2018. szeptember 18., kedd

Őszi tervek

Pupilla, Nikkincs és Sister bejegyzései megihlettek, és megpróbálom én is megtervezni, miket is szeretnék az ősszel elolvasni és mik is vannak az őszi bakancslistámon. 

Ősz olvasmánytervek

A várólistámon a Moly szerint 290 könyv csücsül, ami elég tekintélyes mennyiség. Az otthoni olvasatlanok számát kéne csökkenteni, így most innen válogattam be 5 könyvet.

  1. N. K. Jemisin: Az obszidiánkapu és a Megkövült égbolt - Na jó, itt csalok egy kicsit, ez két könyv, de úgy döntöttem, megvárom a második rész olvasását a harmadik megjelenésével.
  2. Elena Ferrante: Az új név története - Mivel az első részt imádtam, és szerencsére nemsokára jön a harmadik, így alap, hogy a második részre szeretnék most már sort keríteni.
  3. Andrzej Sapkowski: Vaják - Még a tavalyi Könyvfesztiválon szereztem be a sorozat első részét a dedikálás miatt, aztán valahogy elmaradt az olvasása. Úgy érzem, az őszhöz jól passzolna ez  regény.
  4. Tittel Kinga: Mesélő Budapest - Szeretném jobban megismerni azt a várost, ahol élek, és úgy érzem, ez a tökéletes könyv hozzá.
  5. Frances Mayer: Napsütötte Toszkána - Mert jó lesz magamat újra elképzelni a napsütötte Olaszországba, remélem sok ilyen emléket ébreszt majd bennem ez a regény.
Őszi bakancslista

Szeretem, hogy a nyári punnyadás után az ősz megint tele van rendezvényekkel, pezsgéssel, jó programokkal. Valahogy 20-25 fokban nagyobb a kedvem is ezekhez, mint 30 fokban.


  • Kirándulni az őszi erdőben: Jó lenne a friss levegőn is időt tölteni, valamint a millió őszi színt a természetben is látni, nem csak a városban.
  • Sütőtököt sütni: Még sosem sütöttem magam, már csak azért is, mert eddig nem rajongtam érte különösebben, de az elmúlt évben megbarátkoztam vele, így idén szeretném a saját szám íze szerint elkészíteni.
  • Színházba menni: Szerencsére már van is jegyem több színdarabra. Tavaly rengeteg darabot láttam, azt a mennyiséget már nem fogom utolérni, de nem bánom, ha helyette igazi minőségi darabokat látok.
  • Eljutni a Balatonhoz: Ha már nyáron nem sikerült, akkor ősszel szeretnék lemenni a Balatonhoz. Úgysem voltam még ebben az évszakban és szerintem ilyenkor is remek programokat lehet ott találni.
  • Belekezdeni egy sorozatba: Egy jó ideje egyáltalán nem nézek semmilyen sorozatot, jó lenne ezen változtatni, és este a telefonnyomogatás helyett nézni valamit.
Meséljetek, nektek milyen olvasmány-és egyéb terveitek vannak az őszre?

2018. augusztus 31., péntek

Zárjuk le az augusztust!

Furcsa egy hónap volt az augusztus minden szempontból. A nagy meleg sok mindenre rányomta a bélyegét, ez az olvasásaimon is látszik.



Beszerzések terén egy könyvnél megálltam, N. K. Jeminsintől a Megkövült égbolt érkezett hozzám előrendelésként. Még Az obeliszkkaput is el kell olvasnom, de úgy tervezem, egymást után fogom a két könyvet olvasni, hogy ne legyen időm felejteni.

Ami az olvasásokat illeti, nagyon megérződött az, hogy a lakásban rendszeresen este is 30 fok körüli hőmérséklet volt, így nagyon fajsúlyos kötetekhez nem is éreztem magamban erőt. Így is azért összegyűlt nyolc olvasmány, ami szép szám, még ha nem is hosszú művekről beszélünk. Elolvastam Tisza Kata két művét is: A legjobb hely a városban te vagy versei egészen megfogtak, az Akik nem sírnak rendesen viszont valahogy nem tudott hozzám férkőzni. Elolvastam négy Sin City képregényt is, és rájöttem, hogy egészen be tudott szippantani a világa. Egy kis vidulásként elolvastam Marabu egyik Dodós-könyvét, azt hiszem az első részt is le kell majd vadásznom belőle. Végül pedig Andy Weirtől a The Egg című nyúlfarknyi novellát is sorra kerítettem végre. Szegény Az essexi kígyót meg már július óta gyűröm, remélem szeptemberben sikerül már befejezni.

