Néhány gondolat az újraolvasásról
Nem vagyok egy újraolvasós típus. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy annyi könyv vár még rám, hogy nincs szívem egy már olvasottat a kezembe venni.
Pedig amikor nagy ritkán újraolvasok, az mindig élményt jelent. Legutóbb a Vámpírakadémia első három részét vettem ismét a kezembe, és faltam az oldalakat. Ráadásul mindig rá kell jöjjek ilyenkor, hogy mennyi mindent elfelejtek az olvasmányaimból és mennyi olyan dolog van, amire az első alkalommal még nem figyeltem fel. Teljes más úgy olvasni egy regényt, hogy már nem izgulsz azon, mi fog történni, hiszen a fő történésekre azért emlékszel. Ilyenkor fedik fel magukat az apró finomságok, előbukkannak eddig észre nem vett részletek, és olyan dolgok is, amelyeket most már más fényben látsz.
Most éppen a Csillagainkban a hiba integet nekem a polcról, hogy vegyem le onnan újból. Bele-bele futok a belőle készülő film plakátjába, a Molyon is többen olvassák még most először, és folyton felidézik, mennyire szerettem minden fájdalmassága ellenére olvasni. Vágyom, hogy ismét meglegyen ez az élményem, hogy magukkal ragadjanak a sorok, esetleg még pár könnyet is elmorzsoljak.
Pedig amikor nagy ritkán újraolvasok, az mindig élményt jelent. Legutóbb a Vámpírakadémia első három részét vettem ismét a kezembe, és faltam az oldalakat. Ráadásul mindig rá kell jöjjek ilyenkor, hogy mennyi mindent elfelejtek az olvasmányaimból és mennyi olyan dolog van, amire az első alkalommal még nem figyeltem fel. Teljes más úgy olvasni egy regényt, hogy már nem izgulsz azon, mi fog történni, hiszen a fő történésekre azért emlékszel. Ilyenkor fedik fel magukat az apró finomságok, előbukkannak eddig észre nem vett részletek, és olyan dolgok is, amelyeket most már más fényben látsz.
Most éppen a Csillagainkban a hiba integet nekem a polcról, hogy vegyem le onnan újból. Bele-bele futok a belőle készülő film plakátjába, a Molyon is többen olvassák még most először, és folyton felidézik, mennyire szerettem minden fájdalmassága ellenére olvasni. Vágyom, hogy ismét meglegyen ez az élményem, hogy magukkal ragadjanak a sorok, esetleg még pár könnyet is elmorzsoljak.
Nem csak az újraolvasás, de nekem az újranézés is mindig nyújt újabbnál újabb meglepetéseket, vagyis inkább rácsodálkozásokat. Emlékszem, a Szívek szállodájával voltam úgy, hogy már be tudtam azonosítani az írókat, akikről Rory beszélt :D Könyveknél pedig tudatosan olvasok újra. Pl. a Szederborról három éve nem tudtam, hogy mágikus realizmus, és ezért nem is úgy értékeltem, ahogyan megérdemelte volna, viszont most imádtam :) Hiába, vannak olyan történetek, amik újrázva érik el a hatásukat.
VálaszTörlésÓ, a Csillagainkban a hibát én is újra akarom olvasni, már csak azért is, mert először angolul volt hozzá szerencsém, és kíváncsi vagyok a fordításra. Nagyon tetszik egyébként ez a plakát, jó előérzetem van a filmmel kapcsolatban is. :)
VálaszTörlés@Üstökös: Igaz, a Supernaturelt is mindig jó élmény újranézni. :)
VálaszTörlés@WildWorld: Akkor nem vagyok egyedül. :) A film meg szerintem is jó lesz.
Szia, Nita!
VálaszTörlésMa, egy éve kezdtem el olvasni a blogod, de még soha nem vettem erőt magamon, hogy írjak egy megjegyzést, de itt az idő! És nem csalódtam semmiben sem. Amit leírsz az jó, nincs benne helyesírási hiba és a stílusod is jó. Felnézek rád, hogy képes vagy ilyen sokáig, ilyen kitartóan és eredményesen vezetni a blogod. Csak így tovább! (: Azért is szeretem a blogot olvasni, mert észrevettem, hogy van egy-két (, na jó több!) könyv, amit én is olvastam, szó mi szó, egyezik az ízlésünk.
És mivel eddig csak úgy regéltem az űrbe, rátérek arra, ami tényleg ez alá a bejegyzés alá tartozik. :3 Én szinte soha nem szoktam könyveket újra olvasni, egyszer elég és mindig van új és új, amit el kell olvasni, ezt írtad te is, tudom.
A Csillagainkban a hibát még nem olvastam, de akkor, ha ennyi szépet mondanak róla, nem csak ezen a blogon, akkor megszerzem valahonnan.
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy most írtál, nagyon kellenek az olyan kommentek, mint a tied, erőt adnak ahhoz, hogy az ember folytassa a blogolást. :) Mert persze a saját örömünkre is írunk, de jó tudni, hogy más is elolvassa a mondanivalónkat.
A Csillagainkban a hibát meg tényleg csak ajánlani tudom, kimagaslik a mai YA kínálatból.
Na, akkor én leszek az ellenpont - imádok újraolvasni :) Van pár könyv, amit simán olvastam már vagy ötször, és még legalább ennyiszer le is fogom őket venni a polcról, mert ha ezeket olvasom az olyan... kicsit olyan, mintha hazamennék, vagy valamelyik rég látott rokont, barátot látogatnám meg. Bekucorodom a sorok közé, és hagyom hogy újra elmeséljék nekem a történetüket, hogy újra megnevettessenek vagy akár megríkassanak.
VálaszTörlésÉs állítólag a régi kedvencek olvasása jót tesz a léleknek is, szóval én amondó vagyok: éljen az újrázás! :)
@Nokedli: Ezt nagyon szépen megfogalmaztad. :)
VálaszTörlés