengettek. De az előbbi kettőt abszolút tudom nektek ajánlani.

Még két regény ugrott be rögtön ehhez a témához. Az egyik a Jessica Brockmole-tól a Levelek Sky szigetéről. Én amúgy is nagyon szeretem a levélregényeket, de ez egy külösen kedves kis regény, amelyben egy gyönyörű tájra juthatunk el képzeletben. 

Forrás: Pinterest

A másik pedig Mary Ann Shaffer és Annie Barrows közös műve, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, amelyről annak idején ezt írtam a molyos értékelésemben: "Ez már nem is kabátkönyv, hanem egy igazi nagy paplan, amibe bele tudod csavarni a lelkedet, ha egy kis melegségre van szükséged." Emlékszem, hogy egy nagyon hideg januári hétvégén olvastam el, mikor kint repkedtek a mínuszok, én pedig az ágyamban feküdtem és faltam az oldalakat. Imádtam a  történetet, a szereplőket és nagyon vágytam rá, hogy én is egy hasonló irodalmi társaság tagja lehessek. Azóta már ez megvalósult, ugyanis járok a Budapesti Molyklubba. :)

Egyébként nem kell feltétlenül a kabátkönyvnek romantikusnak vagy könnyednek lennie, például egy jó krimi is hosszhatja azt az érzést, hogy hú, ebben most milyen jó is benne lenni. Ilyen nekem a Cormoran Strike sorozat, amelyben bár mindig van egy gyilkosság vagy inkább gyilkosságok, de valahogy mégis az emberi sorsok és London van a középpontban. Ezért én ezekben a könyvekben is teljesen el tudok merülni, el tudom feledni velük a hétköznapok problémáit. Ajtót nyitnak nekem, amelyen belépve egy kényelmes, minden jóval felszerelt szobában találom magam, ahol nincs is más dolgom, mint lazítani.

Remélem a bejegyzéssel nektek is tudtam esetleg ötleteket adni, hogy mit is érdemes levenni most a polcotokról. Meséljetek, számotokra mik az igazi kabátkönyvek?

A többi Témázó:

2020. április 1., szerda

A sarkaiból kifordult március beszerzései

Szerintem nem lepődik meg senki, ha azt mondom, a március nem igazán úgy sikerült, ahogy vártam, de ezzel közel sem vagyok egyedül. Sokunknak fenekestül fordult fel az élete, az új helyzethez való alkalmazkodás pedig időt és sok türelmet igényel. Én szerencsésnek érzem magam, hogy megvan a munkám továbbra is, a szeretteim jól vannak, most többet nem nagyon kívánhatok.



Azért ez a hónap sem maradt beszerzések nélkül. Még pont sikerült személyesen átvennem egy Agave előrendelést az Álomgyár Könyvesboltban, amely a Octavia E. Butlertől a Hibrideket és Cory Doctorow-tól a Radiákolisokat tartalmazta. Az Európa Könyvkiadónak volt egy 40%-os akciója, ennek keretében pedig beszereztem két Szécsi Noémi könyvet, A budapesti úrinő magánéletét és A modenr budapesti úrinőt, valamint Elif Shafaktól a 10 perc 38 másodpercet. Remélem mindegyik olyan jó lesz, mint várom tőle.
Végül pedig kihasználtam a Galaktika ingyen e-könyv akcióját, és beszereztem Jo Waltontól a Mások közöttet, amiről már annyit jót hallottam.

Az olvasással még március elején egészen jól haladtam, azóta viszont nagyon nehezen tudok könyvekre koncentrálni. Caren Maria Machadotól pár nap alatt még elolvastam A női test és más összetevőket, ami nem volt rossz, de nem is lett a kedvencem, valahogy mást vártam tőle. Joanne Ramostól A Farm sem egészen az volt, mint aminek bereklámozták, viszont így is határozottan tetszett és elgondolkodtató volt. Ezek mellett még egy kuflik mesét sikerült elolvasni, valamint amikor épp rá tudom venni magam, akkor Orvos-Tóth Noémitől olvasom az Örökölt sorsot. Pár oldalt olvastam még Kate Quinn Alice hálózata című könyvéből, de mivel nem igazán csúszott, egyelőre pihentetem.

A hónap legnagyobb vesztesége az volt számomra, hogy nem tudtam elutazni Párizsba. Még február végén is reménykedtem, hogy nem is lesz itt akkora gond, simán le tudunk utazni, de az út előtt két-három héttel szomorúan törődtem bele, hogy Párizsnak még várnia kell rám. Egyelőre áttettük az utat szeptemberre, nagyon bízom benne, hogy akkor már tényleg a Shakespeare és Company-ben fogok bóklászni.

Ha esetleg ti is olvasási válsággal küzdötök, akkor azt tudom tanácsolni, hogy vagy engedjétek kicsit el a dolgot, és nézzetek videókat, közvetítéseket, sorozatokat, vagy csináljatok olyamit, ami jól esik. Vagy vegyetek elő régi kedvenceket, olyan írókat, akikről tudjátok, hogy teljesen bele tudok merülni az írásáiba. Én mindkét módszert fogom alkalmazni, de ha most nem fogok havi 5-6 könyvet elolvasni, mint eddig, akkor sem történik semmi. 
Viszont azokat se bántsátok, akik meg rengeteget olvasnak most. Mindenkinek más jelenti a menekülést, mindenkinek más ajtókat kell most kinyitnia és bezárnia ahhoz, hogy ne szorongja végig az egész napot. A lényeg, hogy vigyázzatok magatokra és tegyetek olyan dolgokat, amelyek jól esnek a lelketeknek.