Azzal kezdtem, hogy furcsa egy hónap volt az augusztus, de azt is mondhatnám, hogy furcsa volt számomra az egész nyár. Nem azt mondom, hogy ez feltétlenül rossz, mert azt is el kell fogadni, hogy az ember életében nem minden úgy történik, ahogy eltervezi. Olyan változások jöttek be az életembe, amire nem számítottam, és még most a hónap végén is történtek olyan dolgok, ami miatt az ősz megint teljesen más lesz, és máshogy kell számolnom vele. De hogy valami pozitívumot emeljek ki, voltam Szlovákiában egy kastélytúrán, ahol nagyon szép helyeket ismerhettem meg, amiről korábban nem is nagyon hallottam.

A bajmóci vár

Szeptemberben újra beindul az élet a könyvpiacon, szóval várhatóan már több könyv fog azért hozzám kerülni. De én inkább az olvasást szeretném, ha visszaállna a regényekkel az életembe, mert pár a képregényeket is nagyon élvezem, jó lenne megint elmerülni egy hosszabb történetbe. Nemsokára vár rám megint egy hosszabb külföldi kiruccanás, ezúttal Svédországba veszem az irányt. A többit meg majd meglátjuk, most azt hiszem hagyom, hogy egy kicsit az élet úgy alakítsa magát, ahogyan kell.

A többiek is zárják az augusztust és a nyarat:
Amadea
Dóri
Sister
Heloise
Pupilla
Nikkincs

2018. augusztus 22., szerda

Csalódni emberi dolog

A Témázós csapat bloggerei mostani témájuknak a könyves csalódásaikat választották, és úgy döntöttem, utóvédként én is leírom a véleményemet.

Bárcsak úgy működne az olvasmányaink kiválasztása, hogy a nekünk megfelelő könyvek villognának a könyvesboltok polcain, vagy online azonnal a kosarunkba ugranának. Persze az ember próbál körültekintően választani, megvannak a jól bevált írói, vagy elolvas kéttucat véleményt, esetleg a kedvenc kiadójától vesz könyvet. Ettől még igenis érik az embert csalódások sajnos, amikor közel sem azt kapja, amit várt volna.

Kinőttem belőlük

Vannak regények, amelyek a 15 évesz kamasz Nitát nagyon boldoggá tudták volna még tenni, de a
25, a jó, 30 éves Nitát már kevésbé. És ezek tipikusan mostanában a YA művek. Az egyik, amit idén olvastam, az Catherine Ridertől a Csók New Yorkban, amely egyszerűen túl blőd volt számomra, a másik pedig a sokak által kedvelt Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyve. Sajnos utóbbinál is azt éreztem, hogy én ebből egyszerűen már kiöregedtem, és mivel érzelmileg már nem tud úgy bevonni, ezért sokkal jobban látom a hibáit. Egy kamasz vagy fiatal felnőtt számára tökéletes lehet, bennem már nem tud mélyebb nyomot hagyni.

A nem kedvelt szerzők

Nem akarok utált szerzőket írni, az talán túlzás lenne, de vannak írók, akik egyszerűen nem nekem írnak. Az egyikük és akitől egyszerűen hiába próbáltam több regényt is elolvasni, egyet sem bírtam befejezni, az Orhan Pamuk. Vagy túlírtnak, vagy halálosan unalmasnak találtam, amit kézbevettem tőle. Elhiszem, hogy sokan szeretik, de én nem adok neki több esélyt.
Lehet, hogy a következőért sokan meg fognak kövezni, de én ráuntam Agatha Christie-re is. Egy időben sok krimijét elolvastam, akár egy huzamban többet is, az utóbbi években viszont teljesen elvesztettem iránta az érdeklődésem. Egyszerűen az utoljára olvasott krimiket már inkább csalódottan, mint elégedetten tettem le.

