2019. augusztus 13., kedd

Őszi megjelenések, amelyek érdekelnek

Pupilla posztja meghozta a kedvemet hozzá, hogy én is összeszedjem egy bejegyzésbe, milyen könyveket is várok, amelyek ősszel fognak megjelenni. Megmondom őszintén, magát az őszt is eléggé várom már, olyankor sokkal jobban felpezsdül a könyves élet és több utazás is vár rám. De nézzük a könyveket! (A könyvcímekre kattintva elolvashatjátok a fülszövegüket.)

F. R. Kuang: Mákháború (Agave Könyvek)

Egyre jobban érdekelnek azok a művek, amelyeket nem európai vagy amerikai szerzők írtak. F. R. Kuang kínai írónő és nagyon izgalmas történetű művet rakott le az asztalra. Szerencsére az Agave gyönyörű keményfedeles kiadásban hozza el számunkra.




A Bronzvárost én nagyon szerettem olvasni, így nem kérdés, hogy a folytatása is kell. Ennek a borítója is csodálatos!




Egy jó kis történelmi regényt hoz el számunkra az Agave, amely a 19. század végén játszódik és az elektromos fény megszületése körüli háborút kíséri figyelemmel.




Atwood úgy döntött, folytatja A szolgálólány meséjét. Bár kicsit tartok tőle, hogy nem fogja elérni az első rész színvonalát, de számomra minden Atwood-könyv beszerzendő, valamint azért remélem, nem csak a felhajtás miatt született meg ez a mű, hanem van még a témában mondanivalója az írónőnek.




A Csokoládé immáron negyedik része jelenik meg most ősszel, aminek kivételesen nincs csoki a címében. A harmadik részét a sorozatnak még nem olvastam, de ez jó motiváció lesz hozzá.



Cixin Liu: A halál vége (Európa Kiadó)

A Háromtest-trilógia harmadik része is napvilágot lát. Az első részt én kimondottan szerettem, a második még vár az olvasásra, de hamarosan belevetem magam, hogy utána megtudhassam, hogyan is zárul ez a kínai sci-fi történet.




A medve és a csalogány bár nem volt tökéletes, de nálam betalált annyira, hogy a folytatása is érdekeljen. Pont jól fog esni ősszel egy kis mesés fantasy-t olvasni.



Elena Ferrante: Az elveszett gyermek története (Park Könyvkiadó)

Jön a Nápolyi-regények negyedik, egyben befejező része is, amit egyrészt nagyon várok, mert iszonyú kíváncsi vagyok a lányok történetének végére, másrészt sajnálom is, hogy nem kalandozhatok majd tovább Lináékkal. Mondjuk az újraolvasás szerencsére mindig ott lesz nekem.




A 21. század is egy nagyon érdekes regényt, amelynek eléggé szürreálisan hangzik a története, pont ezért hangzik izgalmasan. És hát macskák! 




Meséljetek, ti mit vártok a legjobban?

2019. július 31., szerda

Napsütötte július

Ha július, akkor meleg, Balaton, olvasás, szülinapozás. Szerencsére idén ezek mind meg is tudtak valósulni a hónapban.



A beszerzéseket nem vittem túlzásba, mindössze két könyv került hozzám. A Normális emberekre egyszercsak rákívántam, ezért a Book24-en nagyon jó áron az e-könyv verziójával együtt beszereztem. Karin Tidbeck novelláskötetét pedig Moskát Anita és Veres Attila ajánlja, így nem volt kérdés, hogy ennek a vékonyka és csodaszép borítójú kötetnek a polcomon a helye.

