Könyvgalaxis

Július 31-e van, és megint csak csodálkozom, hogy hova is tűnt el ez a hónap? Mintha még csak most lett volna a Könyvhét, közben már lassan két hónap eltelt. Ebben a hónapban a kiadók is nyaralni mentek, így nem is volt különösebben olyan megjelenés, amire lecsaptam volna. Egyedül egy Korfu útikönyvet vettem 750 Ft-ért, ugyanis a Móricz Zsigmond körtéren a Kossuth Kiadó könyvesboltjában végkiárusítást tartottak és mindent 70%-kal olcsóbban adtak már a legvégén. Sajnos más olyan könyv, amire vágytam volna, nem volt már, de ennek az egynek is örülök. Annak kevésbé, hogy újabb könyvesbolt zár be, bár állítólag fog másik a helyén nyitni. Ebben a hónapban leginkább az jellemezte az olvasásaimat, hogy sok mindenbe belekezdtem, de csak egy könyvet fejeztem be. Veres Attilától az Odakint sötétebb nagyon magával ragadott, szerencsére én azok közé tartozok, akiknek  bejött a cellofoidák története. Belekezdtem Michael Cunnighamtől Az órákba , ami tetszik, de annyira nyomasz...

Vannak utazások, amiket hosszan tervez az ember, és vannak, amelyek spontán születnek meg. A milánói utam az utóbbi kategóriába tartozik. Májusban támad fel bennem a vágy, hogy valahova külföldre is el kéne utazni a nyáron, akár csak pár napra. Milánó és Prága járt a fejemben, végül az előbbihez sikerült két útitársat is találnom, ráadásul kiegészítettük a tervet a Comói-tóval is. Úgy fest, utazás szempontjából az idei év Olaszországról szól. A csodálatos római út után igazán kíváncsi voltam, mi vár rám Milánóban. Előre lelövöm a poént: a két város közel sem ugyanolyan, Milánó azért jóval modernebb, nagyvárosiasabb, de nekem ugyanúgy átjött az az igazi olasz hangulat, amit én szeretek. Szerda kora reggel szállt fel a repülőnk és szombat délután jöttünk vissza. A szerdai és a pénteki napot töltöttük Milánóban, a csütörtöki nap pedig a Comói-tóé volt. Szombat délelőtt inkább már pihentünk, kellemesen megreggeliztünk a szállásunk imádni való teraszán, aztán már indultunk is a rep...

Remélem senki nem gondolta, hogy a Könyvhét hónapjában majd egy nullás hónapot fogok produkálni, de azt kell mondjam, az előző évekhez képest meglepően visszafogott voltam. A hónap első beszerzése még egy olyan előrendelés volt, aminek elvileg a Könyvfesztiválra kellett volna érkeznie. A Jaffa Kiadó vette át Michael Cunningham köteteinek kiadását, és amellett, hogy kiadtak tőle egy magyarul még eddig meg nem jelent regényt, Az órák is új kiadást kapott. Már régóta érdekelnek a szerző könyvei, főleg Amadea "hibájából", szóval itt volt a kiváló alkalom, hogy elkezdjem vele az ismerkedést. Aztán jött a Könyvhét, amire idén meglepően visszafogott listával készültem és még onnan se vettem meg mindent. Az Odakint sötétebb és A sötét oldal biztos pont volt, utóbbit már elolvastam és nem bántam meg, hogy az olvasmányaim közé került, bár kedvenc nem lett. Fodor Ákos verseskötetére is rákívántam, még a Könyvhét alatt el is olvastam, kár, hogy nem alkothat már nekünk...