2018. július 9., hétfő

Mid-Year Book Freak Out Tag 2018

Kettőt pislogtunk, és már el is telt az év első fele, így arra gondoltam, hogy én is csinálok egy kis félévösszegzést. Szerencsére kezd helyreállni az olvasási kedvem, és talán végre az életem is, remélem ez most már így is marad.



1. A legjobb 2018-as olvasmányok

Ha hármat kéne az eddigiekből választanom, akkor az Eleanor Oliphant köszöni, jól van Gail Honeymantől, a Elena Ferrantétól a Briliáns barátnőm és Naomi Aldermantól A hatalom.

2. A legjobb folytatás, amit 2018-ban olvastál

Nem igazán olvastam folytatásokat idén, de a tavaly elkezdett Blacksad sorozat köteteit élmény volt kézbe venni.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

A könyvheti zsákmányokat mind felsorolhatnám itt, de ha egyet kéne választanom, Cixin Liutól A sötét erdő kíváncsi vagyok, képes-e felülmúlni az első részt.

4. A legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Remélem megjelenik Hannu Rajaniemitől a Summerland magyarul, és az Agave Könyvek is elég izgalmas megjelenésekkel készül. Valamint izgatottan várom, milyen képregényeket kapunk még magyarul.

5. Legnagyobb csalódás

Ursula K. LeGuin nem tudott annyira lenyűgözni a novelláival, hogy végig akarjam olvasni az összeset. Pedig volt egy időszak, amikor egészen belelendültem a kötetébe, de aztán ez elfogyott sajnos.

Találkoztam Ted Chianggal is

6. Legnagyobb meglepetés

A Briliáns barátnőm sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint gondoltam volna. Számomra még az is meglepetés, hogy egyre jobban kedvet kapok a képregény-olvasáshoz.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy neked új)

Veres Attila a novelláskötetével végképp belépett a kedvenc szerzőim közé.

8. Legújabb könyves szerelem

Most írjam megint a Briliáns barátnőmet? :D Inkább az előző ponthoz kapcsolódóan az Éjféli iskolákat emelném ki, mert Veres Attila iszonyatosan erős novellákat alkotott. Teljesen egyedi hang ő az itthoni palettán.

9. Legújabb kedvenc karakter

A Halál Neil Gaimantől. Nem csak azért, mert egy laza rockerlány külsejét ölti, hanem azért, mert ő az a karakter, akin keresztül az élet nagyon evidensnek tűnő dolgairól lehet mesélni, amelyek mégis néha elsikkadnak a hétköznapokban.

10. Egy könyv, amin sírtál

Ilyen nem volt idén, ritkán sírok könyvön. Ami viszont közel járt hozzá, azok Varró Dániel versei.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Sarah Andersen képregényei mindig jó kedvre derítenek, nem volt ez másképp a Macskapásztorral sem.

Kipróbáltam a Poket könyvautomatát is

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Pont a hétvégén néztem újra a Ready Player One-t, és még mindig piszkosul jónak tartom. 

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Szerintem a Molyra írt értékelésem A hatalomról elég jól sikerült, meg tudtam fogalmazni azokat az érzéseket, amelyeket a könyv kiváltott belőlem.

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál

Egyértelműen Neil Gaimantől a Halál. Ha nem képregény, akkor pedig Tittel Kingától a Mesélő Budapest.

15. Melyik könyveket szeretnéd idén év végéig elolvasni?

Szeretnék minél többet elolvasni az idén beszerzett könyveim közül, és ami biztos, hogy Elena Ferrantétól Az új név történetére sort kell kerítenem.

Ha van kedvetek, ti is töltsétek ki a kérdőívet vagy csak írjatok nekem kommentben arról, milyen volt a 2018-as év első fele könyves szempontból?



2018. július 6., péntek

Naomi Alderman: A hatalom

Már a megjelenése előtt felkaptam a fejem erre a könyvre, amelyről több helyről is azt hallottam, hogy minél több embernek kéne olvasnia napjainkban. És én ezzel csak egyetérteni tudok.

Naomi Alderman regényében egyszer csak a nők rájönnek, hogy képesek elektromos áramot fejleszteni a testükkel, és ezt másokkal szemben alkalmazni. Több szereplő szemszögéből követhetjük végig, ez miként változtatja meg a világot, hogyan forgatja fel nem csak  nem szerepeket, hanem a mindent, amit ismerünk.

Számomra a regény legnagyobb erénye az volt, hogy az események kialakulását egészen az elejétől követhetjük végig. Tehát nem egy kész világot kapunk, hanem ott vagyunk az első pillanattól kezdve, a szereplőinkkel együtt szembesülhetünk vele, mit is jelent a társadalomra, az emberiségre nézve ennek a képességnek a felbukkanása. Nem kell magyarázkodni, hiszen a szemünk előtt zajlik minden.

Aki esetleg azt hinni, ez egy szimpla feminista regény, az kellemesen csalódni fog az olvasás során. Ugyanis jóval többről szól A hatalom, mint arról, hogy a nők kerülnek hirtelen fölénybe. Bemutatja azt, hogy mit kell elszenvedniük a világ több részén is, és hogy ez milyen torzulást okozott a lelkükben, amit most úgy éreznek, megtorolhatnak. Magáról az elnyomásról beszél, arról, ki hogyan él és hogyan él vissza a hatalommal, és mi történik akkor, mikor az eddig elnyomottak kapják meg a hatalmat.

