Könyvgalaxis

A Témázós csapat bloggerei mostani témájuknak a könyves csalódásaikat választották, és úgy döntöttem, utóvédként én is leírom a véleményemet. Bárcsak úgy működne az olvasmányaink kiválasztása, hogy a nekünk megfelelő könyvek villognának a könyvesboltok polcain, vagy online azonnal a kosarunkba ugranának. Persze az ember próbál körültekintően választani, megvannak a jól bevált írói, vagy elolvas kéttucat véleményt, esetleg a kedvenc kiadójától vesz könyvet. Ettől még igenis érik az embert csalódások sajnos, amikor közel sem azt kapja, amit várt volna. Kinőttem belőlük Vannak regények, amelyek a 15 évesz kamasz Nitát nagyon boldoggá tudták volna még tenni, de a 25, a jó, 30 éves Nitát már kevésbé. És ezek tipikusan mostanában a YA művek. Az egyik, amit idén olvastam, az Catherine Ridertől a Csók New Yorkban, amely egyszerűen túl blőd volt számomra, a másik pedig a sokak által kedvelt Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyve. Sajnos utóbbinál is azt éreztem, hogy én ebbő...

És akkor térjünk vissza a könyves posztok világába! Mivel nagyon sok könyvről nem írtam mostanság, így arra gondoltam, hozok pár ömlesztett posztot, amiben több regényről is fogok értékelést írni. Első körben jöjjenek azok, amelyek csalódást okoztak nekem. James S. A. Corey: Leviatán ébredése A Leviatán ébredését mind a kiadó, mind az olvasók többsége dicsérte, ráadásul az borítón George R. R. Martin méltatása áll, ezért elég magasak voltak az elvárásaim vele szemben. Egy igazi tökös űroperára vágytam, ami annyira feldob, hogy rögtön ki akarjak utazni az űrbe miatta. Sajnos nem kaptam ezt meg. A legtöbben a karaktereket dicsértek, pedig pont, hogy szerintem ez a regény leggyengébb része. Az élő legenda Fredet leszámítva az összes többi karakter felejthető. Hiába van két nézőpontunk, Holdené és Miller nyomozóé, egyáltalán nem lehet érzékelni a különbséget, legtöbbször el is felejtettem, kinek a fejezeténél járunk. Zavaró volt, hogy Holden szinte csak egy síkon, a "jaj-min...