Könyvgalaxis

Ezt a hónapot kineveztem booktóbernek, mert egyrészt jól hangzik, másrészt pedig mind a beszerzés, mind az olvasás terén szép számokat tudhatok magam mögött. 7 könyvet zsákmányoltam októberben, ezek mind-mind nagyon vágyott címek voltak. A Nyírd ki ezt a naplót leginkább a többi blogger miatt került a kosaramba, akik klasszabbnál klasszabb dolgokat hoztak ki belőle. Én magam bevallom, nem ájultam el annyira tőle, a feladatok egy része magával ragadott, de a másik része annyira távol áll tőlem, hogy nem is fejeztem be a teljes rongálást, csak amihez éppen kedvem volt. A Barcelona útikönyv azért jött velem, mert jövőre szeretnék végre eljutni Spanyolországba, és első úticélnak ezt a várost tűztem ki. Az unokatesóm is nagyon fellelkesült, hogy jönne velem, remélem meg is valósul a vágyunk. A Felnőni kiábrándítóról tudtam, hogy kötelező beszerzés, mert nagyon szeretem Sarah kis képregényeit, amelyeknek a java részében magamra ismertem. Egy délután alatt elolvasható és bármikor...

Amikor a Fumax Kiadó bejelentette, hogy megjelenteti Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos című könyvét, még semmit nem tudtam a regényről, csak annyit, hogy ez nekem a címe alapján kell. A Dexter történeteket is mind olvastam, amelyek idehaza megjelentek, és a sorozatgyilkosság témája valahogy mindig is érdekelt, talán azért, mert az én karakteremtől annyira távol el a dolog. Jó érzés belesni olyan emberek fejébe, akik annyira máshogy gondolkodnak, mint én. Szerencsére a Nem vagyok sorozatgyilkos beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, és így már alig vártam, hogy a folytatást, a Szörnyeteg urat a kezembe vehessem, ami tavasszal meg is történt. John Cleaver életét onnan követjük tovább, ahol az első rész végén elhagytuk. Szociopata főhősünk városában már úgy fest, beköszöntene a nyugalom, amikor is újabb gyilkosságok ütik fel fejüket, amelyek megint sorozatgyilkosra utalnak. Mindenki azt kérdezgeti, vajon az Claytoni gyilkos tért vissza, vagy ez most valaki más? Egyedül John tudja a...

Ritkán fordul nálam elő, hogy ugyanannak az írónak alig pár hónapon belül két sorozatába is belekezdjek. Dan Wells kivétel, ugyanis a Fumax nem sok különbséggel jelentette meg a Nem vagyok sorozatgyilkost, amely nálam kedvenc könyvvé vált, és a Partialts. Mind a kettő egy trilógia első része, de míg az előbbi önmagában is kerek történet, addig az utóbbinál nincs teljes lerázás. A történet szerint egy háború után, mely az emberek által megteremtett félig robot, félig ember lényekkel zajlott, alig pár tízezren maradtak életben az emberek közül. Ráadásul egy vírusnak köszönhetően az újszülöttek nem képesek életben maradni, így az emberiség a kihalás szélére sodródott. Kira, aki már 16 évesen kórházban dolgozik orvostanhallgatóként, képtelen belenyugodni abba, hogy a csecsemők meghalnak, és mikor egy közeli ismerőse terhes lesz, elindul, hogy megtalálja az RM vírus gyógymódját. Nem is sejti még, hogy ennél jóval többet fog találni. Bevallom őszintén, elég nehezen rázódtam bele a regé...

Mivel Jeff Lindsay Dexter-könyvsorozatának is nagyon rajongója vagyok, nem csoda, hogy amint megláttam Dan Wells könyvének címét, rögtön felcsillant a szemem, és éreztem, hogy nekem ez kell. Szeretem az ilyen kissé elborult történeteket, amelyeknek a főhőse különleges, olyan ember, aki nem képes beilleszkedni a társadalomba, így kívülről tudja szemlélni azt. A regény főhőse a 15 éves John Wayne Cleaver, aki most kezdte a középiskolát, és szabadidejében az édesanyja halottasházában segít be és sorozatgyilkosok életét és profilját tanulmányozza. Nem éppen átlagos hobbik, de John sem egy átlagos srác. Érzi, hogy valahol mélyen rejtőzik benne valami, valami nagyon gonosz, amelyet ha szabadjára enged, kő kövön nem marad... Ennek pedig nagy lesz a veszélye, amikor nyugis otthonában hirtelen egy sorozatgyilkos tűnik fel. Dan Wells nagyon sok hibát elkövethetett volna a regény írásakor. Ma nagyon nehéz kliséktől mentes, ifjú főszereplővel rendelkező történetet írni. De félreértés ne essé...