Eléggé sokkoló könyv A hatalom, nem kíméli egy percig sem az olvasóját. Elég nyersen ábrázolja az
erőszakot, nem leplez semmit. Borzasztó belegondolni, hogy a regény egy része érezhetően a valóságból táplálkozik, hogy az események egy része tényleg nap mint nap megtörténik a világunkban, még ha nem is tudunk róla vagy elfordítjuk az arcunkat. Persze a nemi kérdésekről is elmélkedik, de szerintem nem túl szájbarágósan, és nem kívánja a nőket angyalként beállítani. Sőt, a nők ugyanolyan kegyetlenek tudnak lenni, mint a férfiak.

A külföldi kiadás sem csúnya éppen (kép forrása)
Belegondoltam, hogyha én jutnak hozzá egy ilyen képességgel, mit is kezdenék vele. Biztos vagyok benne, hogy eleinte csakis jó célokra használnám, de nem tudom, hosszabb távon nem részegítene-e meg engem is a hatalom. Tapasztalataim szerint ugyanis aki egyszer belekóstol, az egyre többet akar belőle, és nagyon könnyen eltorzítja a valóságot. Nehéz megtartani a realitásérzéked, amikor tudod, hogy szinte bármit elérhetsz.

Érdekes amúgy végigkövetni a regényben, hogyan változik meg a politika, a vallás, a közélet, valamint az olyan dolgok is, mint a televíziózás vagy a bűnözés a nők szerepének megnövekedése által. Gyönyörűen van több szinten is ábrázolva, ahogy szépen átbillen a mérleg nyelve az egyik oldalról a másikra. Viszont az ideális ugyebár az lenne, ha a mérleg egyensúlyban lenne. Hogy ez megtörténik-e, azt nem lőném le.

Nekem maradandó olvasmányélmény lett A hatalom, eléggé biztos vagyok benne, hogy az év végi top 5 könyvben bérelt helye van. Ez az a történet, amit pár évente újra fogok olvasni, hogy ne feledhessem el a tanulságait.

2018. június 29., péntek

Júniusi beszerzések

A június számomra egy iszonyú izgalmas hónap volt több szempontból is, főleg az utazások terén. De szerencsére könyves szempontból sem unatkoztam.

Egyedül a Halál hiányzik a képről
Ebben a hónapban mi másról szóltak volna a beszerzéseim, mint a Könyvhétről? Bár végül nem mindent a Vörösmarty téren szereztem be, mert sok mindent előrendeltem, azért onnan se távoztam üres kézzel. Ott vettem meg Neil Gaimantől a Death képregényt, amin sokat vacilláltam, hogy kell-e nekem. Végül nagyon örülök, hogy az enyém lett, már el is olvastam és nagyon élveztem. Jött még velem Frances Mayes-től a Napsütötte Toszkána, a márciusi olasz után kívántam erre rá, valamint Lőrinczy Judittól az Elveszett Gondvána, amihez főkét a júniusi ViTa-est hozta meg a kedvem. 
Emellett történt velem még egy nagyon klassz dolog, a Book a Sloth Club csapatától nem is egy, hanem rögtön két dobozt nyertem a Fumax-szal közös Schwab dobozukból, amiből az egyiket jótékony célra fordítok, a másik pedig az enyém lett. Ebben pedig benne volt maga a könyv, az Egy kegyetlen dal, valamint a könyvhöz kapcsolódóan elég klassz kis dolgokat pakoltak bele.

Ezek mellett még előrendelésként érkezett hozzám Veres Attilától az Éjféli iskolák, amit a Könyvhéten dedikáltattam is a szerzővel, John Scalzitól a Fejvesztve, Margaret Atwoodtól A vak bérgyilkos és Cixin Liutól A sötét erdő. Így összesen 8 könyvvel lettem gazdagabb ebben a hónapban, és mindegyik beszerzésnek örülök, remélem az elolvasásuk után is így fogok érezni.

A Könyvhéten most a szokásosnál kicsit kevesebb időt töltöttem, de akkor viszont remekül éreztem magam. Találkoztam rengeteg ismerőssel, fagyiztam, beszélgettem, söröztem, dedikáltattam, ennél többre pedig nem is vágytam. Sajnos az időjárás most nagyon kegyetlen volt a rendezvénnyel, én reménykedem benne, hogy jövőre nem lesznek ennyire szélsőséges körülmények.

Az olvasásokat tekintve nem ez volt a legerősebb hónapom, de a június tipikusan olyan volt, mikor volt jobb dolgom is. :) Egy olyan magánéleti dolog történt velem, amiről itt nem szeretnék részletesebben mesélni, de ami most eléggé boldoggá tesz, és remélem hosszú távon is így marad. Így most júniusban csak Neil Gaiman képregényét olvastam el, valamint China Miéville-től A város és város között-et olvasom éppen. De nem bánom, valamikor jó, ha nem olvasással töltjük az időt.