A kedvencek is tudnak csalódást okozni

Természetesen van olyan, hogy egy szerzőnek nagyon szeretjük a műveit, de egyes könyvei mégsem találnak meg. J. K. Rowlingtól a Harry Potter és az elátkozott gyermek óriási csalódás volt, aminek szerintem kár volt megszületnie. Neil Gaimantől egy elég szép gyűjteményem van, de az Amerikai istenek nem tudta belopni magát a szívembe. John Scalzi nem tudom, minek szánta a Vörösingeseket, de nagyon messze elkalandozott attól, amit szeretek az írásaiban. 

A dühítően rossz könyvek

Vannak azok a regények, amelyre ha csak rágondolsz, már felmegy a vérnyomásod. Sajnálod az időt,
amit egyáltalán rááldoztál. Pupillának ebből szoktak születni a nagy kedvenc paprikás posztjai. :) Nálam ilyen volt például Sara Matilandtől a Hogyan legyünk egyedül, ami egy nagy közhelygyűjtemény és egy gondolat nem volt, amit hasznosítani tudtam volna belőle. Bár Komor Zoltán és Tépő Donát nem valószínű, hogy komolyan gondolta volna a Nácik a dínók ellen című irományukat, de vannak dolgok, amelyeknek nem kellene írásban megjelenniük. Sajnos egyes képeket nem fogok tudni kivakarni a fejemből, amelyeket eme csodálatos mű ültetett belém.
Kuczka Péter a magyar SF egyik elismert, legendás alakja, aki sajnos nem volt tévedhetetlen. Hogy minek a hatására döntött úgy, hogy a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorában meg kell jelennie Fábián László Itt a bobókat is megölik? című agyrohasztásának, az számomra rejtély. Nem hiszem, hogy volt vagy lesz olyan évtized, amikor ez egy jó könyvnek számítana, és nem olyannak, amitől szeretnéd napalmmal kisikálni az agyadat.
Hasonló traumát okozott számomra Merlin Johntól A szexfarm kancái és szukái, amiben megnyugtatna, ha a szerző nem gondolta volna komolyan a művét, de sajnos nem így van. Szerintem a kamaszkorában látott pornófilmek hathattak rá, bár ettől még nem értem, miért is kellett papírra vetnie ezt az egyszerre beteg és nevetséges művet, amelyben felnőtt férfiak zöld taftszoknyában menekülnek. Messze kerüljétek el, ha jót akartok magatoknak.

Klasszikusok, amelyek nekem nem klasszak

Legyen az utolsó kategória azon szépirodalmi műveké, amelyekkel nem sikerült zöld ágra vergődnöm. Az első ilyen az iskolai kötelezők sorában az Odüsszeia volt, amelyet a felénél lazán szó szerint elhajítottam és nem vettem többé a kezembe. A következő traumatikus élmény a Candide, avagy az optimizmusról című mű volt, amelynek egyszerűen minden egyes szereplője, minden egyes mozzanata idegesített. Szerintem 20-30 oldalnál többet nem is bírtam belőle elolvasni.
De nem csak kötelezők okoztak csalódást, voltak saját magam választotta klasszikusok, amivel befürödtem. Ilyen volt Marqueztől a Száz év magány, amelyen szégyen, nem szégyen, de egész egyszerűen elaludtam. Mondjuk az a regény szerintem nem egy 18 éves kezébe való, lehet ma már másként értékelném, de akkor képtelen voltam befejezni. Ahogy Umberto Ecotól A rózsa nevét sem, aminél emlékszem, az dühített fel, hogy fél oldalnyi latin szövegek álltak benne mindenféle fordítás és lábjegyzet nélkül. Akkor én azt éreztem, hogy a szerző hülyének nézi azokat, akik nem tudnak latinul, és ez annyira mérhetetlenül kiakasztott, hogy még a cselekmény legelején letettem a könyvet.

Meséljetek, nektek kik okoztak csalódást?

