Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2013

Greag Egan: Diaszpóra

Kép
Greg Egan neve eddig nem lehetett túl ismerős a magyar olvasók számára. Az ausztrál science fiction író leginkább hard sci-fiket ír, amelyekben meghatározó szerepe van a különböző matematikai - és kvantumelméleteknek. Bár volt már szerencsém keményvonalas sci-fikhez, bevallom, tartottam tőle, hogy bele fog törni a könyvjelzőm ebbe a regénybe. Nem így történt, de nem volt egyszerű menet sem. A történet szerint a 21. században az emberiség java része az Introdus keretében csatlakozott a poliszokhoz, melyek szoftverré vált polgárok közösségei. A többség úgy gondolta, hogy ez lehet a túlélés egyetlen lehetséges útja. Bár eleinte csak élő emberek váltak szoftverré, később megszülettek a digitális árvák, akik sohasem éltek testben. Közéjük tartozik Yatima, akinek ráadásul rögtön az elején végigkövethetjük megszületését (ha ezt lehet annak nevezni), majd rajta keresztül nyerhetünk a poliszok világába és a diaszpóra menetébe betekintést. Képzeld el, hogy egy olyan helyen élsz, ahol képes

Lauren Beukes: Moxyland

Kép
Lauren Beukes első regénye, a Moxyland 2008-ban jelent meg, ezt követte 2010-ben a Zoo City. Nálunk viszont pont fordítva történt, az Ad Astránál először a Zoo City jött Sánta Kira elképesztően gyönyörű borítójával, nemrégiben pedig a Moxyland is megérkezett hozzánk. Furcsa, hogy én mégis az előbb megjelent regényét érzem kiforrottabbnak, mindjárt ki is fejtem, miért. A jövőbeli Fokvárosban négy fiatal életének pár napját követhetjük végig. Kendra, a fotóművész, aki eladta a testét, és ezzel együtt a lelkét is egy üdítőital-gyártó cégnek; Lerato, aki egy multinál dolgozik, és belülről próbálja rombolni hackerként a rendszert; Toby, a Pinanaplók nevű egyszemélyes valóságshow főszereplője, aki akaratán kívül keveredik a lázadók közé; és Tendeka, aki az utcagyerekekért kíván kiállni, és csak későn veszi észre, hogy lázadásával elvetette a sulykot. Ők mind egy olyan világban élnek, ahol a telefonok SIM-azonosítói adnak személyiséget, anélkül senki vagy, és az állam minden egyes polgárá

Könyvstop, avagy a hörcsögnek is kell egy kis pihenő

Kép
Könyvstop. Minden könyvimádó legrettegettebb szava. Mert azt jelenti, nem lehet újabb drágaságokat megvenni, simogatni, kiélvezni, hogy most már a mi polcunkat díszítik. A rendelés bűnös öröme, és amikor megkapod az értesítést, hogy végre átveheted a zsákmányokat, simán felér egy orgazmussal. De sajnos néha elszalad a (könyv)ló a könyvmollyal, és azt veszi észre, hogy már csak gyűjti és gyűjti be a könyveket, a polcok csak telnek, de alig halad a meglévő olvasmányokkal is. Valahogy úgy érzem, hogyha túl rövid idő alatt veszek túl sok könyvet, nem tudom igazán élvezni a beszerzésüket. Szó se róla, akkor is örülök nekik, de valahogy elvész a varázs. Ráadásul sajnos nem rendelkezem több kajmán-szigeteki bankszámlával, így kétszer is meg kell gondolni, mely könyveknek hagyom magam elcsábítani. A Könyvfesztivál és egy borús hétfő úgy hozta, hogy rövid időn belül sikerült 9 regény gazdájává válnom, ami egyrészt boldogsághormonok milliárdjaival tölt el, másrészt viszont heveny lel