Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2014

Egy kis őszi TAG- vagyis kérdezz-felelek

Kép
Katacita töltötte ki a blogján ezt a The Autumn Book Tag névre hallgató kérdéslistát, és nekem is nagyon megtetszett. Már régebben meg szerettem volna csinálni, de sajnos ez a szeptember nagyon kifogott rajtam, először a derekam mondta be az unalmast, a múlt héten pedig torokfájós vírussal küszködtem, sőt, még most is köhögök. Soha nem voltam még ennyit betegszabin, és remélem jó darabig nem is leszek már. 1. Mit szeretsz legjobban az őszben?   A forralt bort és a forró csokit! :) Na jó, nem csak ezeket, de tény, hogy ezeket az italokat leginkább ősszel és télen élvezet fogyasztani. 2. Mely könyvek emlékeztetnek a polcodon arra, hogy ismét iskolába jársz vagy a megboldogult iskolás napjaidra?  Nem járok már egyetemre, de pár tankönyvet megtartottam, amiről úgy gondoltam, hasznos lehet. Mondanom se kell, nem forgattam azóta sem ezeket... 3. Mondj egy könyvet a polcodról, amelynek a borítója az ősszel kapcsolatos!  Rögtön a Csokoládés barack borítója ugrott be. A barn

Rachel Joyce: Ellopott pillanat

Kép
Bevallom őszintén, elsőre nem fogott meg Rachel Joyce könyvének angol fülszövege. Aztán elém került másodszor is, és úgy gondoltam, egye fene, adok neki egy esélyt. A bejegyzésből ki fog derülni, megbántam-e. :) A regény két idősíkon játszódik, a 1970-es években egy iskolás fiú, Byron hétköznapjait mutatja be, a mi időnkben játszódó síkon pedig Jimet, a jó indulatú, de szellemileg sérült férfit ismerhetjük meg. Byron édesanyja kap egy Jaguárt a férjétől, és azzal viszi a gyerekeket iskolába. Akkor még egyikük se gondolja, hogy ez végzetes döntésnek bizonyul... Ahogy belekezdtem a történetbe, először nagyon furcsa volt a stílusa, és nem is igazán értettem, mi történik a lapokon. Féltem, hogyha ilyen lesz végig a regény, akkor nagyon nem leszünk jóban. Aztán szép lassan megismertem a szereplőket, a történet is kibontakozott, és megfogott a hangulata, onnantól pedig már nagyon megszerettem. Az 1970-es éveknek semmihez sem hasonlítható hangulata van a könyvben. Az újgazda

David Levithan: Nap nap után

Kép
D avid Levithan könyveire már régebb óta felfigyeltem, ugy a nis ő kint már egy régóta elismert YA szerző, aki előszeretettel nyúl olyan kényes témákhoz, amelyet más szerzők kerülnek, mint a pestist. Homoszexualitás, depresszió, öngyilkossági hajlam, bármi, ami mássá tesz, érdekli a szerzőt. Nincs ez másként a Nap nap utánban sem, ami egy egészen különleges regény. "A" minden nap más 16 éves testében ébred. Csak egy napot tölt a testekben, aztán továbblép. Alapelve az, hogy nem zavar bele a birtokolt életébe. Mindez addig tart, amíg nem ismeri meg Rhiannont, akivel úgy érzi, végre megtalálta a szerelmet. D e hogyan lehet valakit szeretni, aki egyik nap ilyen, másik nap o lyan testben ébred, ráadásul nem is mindig egy fiú, hanem v a n, hogy lány testében? Legyőzhet-e a szerelem egy ilyen akadályt? Ami számom r a a legjobban tetszett a regényben az az, hogy próbál a testcserés kliséktől eltérni, és nem próbál meg vígjátéki fordulatokkal élni. Akiknek "A"