Akik mesélnek csalódásaikról

2018. augusztus 2., csütörtök

Júliusi könyvhegyek

A július általában nem szokott unalmas hónap lenni, már csak azért sem, mert ekkor ünneplem a születésnapomat. Ráadásul idén egy kerek évszámhoz érkeztem meg, így még több meglepetés várt rám, mint gondoltam volna.



Gondolom senki sem lepődik meg azon, hogy kaptam könyveket is ajándékba, de először kezdjük azokkal amiket én szereztem be. Ezek pedig nem mások voltak, mint képregények. Mostanában elkezdtem gyűjteni őket, és bár közel sem szándékozom mindent megvenni, de azért szeretnék néhány általam fontosnak tartott megjelenést beszerezni. A Watchmen volt az első komolyabb képregény, amit olvastam, szóval nem is kérdés, hogy be kellett szereznem ezt a gyönyörű keményfedeles kiadást. A Sin City-khez meg valahogy kedvet kaptam, nagyon különleges a rajzolásuk. Remélem sikerül majd a második részt is beszereznem valahonnan.
Ezen kívül pedig recenziós példányként érkezett meg hozzám A medve és csalogány, amit még augusztusban szeretnék elolvasni és írni róla.



A többi 12 könyv és képregény pedig már ajándékként érkezett hozzám. Először Philip K. Dick novelláskötetét, az Elektronikus álmokat kaptam meg, majd a párom ajándékozta nekem teljesen magától választva a Trónok harca képregény első részét. A Fumax Kiadó munkatársai most már évek óta a barátaim, ők egy Latex lovagjai nevű képregénnyel és egy yaoi mangával leptek meg, természetesen ezekkel csak viccből, valamint kaptam egy Fekete Tom balladáját is.
A molyos baráti körömtől pedig jött hozzám a Kate Quinntől az Alice hálózata, ami érdekes történelmi regény lesz remélem, Elena Ferrantétől a Nő a sötétben, tőle szeretnék begyűjteni mindent, Dan Simmons-tól a Terror, ami egy szép kis monstrum, de nagyon érdekel, Balogh Boglárkától az Ezerarcú Föld, ami az utazási szenvedélyemhez kötődik, Robert Jackson Bennett trilógiájának a lezárása, a Csodák városa, Dennis Lehane-tól a Titokzatos folyó, amit még sok éve olvastam, és végre van saját példányom is belőle, valamint David Mitchell-től a Szellemírók, amiről már rengeteg jót hallottam.

A meleg és a sok egyéb ellenére azért az olvasás sem ment rosszul júliusban. Először Veres Attila novelláskötete, az Éjféli iskolák került sorra, aminek a hangulata nagyon erős, szerintem sokáig velem fog még maradni. Julie Buxbaumtól a Három dolgot mondj engem annyira nem tudott megfogni, de gyorsan olvasható volt és le tudott kötni. Végre valahára befejeztem China Miéville-től A város és a város közöttet, ami sajnos kevésbé csúszott nekem, mint gondoltam volna. Olvastam egy verseskötetet is, Fodor Ákostól a Lehetet, őt mindig egy élvezet olvasni. Három képregény csúszott még le, a Marvel gyűjtesményből a Titkos háború, Alan Moore-tól A gyilkos tréfa, ami kedvenc lett, valamint újraolvastam a Sin City első részét is. Belekezdtem még Sarah Perry-től A szexi kígyóba, bocsánat, Az essexi kígyóba is, de még csak az elején járok.



Ami magát a hónapot illeti, nagyon izgalmasan kezdődött, ugyanis július elsején a Plitvicei-tavaknál voltam, ami még csodálatosabb, mint a képek alapján vártam. Tényleg olyan, mintha egy földi paradicsomban járnál, az a rengeteg vízesés, a kék mindenféle árnyalata a vízen, imádtam! Jártam többek között keresztelőn, vízilabdaedzésen, koncerten is, de a legemlékezetesebb az a pár nap marad, amikor a szülinapomat ünnepeltem a párommal, barátokkal és a szüleimmel. Minden ünneplés remekül sikerült, de kiemelném a vacsorát a Wasabiban a párommal, valamint a meglepetés szülinapomat a Trapézban, amin ráadásul kaptam ajándékba egy földgömböt, amit egy barátnőm persellyé alakított át. Így meg is lett a repjegy a következő utazásomra. :)

Az augusztus sem ígérkezik unalmas hónapnak, ráadásul rögtön az elejét szabadsággal kezdem, amit már eléggé vártam. Szerintem az olvasásra is marad idő, de igyekszem kihasználni még az időt, ami még hátra van a nyárból. Strandra és élményekre fel!