A június amúgy is egy sűrű, programokkal teli hónap volt. A Könyvhéten kívül volt még ViTa est,
Prágában a Táncoló Házak előtt :)
vagyis a Világok Találkozása, ahol két érdekes beszélgetést és Veres Attila könyvének a bemutatója is lezajlott. Utóbbinál megállapítottam, hogy Attila az én spirit animal szerzőm, annyira természetes és laza!
Emellett pedig végre megvolt az év második hosszabb utazása, mégpedig Csehországba sikerült eljutnom négy napra. Prága mellett más településeken is jártunk még, sörgyárban, sörmúzeumban, hajókázni is voltunk, de nekem Prága lett az abszolút szerelmem. Annyira csodás ez a város, minden sarkon lehet valami szépséget találni. Biztos vagyok benne, hogy visszatérek még! Június utolsó hétvégéjét pedig Horvátországban töltöm, régóta bakancslistás már nálam a Plitvicei-tavak, végre ide is sikerül eljutni.

A július sem ígérkezik unalmas hónapnak, főleg, hogy ekkor töltöm be a 30. évemet. Hogy ez mit jelent azon túl, hogy el kell siratni a húszas éveimet? Természetesen könyveket! Merthogy a barátaim tudják ám, mit kell ajándékozni nekem. :) Szóval az már biztos, hogy júliusban sem fogok nullás hónapot zárni. Azért abban reménykedem, hogy több türelmem lesz most már az olvasáshoz is.

A többiek júliusa:

Amadea
Pupilla
Dóri
Nikkincs
Heloise
Sister

2018. június 28., csütörtök

Bakancslista

Kép forrása
Régóta gondolkodom rajta, hogy le kéne írnom a bakancslistámat, hogy lássam egyben, mi azt, amit
szeretnék még megvalósítani. És itt nem csak az utazós listámról lesz szó, vannak más élmények is, amiket szeretnék átélni. 10-10 pontot fogok nektek felsorolni  két kategóriára osztva, remélem tetszeni fog!



Utazás
  • Eljutni egy másik kontinensre: elsősorban Ázsia vagy Amerika érdekelne, de ha megdobtok egy repjeggyel Ausztráliába, nem fogok tiltakozni. :)

  • Barcelona: Talán ez a város az, ahova most a legjobban vágyom. Spanyolország amúgy is a szívem csücske, hiszen 5 és fél évig tanultam spanyolt, viszont még nem sikerült sajnos eljutnom ide. Szeretném, ha Barcelona lenne az első spanyol hely, ahova beteszem a lábam.
  • Rajkai Péter fotója
    Lisszabon: Portugáliához is egyre jobban megjön a kedvem, bejön nekem a mediterrán rész. 
    Lisszabon képek és beszámolók alapján a legszimpatikusabb, de Porto és Faro is szóba jöhetne, vagy a gyönyörű Azori-szigetek.

  • Párizs: Tudom, hogy erről a városról megoszlanak a vélemények, de én akkor is szeretném magam felfedezni, hogy eldönthessem, az én szívembe képes-e belopni magát. Meg rájöttem, hogy imádom azokat a városokat, amelyeknek van folyója!
  • Velence újra: Velencében anno csak egy napot sikerült eltölteni, nagyon szeretném ennél alaposabban felfedezni, főleg a többi kis szigetet, amire nem jutottam át.
  • Amszterdam: Több regényt is olvastam már, ami itt játszódik, és annyira jó lenne élőben is látni ezt a sok mindent. Meg hát csatornákkal van tele, naná, hogy ott a helyem!
  • London újra: 5 nap igazán kevés volt ebben a városban, annyi minden kimaradt, hogy bármikor tudnék újra menni.
  • Izland: Egy jódarabig engem nem érdekelt különösebben Izland, de mostanában elkezdte megmozgatni a fantáziámat.
  • Valamelyik amerikai nagyvárosba eljutni: Szeretnék látni egy igazi gigantikus metropoliszt felhőkarcolókkal. Úgy érzem, jó értelemben sokkoló élmény lenne.
  • Görög szigetek: Korfura lennék leginkább kíváncsi, de kb. bármelyik sziget jöhetne. Tenger, pálmafák, jó ételek, álomszerűen hangzik.

Élmények
Itt meg tudnék nézni egy naplementét (kép forrása)
  • Delfineket látni: Legjobb lenne a természetes környezetükben. Nem annyira vonzanak a delfinshow-k meg az együtt úszkálás, egyszerűen szeretném látni a saját szememmel ezeket a gyönyörű és intelligens állatokat.
  • Inni egy koktél egy skybarban: Akár Pesten, akár máshol. Jó lenne például a 30. szülinapomra megvalósítani!
  • Felfedezni eddig kimaradt budapesti dolgokat: Nem láttam például belülről a Mátyás-templomot, nem voltam a Budapest Eye-on vagy a Szent István Bazilika kupolájában. Ezek olyan külföldi turistás dolgoknak tűnnek, de engem vonzanak.
  • Fürdeni egy olyan medencében, ami a tengerre néz: Tudom, ez olyan furán hangzik, miért fürödj medencében, ha ott a tenger? De annyi ilyen gyönyörű fekvésű medence van, én szívesen kipróbálnám.
  • Találkozni Neil Gaimannel: Kell ehhez bármit hozzáfűznöm? :) Hallani élőben beszélni, pár mondatot váltani vele dedikálás közben, egy közös kép... Nincsenek ám nagy vágyaim!
  • Látni Londonban egy színdarabot: Eddig csak az Urániában láttam londoni színházi közvetítéseket, de az alapján az angol színház nagyon az élen jár. Jó lenne valamit élőben is megnézni.
  • Átélni a kulturális sokkot: Furán hangozhat, de szeretném tudni, milyen az, mikor valami annyira mással találkozol, hogy az szó szerint sokkol. Az európai utazások még nem tudták megadni ezt az élményt, valószínűleg messzebbre kell utazni ezért.
  • Elmenni két hét szabadság: Mióta dolgozom, nem sikerült kivennem két hetet egyben, és nagy vágyam, hogy legyen végre egy nyaram, amikor ez megvalósul. Szerintem így tudnám rendesen kipihenni magam.
  • Úgy bemenni egy boltba, hogy nem kell néznem az árakat: Milyen jó lenne, ha nem kellene folyton lesnem az árucímkét, hanem egyszer tényleg azokat a dolgokat vehetném meg, amelyek igazán tetszenek, mindenféle korlát nélkül.
  • Kijutni egy külföldi könyves- vagy képregényes rendezvényre: Itthon már rengeteg ilyenen voltam, de megnéznék egy igazán nagyszabású külföldi cont.
Meséljetek, nektek milyen bakancslistás pontjaitok vannak?