Bár számra nem olvastam sokat ebben a hónapban, én mégis elégedett vagyok, mert a három elolvasott könyvem közel 1500 oldalt tesz ki. Elena Ferrantétől az Aki megszökik és aki marad hozta a szokásos színvonalat szerencsére. Frances Mayes-től a Napsütötte Toszkána bár nem tökéletes, de mégis egy kicsit visszarepültem vele Toszkánába, és a hangulatot, valamint a tájleírásokat, az ételeket nagyon élveztem. A hónap csúcsa pedig egyértelműen Adrian Tchaikovsky-tól Az idő gyermekei, ami szerintem az év végi toplistámba is bekerült. Valamint folyamatban van Jenny Hantól A fiúknak, akiket valaha szerettem olvasása, és lehet amúgy még ma be is fogom fejezni, mert nagyon könnyed és gyorsan olvasható regényről van szó. Pont jó így a 32 fokban.



A július általában nem bővelkedik könyves eseményekben, én magam is csak a már megszokott sci-fi sörözésen és a Budapesti Molyklub ülésén vettem részt. De volt két utazásom is, ahol sikerült nagyon jól kikapcsolódni és sokat olvasni. Az egyik hely, ahol jártam egy barátnőméknél, Nagyszékely volt, és egyszerűen imádok arra visszagondolni, ahogy a csodálatos kertre nézve ültem a fonott bútoron a teraszon, és a Napsütötte Toszkánát olvastam. A másik hely pedig a Balaton volt, ahol a szülinapomat töltöttem, oda pedig Tchaikovsky pókjai jöttek velem.

Augusztusban egyelőre nem tervezek könyvet venni, de hát mint tudjuk, a könyvmoly bármikor rá tud kívánni valamire. De nem is baj, mert annyi klassz megjelenést jelentettek már be őszre, hogy jobb, ha az ember tartalékol rá egy kicsit. :) 

2019. július 8., hétfő

Júniusi könyvkánikula

Kicsit megkésve bár, de itt van az én júniusi zárásom. Sajnos a július hónap eleje nem a legjobban indult számomra, remélem ennél csak jobb dolgokat tartogat számomra a nyár.



Na de most még beszéljünk a júniusról, ami ráadásul a Könyvhét hónapja volt. Természetesen nem is zártam nullás hónapot, viszont magamhoz képest visszafogott voltam, hét könyvet vettem és egyet kaptam. Először a Gabótól érkeztek meg a rendeléseim, a Farkasországra és az Öröknyárra is nagyon kíváncsi vagyok. Majd a a Könyvhét csütörtökjén vettem meg a Locke&Key luxuskiadás második részét, amit nemrég el is olvastam, és még annál is jobb volt, mint amire emlékeztem. Ezen a napon jött még velem kíváncsiságból a Jelenkortól Egressy Zoltántól a Holdon, amiről sajnos azóta elég rossz kritikákat olvastam, de nem baj, maximum tanulságnak jó lesz.
Az Agave Könyvektől két könyvet vásároltam, az egyik az Elektronikus állam, amit még a Könyvhét alatt elolvastam és biztos a kezembe fogok még venni. A másik pedig Okorafortól A halálmegvető, amire nagyon kíváncsi leszek, mennyire tetszik majd.
Végül pedig Delia Owens-től az Ahol a folyami rákok énekelnek jött velem haza, aminek a címe, a borítója és a fülszövege is annyira megfogott, hogy nem hagyhattam ott. Valamint a hónap végén még Szilmariel barátnőm meglepett Rusvai Mónikától a Tündöklővel (ez az egy könyv hiányzik a képről).

Olvasás terén abszolút nem panaszkodhatok erre a hónapra. Regények terén befejeztem Robert Galbraith-től a Halálos fehéret, S. A. Chakraborty-tól a Bronzvárost és Szvetlana Alekszijevicstől a Csernobili imát. Ezek közül a Bronzvárost szerettem a legjobban, a Halálos fehér picikét csalódás volt, de még így is ez a kedvenc krimisorozatom, a Csernobili ima meg eléggé padlóra tett, szeretnék majd írni róla, de iszonyatosan nehéz.
Képregény-képes regény fronton Stan Lee fantasztikus életéről olvastam, erről már fent is van a bejegyzés a blogon. A fent említett Elektronikus államot és Locke&Key második kötetet is sorra kerítettem. Ezen kívül tőlem szokatlan módon egy drámát olvastam még el, mégpedig a Tizenkét dühös embert, mégpedig azért, mert a Budapesti Molyklubban július hónapban a drámákkal fogunk foglalkozni.
Ezen kívül belekezdtem még Elena Ferrantétől az Aki megszökik és aki maradba, ami a Nápolyi-regények harmadik része.