2018. július 9., hétfő

Mid-Year Book Freak Out Tag 2018

Kettőt pislogtunk, és már el is telt az év első fele, így arra gondoltam, hogy én is csinálok egy kis félévösszegzést. Szerencsére kezd helyreállni az olvasási kedvem, és talán végre az életem is, remélem ez most már így is marad.



1. A legjobb 2018-as olvasmányok

Ha hármat kéne az eddigiekből választanom, akkor az Eleanor Oliphant köszöni, jól van Gail Honeymantől, a Elena Ferrantétól a Briliáns barátnőm és Naomi Aldermantól A hatalom.

2. A legjobb folytatás, amit 2018-ban olvastál

Nem igazán olvastam folytatásokat idén, de a tavaly elkezdett Blacksad sorozat köteteit élmény volt kézbe venni.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

A könyvheti zsákmányokat mind felsorolhatnám itt, de ha egyet kéne választanom, Cixin Liutól A sötét erdő kíváncsi vagyok, képes-e felülmúlni az első részt.

4. A legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Remélem megjelenik Hannu Rajaniemitől a Summerland magyarul, és az Agave Könyvek is elég izgalmas megjelenésekkel készül. Valamint izgatottan várom, milyen képregényeket kapunk még magyarul.

5. Legnagyobb csalódás

Ursula K. LeGuin nem tudott annyira lenyűgözni a novelláival, hogy végig akarjam olvasni az összeset. Pedig volt egy időszak, amikor egészen belelendültem a kötetébe, de aztán ez elfogyott sajnos.

Találkoztam Ted Chianggal is

6. Legnagyobb meglepetés

A Briliáns barátnőm sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint gondoltam volna. Számomra még az is meglepetés, hogy egyre jobban kedvet kapok a képregény-olvasáshoz.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy neked új)

Veres Attila a novelláskötetével végképp belépett a kedvenc szerzőim közé.

8. Legújabb könyves szerelem

Most írjam megint a Briliáns barátnőmet? :D Inkább az előző ponthoz kapcsolódóan az Éjféli iskolákat emelném ki, mert Veres Attila iszonyatosan erős novellákat alkotott. Teljesen egyedi hang ő az itthoni palettán.

9. Legújabb kedvenc karakter

A Halál Neil Gaimantől. Nem csak azért, mert egy laza rockerlány külsejét ölti, hanem azért, mert ő az a karakter, akin keresztül az élet nagyon evidensnek tűnő dolgairól lehet mesélni, amelyek mégis néha elsikkadnak a hétköznapokban.

10. Egy könyv, amin sírtál

Ilyen nem volt idén, ritkán sírok könyvön. Ami viszont közel járt hozzá, azok Varró Dániel versei.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Sarah Andersen képregényei mindig jó kedvre derítenek, nem volt ez másképp a Macskapásztorral sem.

Kipróbáltam a Poket könyvautomatát is

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Pont a hétvégén néztem újra a Ready Player One-t, és még mindig piszkosul jónak tartom. 

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Szerintem a Molyra írt értékelésem A hatalomról elég jól sikerült, meg tudtam fogalmazni azokat az érzéseket, amelyeket a könyv kiváltott belőlem.

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál

Egyértelműen Neil Gaimantől a Halál. Ha nem képregény, akkor pedig Tittel Kingától a Mesélő Budapest.

15. Melyik könyveket szeretnéd idén év végéig elolvasni?

Szeretnék minél többet elolvasni az idén beszerzett könyveim közül, és ami biztos, hogy Elena Ferrantétól Az új név történetére sort kell kerítenem.

Ha van kedvetek, ti is töltsétek ki a kérdőívet vagy csak írjatok nekem kommentben arról, milyen volt a 2018-as év első fele könyves szempontból?