Sajnos az áprilisi Könyvfesztivál elmarad, a könyvkiadók többsége eltolta a megjelenéseit is, szóval most nem hiszem, hogy nagy rablást fogok rendezni, bár igyekszem rendelni azoktól, akiket szívesen támogatok, ma is adtam le egy Book24-es rendelést és kiadótól közvetlenül is várok könyvet. Ha megtehetitek, ti is szerezzetek be rég vágyott kedvenceket a kedvenceitektől, hogy amikor véget ér ez a helyzet, akkor is legyen még, aki kiad számunkra csodásabbnál csodásabb könyveket. 

2020. február 29., szombat

Februári zsákmányok

Ahogy azt már előre sejtettem, a február nem maradt könyvbeszerzések nélkül. Viszont egészen február 20-áig nem vettem semmit, szerintem ez új személyes rekordom és a tudatosság egy új lépcsőfoka.



3 könyv került hozzám ebben a hónapban végül. Az első Carmen Maria Machadotól A női test és más összetevők, amit nagyon vártam már. Bele is kezdtem, érdekes olvasmány, nem a megszokott szemszögből mutatja be a nőket. 
A következő a Batman - Fehér lovag képregény, amit én januárban olvastam angolul, és annyira tetszett, hogy végül beszereztem magyarul. Végül pedig velem jött még A Farm, amiről nem tudom biztosan, tetszeni fog-e, de a fülszöveg és a borító együtt meggyőzőtt, hogy adjak neki egy esélyt.

Szerencsére az olvasással is elég jól haladtam, 7 könyv került sorra, valamint folyamatban van egy nyolcadik is. Két januári olvasmányot is februárban fejeztem be, az egyik Philip K. Dick novelláskötete, egyben az első várólista-csökkentő olvasmányom, az Elektronikus álmok. Ez még a vártnál is jobban tetszett, több írását kéne olvasnom Dicknek. A másik pedig Jo Nesbø-től a Denevérember, amit bár nem tartok hibátlannak, úgy olvastam, hogy a sorozatnak a leggyengébb kötete, és hogy innentől csak jobbak lesznek, mégis megfogott a hangulata. Ráadásul Harry Hole már most nagyon szimpatikus, és érződik, hogy Nesbø tud írni.
Végre elolvastam Marjane Satrapi kultikus képregényét, a Persepolis-t, amely egy iráni kamaszlány sorsán keresztül mutatja be, mit is jelent egy olyan országban felnőni, ahol folyton változnak az uralkodó ideák és ahol a háború valóság, nem csak fenyegetés. Mindenkinek csak ajánlani tudom, tanulságos olvasmány.
Grecsó Krisztián már régóta a radaromon van, de most jutott el csak odáig, hogy kézbefogjam tőle a Vera című regényét. Meglepően tetszett, bár a végével már voltak problémáim, de nagyon szerettem olvasni, jöhet tőle más is.
Edith Eva Egertől A döntésről elég sokat lehetett egy időben hallani. Most, hogy elolvastam, maximálisan értem, miért. Itt nem csak maguk az auschwitzi események vannak a középpontban, hanem azok feldolgozása. Ez lesz az a könyv, amiből több mindent is magammal fogok vinni és szeretnék én is úgy élni és gondolkodni, mind Edith.
Albert Einsteinről szerintem mindenki hallott már, de szerintem sokan nem tudjuk, a relativitáselméleten kívül mi is fűződik még a nevéhez. Az Info+grafika sorozat második kötetéből az ő életét és munkásságát ismerhetjük meg. Hozzám a Frida kötet közelebb állt, valószínűleg azért is, mert a festészet jobban érdekel, mint a fizika, de jó volt összefoglalóan látni, miért is választotta a Time magazin Einsteint a múlt évszázad emberének.
Belekezdtem még A női test és más összetevőkbe, de szerintem azt már csak márciusban fogom befejezni.

Egyébként ez a februári hónap eléggé vegyes volt, sajnos több rosszat hozott nekem és a környezetemnek, mint jót. Konkrétan alig várom, hogy márciusra váltson a naptár, egyrészt mert így közeledik végre a tavasz, másrészt márciusban nagyon jó kis programok várnak rám. Azért persze ebben a hónapban is történtek jó dolgok, jártam egy napot Tatán, ami az egyik kedvenc városom, és ami ugye most már a Vajákhoz is erősen kötődik. Ha már Vaják, voltam egy a Vaják világávól foglalkozó workshopon is, amit egy barátnőm, a biblioterapeuta Rudolf Panka tartott, és ami egy egészen új szempontból mutatta meg, hogyan lehet egy irodalmi szöveget feldolgozni. 
Kipróbáltam egy nemrég nyílt új éttermet, a Twentysix-et, ami egy belvárosi kis dzsungel, valamint egy híres gyros-ost, a Kerkyra Gyrost. Az előbbi kicsit csalódás volt, az utóbbi viszont nagyon kellemes meglepetés. 
Jártam moziban is, a Jojo Nyuszi egy egyszerre nagyon vidám és szívszorító történet, akár több Oscart is érdemelt volna.

A Twentysix belső tere
Ahogy fentebb írtam, a márciustól sok jót remélek, és ha minden úgy alakul a világban, akkor végre eljutok álmaim egyik városába, Párizsba is. Bízom benne, hogy a pánik elül, a tavasz új szeleket hoz és én pedig a következő zárásban már a Shakespeare and Coban beszerzett zsákmányomat is megmutathatom.