2018. június 1., péntek

Könyvheti megjelenések, amik érdekelnek

Még alig hevertük ki a Könyvfesztivált, jövő hét csütörtökön már kezdődik is a Könyvhét. Június 7-től 11-ig egy rakás könyvőrült lepi el a Vörösmarty teret, hogy minél szebb zsákmányokat szerezzen be magának. Bevallom őszintén, én most javarészt előrendeltem a vágyott könyveket, de azért van, amit élőben szeretnék megnézni és eldönteni, megveszem-e vagy sem. 
De nézzük akkor konkrétan, mit válogattam én ki a megjelenés-dömpingből.

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos (Jelenkor)

Jót tett Atwoodnak, hogy A szolgálólány meséjéből és az Alias Grace-ből is sorozat lett, így más könyvei is megjelenhetnek. Most egy újrakiadást vehetünk kezünkbe, aminek én különösen örülök, mert ez a könyv amúgy beszerezhetetlen volt eddig.

Fülszöveg: Családi ​titkok, testvérféltékenység, politikai fondorlatok és társadalmi feszültségek, ígéretek és árulások, „veszteség és fájdalom, emlékezés és sóvárgás” kavarognak Atwood nagyszerű új regényében, amelynek egyik cselekményszála az első világháború előtt felemelkedett gyáros dinasztia hanyatlását állítja elénk. Az írónőt joggal dicsérik azért, hogy mesterien képes az egyéni sorsok összetettségét a történelem fordulataival összeszőni. A Chase család sorsára döntő befolyást gyakorolt az első világháború, a gazdasági válság és a politikai boszorkányüldözés, a végső tragédia azonban éppen ennyire az emberi gyarlóság, kapzsiság és szenvedély következménye. A nyolcvan felett járó, szívbeteg Iris Chase Griffen huszonöt esztendős, különc, nem evilági húga, Laura öngyilkosságát és a neki tulajdonított, A vak bérgyilkos című regény posztumusz kiadását követően fog hozzá a történet elbeszéléséhez. Fanyar, tekintélyromboló, gúnyos és cinikus stílusa lenyűgözően közvetlen. Külön regényt alkot a regényen belül egy harsány színekkel felvázolt fantasztikus történet, amelyet titkos szerelmi találkáik alkalmával szövöget tovább egy azonosítatlan, gazdag fiatalasszony, és szeretője, a törvény elől bujkáló, ponyvaírásból élő szocialista agitátor; és alighanem kettejük története alkotja a harmadik regényt, a Laurának tulajdonított A vak bérgyilkost. A gyanús mozzanatok ellenére csak a regény közepe táján kezdjük sejteni, hogy semmi nem az, aminek látszik, mert a történetek és személyek egészen másként kapcsolódnak egymáshoz, mint hittük. Margaret Atwood regényíró, költő és drámaíró 1939-ben született a kanadai Ottawában. Számos kitüntetés és díj birtokosa, harmincnyolcadik könyvét, A vak bérgyilkost 2000-ben Booker Prize díjjal jutalmazták.

Veres Attila: Éjféli iskolák (Agave)

Nagyon szerettem a szerző első megjelent regényét, az Odakint sötétebbet, így izgatottan várom ezt a novelláskötetet. Velkei Zoli csak szuperlatívuszokban beszélt róla, szóval vannak elvárásaim.

Fülszöveg: Magyarország, ahogy még sosem láttuk.
Egy város felfalja lakóit. Egy pornóforgatás, ahol a szereplők nem egészen emberek. Egy borkóstolás, ahol az italba idegen életeket zártak. Egy falu, ahol embereket termesztenek a földeken. Egy növény, amely a túlvilágra nyit átjárót. Egy szeméttelep, amely a világ legértékesebb anyagát őrzi. Egy wellness, amely szó szerint maga a pokol.
15 történet, amelyek elolvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz. Történetek iszonyattal végződő szerelmekről, rettenetes vágyakról, nyaralásokról, ahol a szerencsések halnak meg először. Történetek átalakulásokról, kísértésekről, zenekarokról, amelyek őrületbe csábítanak. Történetek halálról és életről, és az állapotokról, amikor a kettő között nincs különbség.
Veres Attila, az Odakint sötétebb című bestseller után most egy novelláskötettel jelentkezik, amelyben ismét bizonyítja, hogy miért ő a magyar weird irodalom legfontosabb szerzője.