2018. július 6., péntek

Naomi Alderman: A hatalom

Már a megjelenése előtt felkaptam a fejem erre a könyvre, amelyről több helyről is azt hallottam, hogy minél több embernek kéne olvasnia napjainkban. És én ezzel csak egyetérteni tudok.

Naomi Alderman regényében egyszer csak a nők rájönnek, hogy képesek elektromos áramot fejleszteni a testükkel, és ezt másokkal szemben alkalmazni. Több szereplő szemszögéből követhetjük végig, ez miként változtatja meg a világot, hogyan forgatja fel nem csak  nem szerepeket, hanem a mindent, amit ismerünk.

Számomra a regény legnagyobb erénye az volt, hogy az események kialakulását egészen az elejétől követhetjük végig. Tehát nem egy kész világot kapunk, hanem ott vagyunk az első pillanattól kezdve, a szereplőinkkel együtt szembesülhetünk vele, mit is jelent a társadalomra, az emberiségre nézve ennek a képességnek a felbukkanása. Nem kell magyarázkodni, hiszen a szemünk előtt zajlik minden.

Aki esetleg azt hinni, ez egy szimpla feminista regény, az kellemesen csalódni fog az olvasás során. Ugyanis jóval többről szól A hatalom, mint arról, hogy a nők kerülnek hirtelen fölénybe. Bemutatja azt, hogy mit kell elszenvedniük a világ több részén is, és hogy ez milyen torzulást okozott a lelkükben, amit most úgy éreznek, megtorolhatnak. Magáról az elnyomásról beszél, arról, ki hogyan él és hogyan él vissza a hatalommal, és mi történik akkor, mikor az eddig elnyomottak kapják meg a hatalmat.

Eléggé sokkoló könyv A hatalom, nem kíméli egy percig sem az olvasóját. Elég nyersen ábrázolja az
erőszakot, nem leplez semmit. Borzasztó belegondolni, hogy a regény egy része érezhetően a valóságból táplálkozik, hogy az események egy része tényleg nap mint nap megtörténik a világunkban, még ha nem is tudunk róla vagy elfordítjuk az arcunkat. Persze a nemi kérdésekről is elmélkedik, de szerintem nem túl szájbarágósan, és nem kívánja a nőket angyalként beállítani. Sőt, a nők ugyanolyan kegyetlenek tudnak lenni, mint a férfiak.

A külföldi kiadás sem csúnya éppen (kép forrása)
Belegondoltam, hogyha én jutnak hozzá egy ilyen képességgel, mit is kezdenék vele. Biztos vagyok benne, hogy eleinte csakis jó célokra használnám, de nem tudom, hosszabb távon nem részegítene-e meg engem is a hatalom. Tapasztalataim szerint ugyanis aki egyszer belekóstol, az egyre többet akar belőle, és nagyon könnyen eltorzítja a valóságot. Nehéz megtartani a realitásérzéked, amikor tudod, hogy szinte bármit elérhetsz.

Érdekes amúgy végigkövetni a regényben, hogyan változik meg a politika, a vallás, a közélet, valamint az olyan dolgok is, mint a televíziózás vagy a bűnözés a nők szerepének megnövekedése által. Gyönyörűen van több szinten is ábrázolva, ahogy szépen átbillen a mérleg nyelve az egyik oldalról a másikra. Viszont az ideális ugyebár az lenne, ha a mérleg egyensúlyban lenne. Hogy ez megtörténik-e, azt nem lőném le.

Nekem maradandó olvasmányélmény lett A hatalom, eléggé biztos vagyok benne, hogy az év végi top 5 könyvben bérelt helye van. Ez az a történet, amit pár évente újra fogok olvasni, hogy ne feledhessem el a tanulságait.

2018. június 29., péntek

Júniusi beszerzések

A június számomra egy iszonyú izgalmas hónap volt több szempontból is, főleg az utazások terén. De szerencsére könyves szempontból sem unatkoztam.