Június hónapban persze a fő esemény a Könyvhét volt, bár oda most inkább az ismerősök, barátok és a hangulat miatt mentem, mint a programokért. De voltam még Budapesti Molyklubban, ahol nagyon jól éreztem magam, valamint a szokásos havi sci-fi sörözés sem maradt el. Emellett pedig ismét meghívtak a Témázásba, amiben arról kellett vallanunk, ki milyen témákról nem olvas szívesen. Nagyon érdekes volt a többiek válaszát olvasni, hogy akit az egyik témakör vonz, a másikat taszítja, de azért közös pontokat is találtunk bőségesen.

Júliusban eléggé uborkaszezon van könyves téren, ilyenkor próbálja az ember olvasás terén behozni magát. Én is ezt tervezem, remélem jobbnál jobb könyvek fogják kísérni ezt a hónapomat is.

2019. június 24., hétfő

Témázunk: Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk

A Témázás csapata ismét felkért, hogy csatlakozzak hozzájuk, én pedig mivel izgalmasnak és elgondolkodtatónak találtam a témát, igent mondtam. Ebben a hónapban arról vallunk, hogy mely témák azok, amelyekről nem szívesen olvasunk a könyvekben, amiket elkerülünk.

Nálam csak kisebb részben vannak azok a témák, amiktől kimondottan félnék és ezért nem szívesen olvasok róluk. Nálam ezek amúgy a horrorok: nem olvasok és nem is nézem őket. Ennek az az oka, hogy tizenévesként egy időben nagyobb mennyiségben néztem őket, és egyszercsak elkezdtek rémálmaim lenni akár még a legkevésbé félelmetes horroroktól is. Azóta egy-két kivételtől eltekintve inkább nem erőltetem ezt a műfajt.



Én inkább azoktól a témáktól menekülök, amik egyszerűen nem érdekelnek vagy unom őket. Ilyenek például a klasszikus romantikus regények vagy az NA-k: egyszerűen ha a központi téma csak az, szereplőink hogy jönnek össze egy csomó nyűglődés meg szex után, nem tud lekötni. Ráadásul azokat a történeteket meg kimondottan nem szeretem, aminek az a mondanivalója, hogy az általában női főszereplő egyszerűen nem tud élni a szerelme nélkül. Szerintem ez amúgy nagyon káros példát is mutat, a "meghalok, ha elhagysz" hozzáállás egyszerűen taszít. Nem csak a párkapcsolat és a szerelem létezik az ember életében, ott a család, a barátok, a hobbik, egy csomó minden, ami miatt akkor is érdemes élni, ha valaki valamilyen okból elveszíti a párját.

Egy időben párat elolvastam, de ma már rettentően nem érdekelnek az erotikus romantikus regények. Főleg azok, amelyekben bunkó gazdag palik jönnek össze naiv főhősnőkkel, és persze mindenki lelkileg sérült, meg a bunkó nem is bunkó ám, csak terrorizálták gyerekkorában. Aha, még reklámozzuk meg népszerűsítsük is a bántalmazó kapcsolatokat! Na az ilyenektől én rosszul vagyok.

Igazából engem a ma nagyon divatos női thrillerek sem tudnak megérinteni, ezekből is olvastam egyet-kettőt, de valahogy abszolút nem vonzanak be. Lehet, hogy ezzel kihagyok pár izgalmas olvasmányt, de azért van így is bőven könyv, amit olvashatok. Emellett valahogy engem a skandináv krimik sem tudtak annyira beszippantani, hogy faljam őket.



