Könyvgalaxis

Ismét meghívást kaptam a Témázásra, a mostani téma nem is lehetne aktuálisabb, ugyanis a kabátkönyvekről fogunk nektek írni.  Kép forrása: Pinterest Hogy mi is az a kabátkönyv? Amadea alkotta meg még jópár éve ezt a kifejezést, amely azokra a könyvekre vonatkozi, amelyek olyanok, mint egy kabát, amelybe jó beleburkolózni, amely meleget és komfortérzetet ad. Lehetnek ezek olyan művek, amiket bármikor boldogan leveszel újra a polcra, de olyanok is, amelyekről már az olvasás előtt tudod, hogy ezt az érzést fogják adni neked. Én úgy is szoktam hívni egyes esetekben ezeket a könyveket, hogy a lelkem rózsaszín felének a megetetése. Ugyanis nekem a legtöbbször a kabátkönyvek olyan, amelyek könnyeddek, nem terhelik meg a lelkemet, és persze nem kell felhőtlenül vidámnak lenniük, de ne legyenek végtelenül nyomasztóak. Szóval nekem leginkább az ilyen romantikus vagy vidám, vagy nagyon pörgős, akciódús, de mégis kellemes regények tartoznak ide. Amikor egyetemista voltam, ren...

És akkor térjünk vissza a könyves posztok világába! Mivel nagyon sok könyvről nem írtam mostanság, így arra gondoltam, hozok pár ömlesztett posztot, amiben több regényről is fogok értékelést írni. Első körben jöjjenek azok, amelyek csalódást okoztak nekem. James S. A. Corey: Leviatán ébredése A Leviatán ébredését mind a kiadó, mind az olvasók többsége dicsérte, ráadásul az borítón George R. R. Martin méltatása áll, ezért elég magasak voltak az elvárásaim vele szemben. Egy igazi tökös űroperára vágytam, ami annyira feldob, hogy rögtön ki akarjak utazni az űrbe miatta. Sajnos nem kaptam ezt meg. A legtöbben a karaktereket dicsértek, pedig pont, hogy szerintem ez a regény leggyengébb része. Az élő legenda Fredet leszámítva az összes többi karakter felejthető. Hiába van két nézőpontunk, Holdené és Miller nyomozóé, egyáltalán nem lehet érzékelni a különbséget, legtöbbször el is felejtettem, kinek a fejezeténél járunk. Zavaró volt, hogy Holden szinte csak egy síkon, a "jaj-min...

Most már senki sem kételkedhet abban, hogy a vámpírláz után, amelyet a Twilight indított el, az erotikus regények korát éljük. A szürke ötven árnyalata hatalmas sikere (amiről lehet persze vitatkozni, hogy jogos-e vagy sem) megnyitotta a könyvpiacot a többi hasonszőrű mű előtt. Slyvia Day első romantikus-erotikus regényei már 2006-ban megjelentek, de a Crossfire-trilógia volt az első nagy sikere. Van egy olyan érzésem, hogyha E L James nem robbant ekkorát A szürkével, Dayre sem figyelt volna fel senki. A történet szerint Eva, a karcsú, hosszú szőke hajú, szürke (!) szemű, mindenki által bombázónak tartott lány, a Crossfire vállalatnál kapja meg első munkáját, és még a munkakezdése előtt belefut egy rejtélyes, lélegzetelállító kinézetű idegenbe, akitől persze másodpercek alatt benedvesedik, mert ez már csak így szokott menni. Mint később kiderül, nem másba botlott bele, mint Gideon Crossba, a vállalat főigazgatójába. Eva próbálja magát távol tartani a férfitól, de nem tud ellenálln...

A szürke ötven árnyalatával még akkor találkoztam, amikor még meg sem jelent külföldön. Már akkor botrány - és sikerkönyvnek jósolták meg, ami végül be is jött. Akkor még a címe és a borítója alapján azt hittem, valami Amerikai psycho beütésű könyv lesz. Nem kicsit lőttem ezzel mellé, mint később kiderült. Az alaptörténetet szerintem szinte mindenki ismeri, de azért leírom. James eredetileg Alkonyat fanfic-nek szánta ezt a történetet, de végül úgy döntött, megalkotja belőle saját trilógiáját, amiben azért elég sok Twilight elem fellelhető. Anastasia egy meglehetősen naiv, a főiskolán frissen végzett leányzó, aki barátnőjét helyettesíti, amikor meginterjúvolja Christian Greyt, a sikeres, ám rejtélyes üzletembert. Az interjú után képtelen lesz a férfit elfelejteni, aki pedig elkezdi Anát ostromolni. Aztán szép lassan kiderül, hogy Greynek furcsa szexuális szokásai vannak, és a partnereitől is érdekes, szinte már vállalhatatlan dolgokat kér. Vajon Ana belemegy a játékba, vagy nem ér m...