John Scalzi: Fejvesztve (Agave)

A Bezárt elmék világában játszódó történet nagyon érdekel, ugyanis a Bezárt elméket is nagyon szerettem. Remélem egy letehetetlen könyvet foghatunk a kezünkbe.

Fülszöveg: John ​Scalzi a legújabb regényében az e-sportok kíméletlen világába vezet minket
A hilketa egy pörgős, erőszakos sportág, amelyben a játékosok kardokkal és csatabárdokkal esnek egymásnak. A játék célja, hogy letépjük az ellenfél fejét, majd átjuttassuk a gólvonalon. Ezt hús-vér testben élő sportolókkal lehetetlen lenne megcsinálni. De ebben a csapatjátékban „szrípiók”, vagyis robotszerű, Haden-szindrómások által vezérelt testek csapnak össze egymással, úgyhogy mindent szabad. Senkinek nem esik bántódása, de a brutalitás valódi, és a közönség imádja.
Egészen addig, amíg az egyik játékos holtan nem esik össze a pályán.
Balesetről vagy gyilkosságról van szó? A hadenesek ügyeivel foglalkozó FBI-nyomozók, Chris Shane és Leslie Vann nekilátnak felderíteni az igazságot – és eközben eljutnak az egyre népszerűbb hilketa sötét oldalára is, ahol vagyonokat lehet nyerni és veszíteni, és ahol a játékosok és a tulajdonosok mindent megtesznek a győzelemért, mind a stadionokban, mind a pályán kívül.
John Scalzi lendületes stílusú és kérdéseivel aktuális problémákat feszegető könyve visszatérés a Bezárt elmék világába, de a Fejvesztve nem folytatás, hanem önálló regényként olvasható kötet.

Dennis Lehane: Titokzatos folyó (Agave)

Háromszoros hurrá az Agave Könyveknek, amiért elhozzák nekünk új kiadásban ezt a könyvet. Sok éve olvastam, de máig fel tudom idézni a hangulatát.

Fülszöveg: Dennis Lehane mára kultikussá vált regénye három, Boston egyik munkások lakta részében felnőtt férfi barátságáról szól. Gyerekkorukban olyasvalami történt, ami mindhármuk életét gyökeresen megváltoztatta, és ez még akkor is kísérti őket, amikor egyikőjük lányát brutálisan meggyilkolják. A regény cselekménye lélegzetelállítóan robog az elkerülhetetlen és tragikus végkifejlet felé, ahogy a főszereplők külön-külön birkóznak meg belső démonaikkal. Lehane kiválósága nemcsak a hibátlan nyomozati eljárás leírásában rejlik, hanem abban is, ahogy megindítóan és mégis felesleges szentimentalizmus nélkül tárja elénk a három férfi fájdalmas történetét egy olyan városnegyedben, amely hozzájuk hasonlóan jobb sorsot érdemelt volna.
A Titokzatos folyóból Clint Eastwood készített felejthetetlen filmet 2003-ban, melyet – Sean Penn és Tim Robbins kiváló alakításáért – az Amerikai Filmakadémia két Oscar-díjjal jutalmazott.

Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána (Gabo SFF)

A Könyvhétre jelenik meg az írónő második regénye, amelynek már a fülszövege és a borítója is nagyon ígéretes. Bár az Ingókövekbe beletört a bicskám, de szerintem csak azért, mert nem jókor olvastam, ez a történet piszkálja a csőrömet.

Fülszöveg: Néhány hét alatt bejárható tartomány a világ, amelynek határán túl megzavarodik a valóság. Abe Kaledon, a fiatal tudós ezt a különös sávot kutatja, ám elmélete a határ természetéről felborítja a tartomány szívének, Sadness Springs városának kényes hatalmi egyensúlyát. A melankólia forrásaira épült városban a munkások és vezetők, emberek és hártyások között feszülő ellentét forrpontra jut: Abe felfedezése és a titokzatos iparmágnás, Gustavo Omerigo expedíciója olyan titkokat szabadít el, amelyeket nem lehet többé elrejteni.
Lőrinczy Judit, az Ingókövek szerzője új regényében egy társadalmi feszültségektől terhes városból vezet el egy olyan birodalomba, ahol a valóság törvényei érvényüket vesztik.

Art Spigelman: A teljes Maus (Libri)

Ahogy a havi zárásomban is olvashatjátok, a képregények mostanában előtérbe kerültek nálam. Art Spiegelman történetéről pedig rengeteget hallottam, de eddig ez is beszerezhetetlen volt, így úgy gondoltam, lecsapok rá.

