Könyvgalaxis

Nem vagyok egy újraolvasós típus. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy annyi könyv vár még rám, hogy nincs szívem egy már olvasottat a kezembe venni. Pedig amikor nagy ritkán újraolvasok, az mindig élményt jelent. Legutóbb a Vámpírakadémia első három részét vettem ismét a kezembe, és faltam az oldalakat. Ráadásul mindig rá kell jöjjek ilyenkor, hogy mennyi mindent elfelejtek az olvasmányaimból és mennyi olyan dolog van, amire az első alkalommal még nem figyeltem fel. Teljes más úgy olvasni egy regényt, hogy már nem izgulsz azon, mi fog történni, hiszen a fő történésekre azért emlékszel. Ilyenkor fedik fel magukat az apró finomságok, előbukkannak eddig észre nem vett részletek, és olyan dolgok is, amelyeket most már más fényben látsz. Most éppen a Csillagainkban a hiba integet nekem a polcról, hogy vegyem le onnan újból. Bele-bele futok a belőle készülő film plakátjába, a Molyon is többen olvassák még most először, és folyton felidézik, mennyire szerettem minden fájdalmassága el

Amikor megláttam a szerző előző regénye, az Ars Fatalis borítóját és elolvastam a fülszövegét, úgy éreztem, kell nekem az a könyv. Szerencsére maga a szerző ajánlott fel nekem egy példányt, amibe egy nagyon kedves dedikálást is kaptam. A könyv sem okozott csalódást, sőt, így amikor megtudtam, hogy újabb regénye jelenik meg Zolinak, tudtam, hogy csakis jóra számíthatok. Az idő bolondjai, nem meglepő módon, egy történet az időről. Bár ez így nem fedi le teljesen az igazságot: inkább történetek az időről. Ugyanis a szereplőink nem ugyanúgy viszonyulnak hozzá. Van, akinek rengeteg van belőle, van, akinek túl kevés jutott, valaki pedig egyszerűen csak nem képes megbirkózni a múlásával. Ők mind Szent Kron szigetén élnek vagy oda érkeztek látogatóba, amikor is egyik nap a szigeten megáll az idő. Mi történik vajon akkor, ha nem változik többé semmi? Ha az óramutatók elakadnak, és nem kell már aggódni az idő múlásán, de nincs is mit remélni a jövőtől? A regényen érződik, hogy az író

Tudom, hogy sokan nem szeretik a tervszerű olvasást, és alapvetően én is közéjük tartozom. Általában azt veszem le a könyvespolcról, amihez éppen kedvem szottyan. Viszont így sokszor lemaradok olyan könyvekről, amiket pedig már régóta tervezek olvasni, és szomorúan konstatálom, hogy megint hátrébb kerültek az olvasási listába. Idén egyrészt megint jelentkeztem Lobo várólista-csökkentésére . Nem csináltam most alternatív listát, csak 12 könyvem van, és ezeket tényleg nagyon szeretném már elolvasni. Ezek közül a Rúnajelek áll legrégebb óta a polcomon, a többiek nála újabb szerzemények, de ezek is régebb óta sírnak már a könyvespolcomon. Az idei piszkos tizenkettő A Goodreads-en idén a 80 olvasást lőttem be magamnak célként , de nem dőlök a nemlétező kardomba, ha ez nem fog sikerülni. Csak úgy voltam vele, hogy akkor már egy magasabb számot írok be, mint amit tavaly sikerült elérni, de ezt is játékként fogom csak fel. 2014 Reading Challenge Nita