Amiről amúgy nem szívesen vagy nehezen olvasok, az az, amikor állatok vagy emberek szenvednek. Utóbbin főleg értem a nagyobb háborúkat, népirtásokat vagy például Csernobilt. Utóbbiról most olvasom a Csernobili imát, de lassan haladok vele, nehezen veszem kézbe, mert rettentően fájdalmas látni, mennyit szenvedtek ezek az emberek. De azt is tudom, hogy ez fontos téma és igenis tudni és olvasni kell róla.

Emellett ami még nagyon kimaradt az életemből, azok a szerepjátékokhoz kapcsoló regények, kézikönyvek. Sosem RPG-ztem élőben, online is csak nagyon keveset, így a Dungeons&Dragons meg a Mágus és társai számomra nem jelentenek vonzó tényezőt

Ezek azok a fő irányvonalak, amelyek most eszembe jutottak. Meséljetek, ti milyen könyveket kerültök el?

A többiek vallomásai, mitől is menekülnek:

Pupilla:http://pupillaolvas.blogspot.com/2019/06/thanks-but-no-thanks.html







2019. június 21., péntek

Stan Lee - Peter David: Fantasztikus életem

Magyarországon főleg az elmúlt egy évben nagyon felpörgött a képregénypiac, sorra jelennek meg az olyan címek magyarul, amiről a legtöbb rajongó nem is mert álmodni, hogy valaha kijönnek. Én magam olyan 2011 környékén kezdtem el komolyabb képregényeket olvasni, de engem is az utóbbi egy-két évben szippantott be jobban ez a közeg.

A Marvel filmek közül azt hiszem egy kivételével az összeset láttam, így Stan Lee neve nem volt ismeretlen számomra. Viszont bevallom, azon túl, hogy mindenki a Marvel atyjaként és rengeteg szuperhős megálmodójaként hivatkozik rá, nem igazán tudtam, ki ő pontosan és hogyan is jutott el a csúcsra. Ezért is figyeltem fel rá, mikor megjelent magyarul az életéről szóló képregény.

Mert hát mi is mesélhetne jobban Stan Lee életéről? Már a Mausnál is láttam, hogy igaz történetek elmesélése is remekül működhet képregényként, és ez szerencsére a Fantasztikus életemnél is így van. Nekem nagyon bejöttek a rajzok, annyira színes, mint amilyen színes volt Stan Lee élete is. Nem a legegyszerűbb körülmények közül indult el, mégis sok-sok küzdelem árán elérte az álmát. Pedig a Marvel sokszor cserélt gazdát, jöttek-mentek az emberek, maga Lee is egyszer majdnem kilépett, de aztán mégis megszülethetett például Pókember.

Szerencsére a képregény nem veszi igazán komolyan magát, rengeteg vicces jelenet található benne. Stan Lee ráadásul meri bemutatni a kudarcait is. Viszont őszinte leszek, azért nekem nem tűnt ő éppen egy szerény embernek, de könnyen lehet, hogy ami Amerikában természetes önbizalom, az itt nekünk már nagyképűségnek tűnhet. Az biztos, hogyha nincs meg a magába vetett nagyon természetes hite, akkor sose jutott volna el odáig, ahova sikerült neki.

Ami nekem még nagyon érdekes volt, az az, ahogy leírja azt, hogy az édesanyja mennyire rajongott
érte, és már csak azt is szerette nézni, ahogy olvas. Valószínűleg teljesen másfajta hozzáállása lesz az élethez annak, akiben ennyire mélyen hisznek. Így talán még az akadályokat is könnyebb venni.