Fülszöveg: A mai amerikai valóságnak elengedhetetlen kelléke a képregény. És már ennek a műfajnak is vannak klasszikusai. Az egyiket épp a kezében tartja az olvasó. Art Spiegelman „nagyja” a képregénynek, a Mausszal Pulitzer-díjat is nyert, nem véletlenül. Komoly bátorságra és nagy tehetségre volt szükség ahhoz, hogy valaki Auschwitz borzalmait képregényre vigye, ráadásul úgy, hogy nemhogy nem sért kegyeletet, de még örök emléket is állít holtaknak és túlélőknek, mely utóbbiak sok bosszantó, elviselhetetlennek érzett tulajdonsága, lelki torzulása a tények ismeretében egyszeriben kedves, bocsánatos rigolyává szelídül. 
Art Spiegelman a New Yorker munkatársa, az avantgárd Raw magazin alapító tagja. Rajzait és metszeteit múzeumokban és galériákban állították ki Amerika szerte és külföldön egyaránt. A művész New Yorkban él.

Neil Gaiman: Death - Halál, Teljes gyűjtemény (Fumax)

A Fumax újra belevág komolyabban a könyvkiadásba, és nem is akármi érkezik elsőnek, hanem Neil Gaiman Sandman világában játszódó képregénye.

Fülszöveg: Mit gondolnál az életről, ha a Halál lenne a nővéred?
Sápadt, fiatal lány fekete ruhában. Ajkán huncut mosoly. Fejébe húzva kalap. Nyakában ősi szimbólum. Elsőre bárki lehetne, egy egyszerű járókelő a sok közül. Aztán amikor már azt hiszed, szerencsésen megúsztad azt az iménti balesetet, kézen fog, hogy mutasson valamit…
Ebben az igényes kivitelű kötetben az élő Halál a főhős. De jobb, ha elfelejted a csontvázakat, a kaszát és a fekete csuklyát – ez a Halál kézen fog és kacagva rángat magával egyik kalandból a másikba.
Neil Gaiman, a Sandman: Az álmok fejedelme és az Amerikai istenek többszörösen díjnyertes, New York Times-bestseller írója visszatér a Sandman-világba, hogy ezúttal Morpheus nővére, a játékos, kedves Halál szemszögén keresztül mutassa meg azt. A kezdet és a vég, szerelem és félelem, élet és halál – minden más színt kap a kötet lapjain, amelyben immár klasszikussá vált képregényeket vehet kezébe az olvasó, először magyar nyelven.


Kameron Hurley: A tükörbirodalom (Delta Vision)

Kameron Hurley külföldön már többszörösen elismert fantasy szerző, itthon még csak most jelenik meg az első regénye. A tükörbirodalmak egy trilógia első kötete.

Fülszöveg: Lebilincselő ​fantasy história a kétszeres Hugo-díjas Kameron Hurley tollából.
Újra eljön a nemzeteket pusztító és földrészeket formáló katasztrófa, ám ezúttal egy árva gyermek elmenekül a rabszolgaság és a halál elől, hogy feltárja véres múltját… de a világ közben háborút vív önmagával.
Idegen hódítók jelennek meg Szaiduan fagyos világában, és sorban lerohanják a városokat, nem hagyva hátra mást, csak hamut és romokat. A békés dhai nép áll a háború középpontjában, kiket a szaiduaniak rabszolga sorba vetettek, s most mégis a segítségüket kérik a megállíthatatlan ellenséggel szemben.
A sivár és kietlen tundra és az érző növényektől hemzsegő párás dzsungelek vérmágusai és zsoldosai, uralkodói és mágikus hatalommal bíró orgyilkosai ezúttal összefognak a pusztulás szélére sodródott világ megmentéséért.
Amikor a pusztulás eljövetelét hirdető sötét csillag felkel, egy törvénytelen uralkodónak kell összefognia a polgárháború szabdalta nemzetet; egy korát meghazudtoló ifjú harcosnak döntenie kell a családja és saját sorsa között; egy félvér dhai tábornoknak választania kell, hogy kiírtja-e atyja népét vagy hű marad egy idegen uralkodóhoz.
Pengeélen táncoló szövetségek és végzetes árulások kísérik a dhai nép és szövetségeseik törekvéseit, hogy megállítsák a feltartóztathatatlannak tűnő sereget, miközben az ellenség a világegyetemmel egyidős ősi világok összeütközésére készül.
A végén egy birodalom felemelkedik, a többi elbukik.

Kate Quinn: Alice hálózata (Maxim)

Kémek, első világháború, London? Kérem, ezzel a fülszöveggel már meg is vagyok véve!

Fülszöveg: Kate ​Quinn magával ragadó, lebilincselő történelmi regényében, mely a bátorságról és a jóvátételről szó, két nőt hoz össze a sors – egy hajdani kémet, akit az első világháborúban szerveztek be az Alice-hálózatba, és egy fiatal amerikai lányt, a felső tízezer gyermekét, aki felrúgja a hagyományokat, és 1947-ben az unokatestvére keresésére indul. 
1947. A második világháborút követő felfordulás idején egy amerikai egyetemista lány, Charlie St. Clair hajadonként teherbe esik, és közel jár ahhoz, hogy módfelett jómódú családja kipenderítse. Ráadásul kétségbeesetten kapaszkodik a reménybe, hogy szeretett unokatestvére, aki a háború alatt eltűnt Franciaország nácik megszállta részén, talán még él. Így hát amikor a szülei Európába zsuppolják, hogy ott szabaduljon meg a „kis problémájától”, Charlie meglép és Londonba megy, eltökélve, hogy kideríti, mi történt az unokatestvérével, akit nővéreként szeretett. 
1915. Egy éve tart az első világháború. Eve Gardiner ég a vágytól, hogy részesévé váljon a németek ellen vívott küzdelemnek, és váratlan esélyt kap erre, amikor beszervezik kémnek. Miután az ellenséges megszállás alatt lévő Franciaországba küldik, a varázslatos Lili, a „Kémek Királynője” veszi a szárnyai alá, aki titkosügynökök hatalmas hálózatát irányítja az ellenség orra előtt. 
Harminc évvel később Eve részegen és elvonultan tölti a napjait a lerobbant londoni házában; kísérti az árulás, amelynek az Alice-hálózat végül áldozatául esett. Mígnem beront hozzá egy fiatal amerikai, és kimond egy nevet, amelyet Eve évtizedek óta nem hallott, és rövidesen együtt kelnek útra, hogy kiderítsék az igazságot, bármi is az.

