Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2015

Májusi záróra

Kép
Májusi könyveső aranyat ér, vagy nem így szól a mondás? Szóval azt hittem, hogy az április tombolásom után jóval visszafogottabb május következik, de Fanni, az e-olvasóm jelképezi a kupacban a két e-könyvet :) ez nem teljesen így lett. A hét darab beszerzett könyv nem számít egy átlagos hónapban kevésnek, mentségemre szolgáljon, hogy mindegyiket vagy kihagyhatatlan akcióban szereztem be, vagy reciként kaptam. Rögtön kezdődött a hónap egy olyan megjelenéssel, amit nem lehetett kihagyni, mégpedig Brandon Hackettől Az időutazás tegnapjával. Én nagyon szerettem az első részt, remélem a második is hasonló élmény lesz. További két Agave kiadvány is érkezett hozzám, Szandi maraton volt a kiadó könyveire, és mindenképp szerettem volna saját példányt Csurgó Csaba Kukoriczájából , és a mostanában felhorgadt Gaiman-mániámat is ki kellett elégíteni egy kötettel. Ráadásul a Sosehol Londonban játszódik, amely város meglátogatása a bakancslistám élén szerepel. A Beowulf még egy á

Könyvheti kívánságlista

Kép
A Könyvfesztivál után annyira lassan akartak érkezni a könyvkiadók bejelentései az újdonságokról, hogy eleinte azt hittem, szinte semmit sem fogok venni a Könyvhéten. Aztán először az Agave Könyvek, majd a többiek is közhírré tették megjelenéseket, és mostanra ott tartok, hogy nem igazán tudom, a hónap többi részében miből fogok gazdálkodni.... Akkor álljon most itt a bizonyos lista, amiről még közel sem biztos, hogy mindent be fogok szerezni a Könyvhéten, de ezek azok, amelyeken megakadt a szemem. Agave Könyvek Az Agavésok a Könyvfesztiválra egyetlen megjelenést időzítettek csak, ezzel szemben a Könyvhétre hat könyvük is megjelenik. Ezek közül a legjobban Gaiman új novelláskötetét, A varázslókat és Pék Zoli könyvét várom, utóbbit lehet is majd június 6-án szombaton dedikáltatni, én biztosan ott leszek. Lev Grossman: A varázslók Olyan érzésem van ezzel a könyvvel kapcsolatban, mintha A titkos történethez hozzáadtak volna egy jó nagy adag varázslatot. Amúgy is nagyon szerete

Fesd át színesre

Kép
Ha megnézitek a Bookdepository sikerlistáját, láthatjátok, hogy nem egy regény vagy egy gyermekmese vezeti, mint általában, hanem egy felnőtt színező. Külföldön tavaly arattak bomba sikert az első olyan színezők, amelyek kimondottan az idősebb korosztálynak készültek. De az őrület idén sem csillapodott, a Bookdepository sikerlistájának elején is egy ilyen könyv trónol. A Könyvhétre pedig megérkeznek az első magyar kiadásai is ezek a színezőknek. Elsőként az Agave Kiadó jelentette be, hogy a Magnólia Kiadó keretein belül kiadják a magyarul Szép álmokat! (angolul The Can't Go To Sleep Coloring Book), amelyet azoknak ajánlanak, akik nem tudnak elaludni, és addig is valami kreatív tevékenységgel akarják lefoglalni magukat. Én nehezen tudom elképzelni, hogy este 11-kor nekiálljak színezni, de nekem tetszenek benne a rajzok, és bár az én kézügyességem hagy némi kívánnivalót maga után, talán a színes ceruzákkal még tudok bánni. :) Ráadásul van benne macskás és baglyos kép, szóval azt hi

Kedvenceket avattam - A szenvedély és Gyilkosság világvége előtt

Kép
Az idén már 29 könyvet olvastam el, és eddig mindössze két kedvencet sikerült ezek közül avatnom. Az utóbbi években kissé finnyásabbá váltam, ráadásul ma már az sem garantálja nálam a kedvenccé válást, ha valami öt csillagot kap. Nálam az öt csillagos és az öt csillagos könyvek között is van különbség: ami maradandó olvasmánnyá válik, abban van valami plusz még, vagy egyszerűen  telibe találja az aktuális hangulatom. Az egyik új kedvencem Jeanette Wintersontól A szenvedély . Korábban olvastam már az írónőtől A miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című regényét, amely bár tetszett, különösebb nyomokat nem hagyott bennem. Amikor kiderült, hogy A szenvedélyt újra kiadja a Park Kiadó, a borítójára és arra figyeltem fel, hogy Velencében játszódik, de nem voltam benne biztos, hogy kell nekem. Aztán egy váratlanul jött ajándékutalványnak és egy akciónak köszönhetően mégis csak a kosaramban landolt. Itt tipikusan az a helyzet áll fent, hogy mi ezzel a könyvvel nagyon jókor talá

Magyar vagyok nem turista, avagy a magyar írókról és az ő álneveikről

Ezt a bejegyzést egy, a Molyon született karc ihlette, melynek az írója az Agave Kiadót dicsérte azért, hogy több magyar szerzőjük is van, akik majdnem mind az eredeti nevükön publikálnak.  A rendszerváltás után a magyar írók többségének, ha szerette volna, hogy megjelenjen a könyvet, külföldi írói álnevet kellett választania. Főleg igaz volt ez a sci-fi és fantasy regények esetén. Egyszerűen az olvasók szívesebben megvették a regényt, ha azt hitték, külföldi író írta. A legtöbb esetben persze a könyv kiadási adatait megnézve rögtön kiderült, hogy magyar íróról volt szó, de az igazán fifikás kiadók a szerzőt fordítóként tüntették fel, így lett teljes az illúzió. Aztán beköszöntött az internet kora, amikor az ember a Google segítségével már nevetve deríti ki, ki is rejtőzik egy bizonyos név mögött. Szerencsére a kiadók többsége is felismerte ezt, és ma már még írói álnév esetén se tesznek úgy, mintha külföldi író művéről lenne szó. (Vannak kivételek, de erről ebben a bejegyzésb