Könyvgalaxis

Imádom az év végi zárásokat, mind a másokét olvasni, mind a sajátomat írni. Jó ilyenkor visszanézni kicsit, hogyan telt könyves és nem könyves szempontból az előző év, és mit is várok a mostanitól. Avagy meddig fogok vajon még 2019-et mondani/írni? ( kép forrása ) Olvasás, avagy jöjjenek a számok! 2019-ben 57 könyvet olvastam el , ami darabszámra héttel kevesebb, mint az előző évben, viszont oldalszámra 22%-kal több, összesen 16 018 oldal a Moly statisztikája szerint. Sikerült sokkal több hosszabb lélegzetvételű könyvet elolvasnom, aminek nagyon örülök, szóval egyáltalán nem bánom, hogy a darabszám nem lett annyi, mert így is többet olvastam. Az 57 olvasásból 9 származott csak magyar író tollából, ráadásul ezek java része kuflimesék voltak. Sikerült 13 képregényt is elolvasnom és 7 darab 500 oldal feletti regényt is sorra kerítettem. Az előző évi zárásomban 3 nagyobb kihívás elé állítottam magamat. Az egyik a Goodreads Challenge volt, amelyet először 65 könyvre ...

A Témázás csapata novemberben azt a kérdést járta körbe, hogy kinek mikor jut ideje az olvasásra. Úgy döntöttem, én is csatlakozom a lányokhoz, mert szerintem ez egy olyan téma, ami mindig újra és újra felmerül egy könyvmoly életében. Ugye vannak ezek a frázisok, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szán, amit szeretsz, úgyis belefér az életedbe stb. Ezekkel részben egyetértek, részben viszont tényleg lehet olyan időszak az ember életében, amikor tényleg nem tudsz a hobbijaidra annyi időt szánni, mint amennyit szeretnél. Vagy ami nálam gyakrabban előfordul, hogy egyszerűen erőm nem marad már az olvasásra, mikor végre időm lenne is. Forrás Én leggyakrabban reggel és este olvasok, ugyanis reggel sokat utazom a munkahelyemre, és ha szerencsésen le tudok ülni, akkor egy fél óra is jut akár ilyenkor a könyvemre. Valamint este, amikor hazaértem, megcsináltam mindent, amit aznap akartam, akkor szoktam még elővenni az aktuális olvasmányom. Na és ilyenkor tud az leginkább ...

Rendhagyó módon most ez interjú kerül fel a blogba, amelyet bár nem én készítettem, egy számomra kedves ember beszél az olvasáshoz és magyartanításhoz való viszonyáról. Mindig izgalmas látni, hogy életnek (és pályának) induló fiatalok hogyan vélekednek arról a területről, amelyet hivatásuknak választottak. Ebben az interjúban Sirák Richárd, az ELTE hallgatója osztja meg tapasztalatait és meglátásait az irodalomról, a magyartanítás problémájáról és jövőbeli nagy kérdéseiről. Mesélnél magadról egy kicsit? Milyen szakon tanulsz és mikor fogalmazódott meg benned először, hogy tanár leszel? Az ELTE magyar-történelem szakán tanulok, idén ősszel kezdem az ötödik évemet. Őszintén szólva, már általános iskola alsó tagozatában értek olyan meghatározó pozitív élmények, amelyek efelé löktek, de határozottan inkább csak felsőben dőlt el. Az igazat megvallva, tartósan soha nem szerettem volna semmi mást csinálni. Volt egy-két kitérő gondolat (pl. újságírás, táncművészet), de aztán mindi...

Megint elindult egy érdekes téma a bloggerek között, először Dóri írt posztot róla, majd az ő ihletésére Pupilla és katacita is alkotott, engem pedig a katacita posztjához írt kommentem döbbentett rá, hogy kedvem lenne hosszabban írni a témáról. Gondolom akinek az egyik fő hobbija az olvasás, annak már nem egyszer nekiszegezték a kérdést, hogy hogy tudsz ennyi könyvet olvasni/hogy van erre ennyi időd/akkor te mindig csak olvasol? Az első pár alkalommal még elüti az ember ezeket a kérdéseket valami poénnal, de a sokadik alkalommal már kicsit unalmassá válik. Nálam ráadásul az a helyzet áll fent, hogy mivel elég élénk szociális életet élek, még ezzel kapcsolatban is megkapom a kérdést, hogy van ennyi időm jönni-menni. Az olvasás részre azt tudom mondani, hogy egyrészt most még elég sok időt töltök ingázással, napi 2 és fél órát utazom általában, és ennek a java részét igyekszem olvasásra fordítani. Mondjuk leginkább a Volán-buszon tudok nyugodtan olvasni, a metrón nem mindig ...

SzAngelika bloggerina blogját rendszeresen olvasom, és bár nem teljesen fedi egymást a könyves ízlésünk, nagyon szeretem a posztjait, nagyon igényes bloggernek tartom. A minap kiborulva karcolta fel a molyra, hogy többen támadták azért, mert elolvasta E. L. James A szürke ötven árnyalata című könyvét. És akkor itt álljon meg a menet. Én magam sem kedvelek minden írót, képtelenség is lenne, hogy mindenkit szeressek. Néha én magam is kicsit forgatom a szemem, ha valaki egy olyan szerzőtől olvas könyvet, akinek nem becsülöm nagyra a munkásságát, de. És ez nagyon lényeges de. Nem mondom azt neki, hogy mit képzelsz magadról, hogy ezt olvasod, nem átkozom el, és nem térek ki a hitemből miatta. Ki vagyok én, hogy bárkinek is megmondjam, mit olvasson és mit ne? Attól még, hogy nekem egy író könyvei nem adtak semmit, másnak még igen is adhatnak. Rögtön itt van példának édesanyám, aki egész életét végigdolgozta fizikai munkásként, most is rengeteget dolgozik azért, hogy megélhessünk. Ő kimo...