Könyvgalaxis

Az időjárás alapján lazán írhattam volna azt is, hogy áprilisi zárás, de ragaszkodjunk azért a naptárhoz. Nem vittem októberben túlzásba a könyvbeszerzést, mindössze három szépség került hozzám. Az Éjszárny recenziós példány az Agave Könyvektől, az Isten gépeinek megvan a korábbi kiadása, de kellett az új, és a CDFűben tartott könyvbemutatójára is elmentem. Végül a Mondoconon hirtelen felindulásból még Lokit is hazahoztam, sajnos csak képregény formájában. Az október eléggé sűrű hónapra sikerült, így olvasásra megint nem jutott túl sok idő. Befejeztem Katherine Ardentől A medve és a csalogányt, amiről nemsokára jön a cikkem az Ekultúrára. Marlen Haushofertől A fal a hónap egyik kedvenc olvasmánya volt, szerettem esténként az Alpokban keringeni a főhősnőnkkel. Anne Frank naplóját 14 éves koromban olvastam, most pedig sorra kerítettem a belőle készült képregényt. Anne-t most már egy kissé elviselhetetlen kamasznak tartom, de még mindig megrendítő a sors, ami neki és a csal

Ritkán fordul elő, hogy a blogra egy újraolvasásról írjak, de egyrészt most kedvem támadt, másrészt még nem meséltem itt A kis hercegről. Ha emlékezetem nem csal, 18 éves koromban találkoztam először a történettel, és bár akkor nem lett kedvencem, kedves olvasmány volt számomra. Most, hogy 30 évesen újraolvastam, már bátran nyomtam rá a Molyon a Kedvencem gombot. Viszkok Fruzsi mondta azt az egyik videójában, hogy A kis herceg az a történet, amit bármikor is olvasol, biztosan találsz benne egy olyan mondatot, amely az adott élethelyzetedben úgy érzed, neked szól. És ez teljesen így van, én is megtaláltam benne azt, ami szíven ütött. Egy szakítás után egészen mást fogsz belőle kiolvasni, mint amikor éppen fülig szerelmes vagy. Eredetileg A kis herceg 1943-ban született meg, és benne maga az író találkozik a kis herceggel, ami egy másik bolygóról jött, és aki elmeséli neki, miért is indult útnak, és miket tapasztalt az útja során. Érdekes, hogy alapvetően a történet meseké