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 - Ifjúsági novellák a jövőről (Móra)

Végül pedig érkezik egy érdekes antológia, amely jövőben játszódó novellákból áll, amelyekben a jövőbeli fiatalok elképzelt életébe nyerhetünk bepillantást.

Fülszöveg: Milyen lesz 33 év múlva a kamaszok élete? Hogyan fest majd Magyarország 2050-ben? 13 fiatal író novellája kutatja a jövőt a nagy sikerű, ifjúsági kategóriában Év Gyermekkönyve díjat nyert Jelen!című antológia folytatásában. Ezúttal is a tizenévesek mindennapjai állnak a szövegek középpontjában a szerelmi sztoriktól a családi problémákig, és egészen különös víziókról olvashatunk. Droidnagyi vagy gumicukorszív? Pacsirta formájú drón vagy virtuális gimi? A 2050 szerzői nem ismernek lehetetlent!
A művek szerzői: Farkas Balázs, Garaczi Zoltán, Gáspár-Singer Anna, Brandon Hackett, Jassó Judit, Lackfi János, Lapis József, Makai Máté, Moskát Anita, Szöllősi Mátyás, Totth Benedek, Zelei Bori, Bégányi Dániel


Meséljetek, ti milyen megjelenéseket néztetek ki?

2018. május 30., szerda

Májusi hónapzárás

A Könyvfesztiválos habzsi-dőzsi után a május egy nagyon mértékletes hónapra sikerült. Inkább szólt az olvasásról, mint a beszerzésekről, amit én közel sem bánok.

Mindössze két könyv került hozzám, az egyik ráadásul egy jó vaskos képregény. Craig Thompsontól a Blankets-Takarókat nemrég el is olvastam, egy este alatt lecsúszott a 600 oldal. Gyönyörű rajzolású és történetű képregény. A másik pedig China Miéville-től A város és a város között, amibe meg szerintem ma fogok belekezdeni. Érkezik belőle sorozat is, lehet abba is belenézek majd.

Kicsit vaskos példány, de könnyen csúszik (saját fotó)
Az olvasások száma hétre rúg, mondjuk ezeknek a java része képregény volt, valahogy ezekhez volt most inkább hangulatom. A Blankets-en kívül sorrakerült egy Batman, egy angol nyelvű képregény, a The Black Monday Murders első része, valamint a Marvel-képregénygyűjtemény első része, a Pókember-Hazatérés. Amíg a postán vártam, elolvastam egy aranyos kis mesekönyvet egy sünről, a frappáns Süni címmel. 
Azért két regényre is sorra került, az egyik Ross Kingtől A Brunelleschi kupolája. Miután megjártam Firenzét, kedvet kaptam, hogy többet megtudjak róla és ez a könyv kapóra jött. Nem csak a kupola építését ismerhetjük meg belőle, hanem a reneszánsz korszak kezdetét is Itáliában. A másik pedig Elena Ferrantétól a Briliáns barátnőm, ami a hónap legjobbja és azonnali kedvenc lett. Teljesen magába szippantott, nem tudok eléggé örülni, hogy még három részt olvashatok belőle.

Ami magát a hónapot illeti, egy jó kis sűrű, izgalmas hónap volt. Minden héten voltam legalább egy koncerten, de volt, hogy kettőn is. Immár harmadik alkalommal részt vettem a tatai Patara Fesztiválon, ami még mindig az egyik kedvencem, kevesebb jobb dolog van, mint egy pohár ciderrel és némi vásárkajával üldögélni a tóparton. Ebben a hónapban sikerült mozogni is rendszeresen, és az idő is egyre jobb, végre lehet hordani a nyári ruhákat.

Kacsacsalád a tatai Öreg-tavon (saját fotó)

A június pedig egy őrületes hónapnak ígérkezik. Kezdődik a Könyvhéttel, a hónap vége pedig az utazásokról fog szólni. Ugyanis először Csehországba megyek majd pár napra, majd pedig egy régi vágyam teljesül azzal, hogy láthatom a Plitvicei-tavakat. És ha minden jól alakul, utána szeptemberben fogok hosszabb útra kelni, de mivel az még nincs lefoglalva, nem kiabálnám el.

A többiek zárása:
Amadea
Sister
Dóri
Nikkincs
Heloise
Pupilla

2018. május 15., kedd

Útinapló: Napsütötte Toszkána

Ez volt az ötödik alkalom, hogy Olaszországban jártam, ráadásul egy éven belül a negyedik olasz utam volt, és most már bátran kimondhatom, hogy ezt az országot nem lehet megunni.