Egyedül a Halál hiányzik a képről
Ebben a hónapban mi másról szóltak volna a beszerzéseim, mint a Könyvhétről? Bár végül nem mindent a Vörösmarty téren szereztem be, mert sok mindent előrendeltem, azért onnan se távoztam üres kézzel. Ott vettem meg Neil Gaimantől a Death képregényt, amin sokat vacilláltam, hogy kell-e nekem. Végül nagyon örülök, hogy az enyém lett, már el is olvastam és nagyon élveztem. Jött még velem Frances Mayes-től a Napsütötte Toszkána, a márciusi olasz után kívántam erre rá, valamint Lőrinczy Judittól az Elveszett Gondvána, amihez főkét a júniusi ViTa-est hozta meg a kedvem. 
Emellett történt velem még egy nagyon klassz dolog, a Book a Sloth Club csapatától nem is egy, hanem rögtön két dobozt nyertem a Fumax-szal közös Schwab dobozukból, amiből az egyiket jótékony célra fordítok, a másik pedig az enyém lett. Ebben pedig benne volt maga a könyv, az Egy kegyetlen dal, valamint a könyvhöz kapcsolódóan elég klassz kis dolgokat pakoltak bele.

Ezek mellett még előrendelésként érkezett hozzám Veres Attilától az Éjféli iskolák, amit a Könyvhéten dedikáltattam is a szerzővel, John Scalzitól a Fejvesztve, Margaret Atwoodtól A vak bérgyilkos és Cixin Liutól A sötét erdő. Így összesen 8 könyvvel lettem gazdagabb ebben a hónapban, és mindegyik beszerzésnek örülök, remélem az elolvasásuk után is így fogok érezni.

A Könyvhéten most a szokásosnál kicsit kevesebb időt töltöttem, de akkor viszont remekül éreztem magam. Találkoztam rengeteg ismerőssel, fagyiztam, beszélgettem, söröztem, dedikáltattam, ennél többre pedig nem is vágytam. Sajnos az időjárás most nagyon kegyetlen volt a rendezvénnyel, én reménykedem benne, hogy jövőre nem lesznek ennyire szélsőséges körülmények.

Az olvasásokat tekintve nem ez volt a legerősebb hónapom, de a június tipikusan olyan volt, mikor volt jobb dolgom is. :) Egy olyan magánéleti dolog történt velem, amiről itt nem szeretnék részletesebben mesélni, de ami most eléggé boldoggá tesz, és remélem hosszú távon is így marad. Így most júniusban csak Neil Gaiman képregényét olvastam el, valamint China Miéville-től A város és város között-et olvasom éppen. De nem bánom, valamikor jó, ha nem olvasással töltjük az időt.

A június amúgy is egy sűrű, programokkal teli hónap volt. A Könyvhéten kívül volt még ViTa est,
Prágában a Táncoló Házak előtt :)
vagyis a Világok Találkozása, ahol két érdekes beszélgetést és Veres Attila könyvének a bemutatója is lezajlott. Utóbbinál megállapítottam, hogy Attila az én spirit animal szerzőm, annyira természetes és laza!
Emellett pedig végre megvolt az év második hosszabb utazása, mégpedig Csehországba sikerült eljutnom négy napra. Prága mellett más településeken is jártunk még, sörgyárban, sörmúzeumban, hajókázni is voltunk, de nekem Prága lett az abszolút szerelmem. Annyira csodás ez a város, minden sarkon lehet valami szépséget találni. Biztos vagyok benne, hogy visszatérek még! Június utolsó hétvégéjét pedig Horvátországban töltöm, régóta bakancslistás már nálam a Plitvicei-tavak, végre ide is sikerül eljutni.

A július sem ígérkezik unalmas hónapnak, főleg, hogy ekkor töltöm be a 30. évemet. Hogy ez mit jelent azon túl, hogy el kell siratni a húszas éveimet? Természetesen könyveket! Merthogy a barátaim tudják ám, mit kell ajándékozni nekem. :) Szóval az már biztos, hogy júliusban sem fogok nullás hónapot zárni. Azért abban reménykedem, hogy több türelmem lesz most már az olvasáshoz is.

A többiek júliusa:

Amadea
Pupilla
Dóri
Nikkincs
Heloise
Sister