Ami nagyon nagy erénye még a képregénynek, hogy nem kell hozzá mélyen ismerni a Marvel világát, mert eléggé részletesen bemutatják benne, hogy mi hogyan keletkezett és melyik képregényhős kicsoda is. A rajongóknak viszont biztos még nagyobb élmény belelátni a részletekbe, hogy hogyan is alakultak és születtek meg a hőseik. Nekem például nagy kedvencem Pókember, és érdekes volt látni, hogy eleinte mennyire tiltakoztak a kiadóban a gondolata ellen is, hogy egy ilyen karakter egy képregény főhőse lehessen. Aztán az idő mégiscsak Stan Lee-t igazolta.

A képregény megjelenésének ugye szomorú apropója, hogy Stan Lee már nincs köztünk. Viszont tényleg velünk marad a munkássága és ez az életében még elkészült önéletrajz. Marvel-rajongóknak kötelező, de azoknak is ajánlom, akik csak szimplán érdeklődnek a képregények világa iránt.

A könyvet meg tudjátok vásárolni a Kossuth Kiadó honlapján.

Forrás

2019. június 6., csütörtök

Könyvheti megjelenések, amik érdekelnek

Jövő hét csütörtökön kezdődik a 90. Ünnepi Könyvhét, ami most a Dunakorzón kerül majd megrendezésre. Természetesen a könyvkiadók erre az alkalomra is sok megjelenést időzítenek. Megmutatom nektek, engem mik fogtak meg. Az eddigiektől eltérően nem fogom a fülszöveg bemásolni, hanem azt a könyvek címére kattintva érhetitek majd el.




Volt szerencsém jópár évvel ezelőtt Rajaniemivel találkozni egy Könyvfesztiválon, és azóta nem csak a könyveiért, hanem ő magáért is rajongok. Nagyon szimpatikus író, akinek alig várom, hogy egy újabb különleges történetét ismerjem meg.





Tünde Farrand magyar származású írónő disztópiája nekem elsőre felkeltette a figyelmem, így úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Külön köszönet a kiadónak, hogy végül nem Ordasország lett a címe és a klassz borítóért.




Első könyves magyar írónőről beszélünk, akinek már jelent meg a Gabónál a magyar sci-fi és fantasy antológiában novellája, amelyet sokan szerettek. Ennek is pazar borítója van, a története pedig nagyon ígéretes. Sárkánykígyók, mi kell más? :)




Egyre jobban kedvelem az olyan regényeket, amelyek nem amerikai színtéren játszódnak. Okorafor regénye egy posztapokaliptikus Afrikát mutat be számunkra. Az átvett borító itt is csodálatos.




Az Agave Könyvek különleges műveket hoz el számunkra a Könyvhétre. Okorafor mellett az Elektronikus állam nem tematikájában, hanem megjelenésében lesz különleges, ugyanis a képek és a szöveg szoros egységet alkotnak, de másképp, mint egy képregény esetében. A beleolvasó engem kellően meggyőzött, hogy ez nekem kell.

Joe Hill-Gabriel Rodriguez: Locke&Key Luxuskiadás 2. (Ehhez még nincs feltöltve magyar borító és fülszöveg)

Nem kérdés, hogy a Locke&Key luxuskiadásának mindhárom részére igényt tartok. Még annak idején angolul olvastam az egész képregénysorozatot, de magyarul is élvezem az újraolvasását.




A Jelenkor érdekes regényeket ad ki, a Gyönyörű bestiák is egy egészen furcsa történetnek tűnik. Vajon mi lehet egy olyan történet vége, mikor két unatkozó, nyaralgató gazdag lány talál egy szír menekültet, és megpróbálnak segíteni neki?




Szeretem az elcseszett családi sorsok meséit, ez a regény is olyannak tűnik, ami simán belefér ebbe. És a borító, nem tehetek róla, nagyon bejön.