Tavaly szeptemberben a déli régiót vettük célba, most viszont északon kalandoztunk, Toszkána volt az úticél. Szerencsére Pisába hamar el lehet jutni repülővel, mi is ide érkeztünk. Maga Pisa sokkal szebb, mint gondoltam volna, szerencsére nem csak a ferde toronyból áll, és szerdai napon különösen jó volt, mert nem volt tele a város. Az Arno folyó környéke különösen tetszett. Persze a ferde tornyot sem hagytuk ki, élőben amúgy sokkal lenyűgözőbb volt számomra, mint képeken, főleg a templommal és a keresztelőkápolnával együtt. Persze itt már nagyobb volt a tömeg, de mivel elég nagy a tér, teljesen elviselhető volt.



Viszont nem maradtunk Pisában akkor még, La Spezia felé vettük az irányt, ugyanis nem csak Toszkánát, hanem Cinque Terrét és a környékét is meg szerettük volna nézni. A második napot az öt kis halászfalura szántuk, és azt kell mondjam, életem egyik legszebb külföldön töltött napja volt ez. Egyrészt nagy szerencsénk volt, mert nem volt nagy tömeg így március végefelé még Cinue Terrénél, viszont gyönyörű napsütéses időnk volt. Jó volt csak leülni egy sziklára, hallgatni a tengert és élvezni a napsütést. Egy nap alatt kényelmesen meg lehet nézni mind az öt falut, különösen nagy élmény volt, hogy Monte Rossóhoz már naplemente környékén érkeztünk, eszméletlen színek voltak a tengeren.





Harmadik napunkon megnéztük La Speziát, itt a legjobban a tengerparti rész és a rengeteg narancsfa tetszett. Utána pedig Santa Margeritha Ligure és Portofinó felé vettük az irányt. Portofinótól nem igazán tudtam, mit várjak, de igazi Cinque Terre érzést áraszt, ráadásul itt ettem életem egyik legfinomabb pizzáját. Kár, hogy nem hajókáztunk végül, igazán megérte volna, de leülni az öbölben egy olasz fagyival a kezükben sem volt épp rossz érzés.



A harmadik estén visszatértünk Pisában, onnantól itt volt a szállásunk, innen jártuk be a többi toszkán tájat. Már vonatozni is egy élmény errefele, képeslapra illő tájakat lehet látni a vonatból. A negyedik napon izgatottan ébredtünk, ugyanis várt ránk Firenze! Nem meglepő módon itt voltak a legtöbben, sajnos a tömeg miatt a dómba nem is sikerült bejutni, de annyira gyönyörű kívülről is, hogy számomra már így is nagy élményt jelentett látni. Azért szerencsére meg tudtunk bár dolgot belülről is nézni, például a Palazzo Vecchiot és az Ötszázak termét, az Orsanmichele-t, ahol maga Michelangelo alkotott, a Sante Croce templomot, ahol Michelangelo mellett Galilei is nyugszik, valamint a csodálatos és hatalmas Boboli-kertet. Átsétáltunk természetesen a Ponte Vecchion is, de az kívülről nézve sokkal szebb.
Firenzében igazából nekem az tetszett a legjobban, hogy olyan, mintha megelevenedne a reneszánsz, amely korszakot én nagyon szeretek. Hihetetlen, micsoda művészek éltek és alkottak itt. Amit egyébként még ajánlani tudok, az a központi piac, igazi színkavalkáddal találkozhatunk itt, mi innen szereztük be az ebédünket is, egyáltalán nem bántuk meg.




Az utolsó úticélunk az ötödik napon Siena volt. Ez a város olyan, mintha egy időutazáson vennél részt, itt a középkori Itália tárul fel előtted. Mikor sétálsz be a város központjába, már az útközben mindenhol lengedező zászlók megadják az alaphangulatot. A főtér és a sienai katedrális pedig nagyon különleges és gyönyörű, de csak random sétálgatni az utcákon is megéri. Siena több dombra épült, érdemes a fő látnivalókkal szembeni másik részre is átmenni, ott szinte nincs is turista és csodálatos látvány tárul a város szívére.




Muszáj szót ejtenem arról, hogy Toszkána igazi cicaparadicsom, mindenhol macskák vannak, akik módfelett élvezik, ha a turisták kényeztetik őket. A leglehetetlenebb helyeken is lehet velük találkozni, nem röstellnek akár egy csónakba is beszállni - persze csak ha a szárazon maradhatnak vele.



Természetesen rengeteg mindent meg lehetett volna még nézni, San Giminano, Lucca, Volterra is kimaradt, de mindig úgy vagyok vele, hogy legalább volt miért visszatérni. Engem Toszkána teljesen megnyert magának, imádtam, hogy tiszta és rendezett városokat láthattam. Ráadásul jó volt, hogy az utunk felét a tengernél, a másik felét pedig városokban töltöttünk, így több arcát is láttuk ennek a régiónak. 
Legközelebb jövőre tervezünk csak Olaszországba menni, addig pedig a környező országokba teszünk majd látogatást, szeptemberre pedig egy szigetre tervezünk utazni, de erről majd a maga idejében fogok mesélni.