Könyvgalaxis

Sejtettem, hogy az április bővelkedni fog beszerzésekben, de azt nem gondoltam, hogy ennyire ki fogom tombolni magamat. A Könyvfesztivált hibáztatom maximálisan érte. :) Ha a Velence útikönyvet is beleszámoljuk, összesen 17 könyvvel lettem gazdagabb ebben a hónapban, ami abszolút rekord, főleg ahhoz képest, hogy előtte 5 könyvet szereztem be 3 hónap alatt. Azért ebből nem kívánok rendszert csinálni, de most nem bánom, hogy így alakult. Először egy előrendelésem érkezett meg, V. E. Schwabtól az Egy sötétebb mágia , ami nagyon érdekel, hiszen Londonban játszódik. Gulyás Pétertől A végtelen térségek örök hallagását ajándékba vettem meg és akkor már rendeltem magamnak egy példányt. Támogassuk a tehetséges, magyar szerzőket! A Könyvfesztivál kupaca Ezután pedig következett a Könyvfesztiválos ámokfutás. Gondolkodtam, hogy írjak-e a Fesztről külön posztot, de végül úgy döntöttem, csak itt a havi zárásnál emlékezem meg róla. Volt itt minden: rengeteg barát és ismerős, kevés...

A tavalyi londoni úti beszámoló után úgy gondoltam, hogy Rómáról is írok Nektek egy bejegyzést, egyrészt azért, mert a londonit is szerettétek, másrészt pedig nekem is jó lesz majd később visszaolvasni ezeket a sorokat. Róma nekem az a város volt, amiről persze rengeteg olvastam, hallottam, nagyon sok képet láttam, de mégis csak a tavalyi évben kezdett el egyre inkább piszkálni, hogy el kellene ide utazni. Végül decemberben megvettük a repjegyeket, sikerült egy elég jó szállást találni az Airbnb-n, már csak el kellett jönnie a márciusnak. Az első pillantás a Colosseumra Mi négy napra utaztunk el, és nehéz válaszolni rá, elég-e Rómára ennyi idő. Azt mondom, hogy a legfontosabb dolgokat meg lehet nézni, de az is biztos, hogy azért így rengeteg mindent kell egy napba bezsúfolni. Lehet, ha egy-két nappal többet maradtunk volna, kicsit lazábbra tudjuk venni az utazást, de én végül egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Már a repülőn hatalmas élmény volt, hogy amikor eres...

Nem egyszerű ennyi év után újat mutatni az olyan bejegyzésekben, amelyek arról szólnak, hogy eltelt egy újabb év, amikor is az ember lánya bloggerként élte ki magát. Mit lehet még leírni, amit az ember az előző szülinapi posztokban nem írt még le? Én úgy döntöttem, hogy most a legfontosabb dolgot fogom kiemelni, amit a blognak köszönhetek, ezek pedig az emberek. Az olvasók, legyen azok néha idetévedők vagy régi követők. A bloggertársak, legyen aktívak vagy kevésbé aktívak. Azok, akiknek bármit is adott ez a blog az évek folyamán. Azok, akik adtak bármit is a blognak vagy nekem. Barátokat, jó ismerősöket köszönhetek ennek a felületnek. Egy olyan baráti kört, akikkel úgy érzem, bármit megoszthatok, legyen az jó vagy rossz. Olyan embereket hozott be az életembe, akikkel lehet soha az életben amúgy nem találkoztunk volna, mert mondjuk más korosztály vagyunk, máshol élünk, más körökben mozgunk. De van egy közös pont, az olvasás, a könyvek, amelyek összehoztak minket. Vannak, ak...