A másik, amivel engem könnyű lenyűgözni, azok a szép címek. Delia Owens regényének már a címe is énekel, a történet pedig igazán különlegesnek tűnik az elszigetelten, a mocsárban élő lánykával, akihez hirtelen tör be a külvilág. Vetni fogok rá egy pillantást, az biztos.

Meséljetek, titeket mely megjelenések érdekelnek?


2019. június 5., szerda

Májusi zárás

Furcsa belegondolni, hogy az őszies májusra már a júniusi nyárból nézek vissza. Nehezen emésztem meg, hogy egy hete még kabátban jártam, most meg már a kardigán sok. De inkább ez, mint fordítva.
És amúgy is, beszéljünk inkább a könyvekről!



Ebben a hónapban négy szépség került hozzám. Először is S. A. Chakraborty-tól a Bronzvárost kaptam meg, aminek bár még az elején járok, már ki merem jelenteni, hogy egy igazán különleges történettel van dolgunk. Ted Chiangtól a Kilégzés nem is volt kérdés, hogy kell, azok után, hogy mennyire szerettem az Érkezés novelláit. Adrian Tchaivkovsky-tól a Pókfény megvásárlásáról akkor döntöttem, amikor elolvastam a Hadállatot. Végül egy képregény került hozzám, Stan Lee-tól a Fantasztikus életem, aminek szomorú aktualitása van.

Olvasás terén bár a május elég hektikus volt, azért ha visszatekintek, azt látom, nagyon jó művek kerültek a kezembe. Befejeztem Zafontól az Angyali játszmát, mondjuk ezzel pont nem voltam annyira megelégedve, nem varázsolt el úgy, mint annak idején A szél árnyéka. Viszont Barcelona után olvasni mégis jó érzés volt, főleg, hogy a főhős arrafelé él, amerre a mi szállásunk volt. A fent emlegetett Tchaivkovsky-tól a Hadállat viszont maradéktalanul tetszett, pedig nem vártam tőle annyira sokat. Ezen kívül sorra került még Robert Galbraith-től a Halálos fehéret, amit végül június másodikán sikerült befejeznem, de javarészt májusban olvastam. Sajnos nem vagyok maradéktalanul elégedett vele, nekem a közepe kicsit túlnyújtott lett, viszont a végén már faltam a sorokat.
Ezeken kívül három képregényt is kezembe vettem. Az első Marjorie Liutól a Monstress, amit  a Könyvfesztiválon vettem még, és teljesen lenyűgözött a képi világa, valamint a történet is biztatónak tűnik. Tuti vevő leszek a további részekre. Mark Waidtól a Kingdome Come - A te országod egy nagyon érdekes szuperhőstörténet, amiben Superman és társai már kiöregedtek, és fiatal, zabolázatlan hősök veszik át a helyüket, akik a káosz szélére taszítják a bolygót. Végül Catana Chatwyndtől a Szerelmes pillanatokat olvastam, ami egy nagyon bájos kis képregény, egy fél órás kikapcsolódásnak pont megfelel, és volt, amiben sikerült magunkra ismerni a barátommal. :)

Ami amúgy a május hónapot illeti, kicsit kaotikusra sikerült. Költözés, mellette sok munka, az új albérlet megszokása... Azért nem panaszkodom, mert emellett megint sok remek programban is volt részem. A két legjobb a Velencei-tavon való vitorlázás volt, életemben az első és a nálam immár hagyományos tatai Patara Fesztivál. Ráadásul ezeken a hétvégékén csodálatos idő volt, ami felüdülés volt a rengeteg eső után, ami nekem még az életkedvemet is elvette.

Ha június, akkor Könyvhét! Idén a Dunakorzón kerül megrendezésre az egyik legnagyobb könyves rendezvény, kíváncsi leszek erre az új helyszínre. Emellett a Margó Fesztiválra is tervezek kinézni, ami a Petőfi Irodalmi Múzeumban kerül megrendezésre. És reményeim szerint Balatonon már a víz mellett fogok tudni olvasgatni. :)