Könyvgalaxis

A februári Témázásban arról mesélünk, hogy ki hogyan olvasunk sorozatokat. Egy szuszra elolvassuk őket, vagy inkább szünetet hagyunk? És az írói életműveket halogatjuk vagy igyekszünk mihamarabb befejezni? Nos, szerintem a címből is sejthetitek, hogy én sajnos alapvetően azok közé tartozom, akik mindenféle sorozatokba, trilógiákba belekezdek, utána pedig megakadok sokszor még akkor is, ha megfogott magának az első kötet. Régen volt egy olyan elvem, hogy nem szeretem egymás után olvasni egy sorozat részeit, sőt, ugyanolyan műfajú könyveket sem veszek szívesen kézbe. Utóbbi még azért mindig él bennem, az előbbit pedig próbálom leküzdeni. Mert hiába tetszik egy regény, ha záros határidőn belül nem olvasom a folytatását (már ha az elérhető), akkor általában éve múlva már nincs is kedvem kezembe venni. Hány olyan trilógia állt/áll a polcomon, amire teljesen rálelkesedtem, az első kötetet szerettem is, de azóta évek teltek el és csak állnak olvasatlanul a további részek... Ilyen például A va

Annyira boldog vagyok, hogy ezt leírhatom: januárban minden nap olvastam! Gondolom sokaknak ez nem nagyon dolog, de főleg a járvány óta sok olyan napom volt, amikor csak a netezés és a sorozatnézés ment, szóval én ennek most nagyon-nagyon örülök. Beszerzések Mindössze két könyvet szereztem be, de ezeket legalább tényleg nagyon szerettem volna. Sokszor ott voltam, hogy rendelek pár Helikon-zsebkönyvet vagy ezt-azt akciókból, de aztán vártam egy kicsit, hogy lássam, ténylegesen mire is vágyom. Végül a Menő macskákat antikvár példányként rendeltem meg, de szinte vadiúj volt. Már el is olvastam, irtó cuki, megérte megvenni. Almási Kittitől a Ki vagy te? pedig a Libertine könyvesboltból jött velem. Olvasások Januárban hét könyvet sikerült befejeznem, ráadásul ebből az egyik a 720 oldalas J. D. Baker volt, a Szíved helyén sötétség, amiről készülök külön posztot is írni. Előtte még az év első olvasmánya a Hol vagy, Madison Culver lett, ami még tavalyról csúszott át. Rene Denfeld ezen könyve m