Könyvgalaxis

A Maxim Kiadóról korábban szinte senki sem hallott, de ez azonnal megváltozott, amint kiderült, hogy ők adják ki Cynthia Handtól az Angyalsors című könyvet, mely egy trilógia első része. Bár a könyv nekem nem nyerte el annyira a tetszésemet, maga a regény nagyon igényes, szép kiadásban jelent meg, ami nálam eleve egy pluszpont. Úgy látszik, a kiadó is rájött arra, hogy érdemes a szórakoztató irodalomba befektetnie, ugyanis az ősszel rengeteg könyv jelenik meg náluk, köztünk több olyan is, amelyet a magyar olvasók már régóta várnak. Ezek közül szemezgettem azokat, amelyek engem nagyon érdekelnek: Nagyon szeretek olyan regényeket olvasni, melyek a második világháború idején játszódnak, ugyanis engem módfelett érdekel ez a korszak. Az Árnyalatnyi remény nagyon jó regénynek ígérkezik, és a borítója is első látásra szerelem. Fülszöveg : Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért. 1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az

Vannak könyvek, amelyek pont jó időben és jó helyen találják meg az olvasó embert. Velem ez történt a Vének háborúja esetében. John Perry egy teljesen átlagos nyugdíjas, aki felesége halála után egyedül marad, és már csak a temetőbe látogatás marad számára. Na meg persze a lehetőség, hogy 75. születésnapján beálljon a Gyarmati Véderőhöz, és a világűrben védje meg a Földet katonaként. De hogy fog egy 75 éves harcolni? Azt pletykálják, a Véderő képes megfiatalítani az öregeket. Sokan úgy érzik, ezért cserébe nem nagy ár két évet eltölteni a hadseregben, valójában viszont fogalmuk sincs, mire vállalkoztak... Ami először megfogott a regényben, az az, hogy Scalzi remek stílusban ír, és nagyon jó humora van, amely pont annyira cinikus, amennyire arra szükség van a történetben. Egyszerűen élvezet volt olvasni, elmerülni John Perry világában, és üdítő újdonság volt, hogy főszereplőink nyugdíjasok, akiknek már van élettapasztalatuk, mégis képesek néha úgy viselkedni, mintha újra gyerekek

Tavaly mivel Győrben tartózkodtam, ki kellett hagynom a pesti Könyvhét eseményeit, amit utólag bántam, mert a győri esemény finoman szólva sem volt egy nagy eresztés. Aztán idén a Könyvfesztre sem sikerült eljutnom, és akkor megfogadtam, hogy csakazértis el fogok menni idén a Vörösmarty térre. Ez végül sikerült is, három nap is kilátogattam a Könyvhétre. Az első napot, amely a pénteki nap volt, a zsákmányszerzés napjaként definiálhatom. Először is letámadtam az Agave standot, ahonnan elhoztam reciként Az ember könyvét és az Amerikai isteneket, mindemellett pedig lecsaptam a kitett könyvjelzőkre is, ugyanis abból nekem sose elég! Ezek után, vagy még ezelőtt, kicsit már kavarognak a dolgok, az Ad Astrához mentem könyvjelzőt szerezni, amiből az lett, hogy A dervisházat elhozhattam nagy örömömre. :) Jártam még az Ulpius standjánál, ahol rögtön lecsaptam a számomra hiányzó két Kenyon könyvre, amit most 999 Ft-ért adtak. A nap folyamán meglátogattam a Geopent is, ahol a Vérbe öltözött An

Talán senki se lepődik meg, ha elárulom, ez a könyv is a borítója és az különös címe miatt kezdett érdekleni. Bevallom őszintén, a fülszöveget el sem olvastam, csak annyit tudtam, hogy főhősnőnk haja kék. Karou egy Prágában élő tinédzser, kék haján kívül nem látszik benne semmi különleges. Nagyon szépen rajzol, és barátait, akikből nem sok van, a különböző furcsa lényekről szóló rajzaival és történeteivel szórakoztatja. Csak ő tudja, hogy ezek a lények valójában léteznek... Ugyanis rejtélyes oknál fogva kimérák nevelték fel, akikhez portáloknak köszönhetően jut el. De egyik nap a portálok ajtaján fekete kéznyomatok jelennek meg, és Karou nem sejti, ez milyen gyökeres változásokat hoz majd életébe. Elég nehezen rázódtam bele a regény olvasásába. Egyrészt az elején nagyon tini volt, és gondoltam ha végig ilyen lesz, én kitépem a hajam (vagy ahogy Amadea mondaná, kibontom a falat), ráadásul ez volt az első könyv, amit a gépemen e-könyvként olvastam, és nagyon szokatlan volt számomra

Tavaly még semmit sem tudtam Sansomról, de tavaly szimpatikus lett az akkor megjelent Apokalipszis fülszövege, így elolvastam a könyvet, és tetszett is. Amikor megtudtam, hogy idén újabb könyve érkezik, nem is volt kérdés, hogy el kell olvassam. Ebben a részben Matthew Shardlake egyszerre nyomoz egy gyámfiú és egy megbolondult nő ügyében. Egyik ügy rejtélyesebb, mint a másik, és Shardlake megint nem tudja elkerülni, hogy többször is halálos veszélybe kerüljön. Mindeközben Anglia háborúra készül a franciákkal, akik várhatóan Portsmuth-nál fognak támadni. Vajon van bármi értelme ennek a harcnak, VIII. Henrik újabb hóbortjának? És miként élik meg az angolok az előkészületeket? Sansom ebben a könyvében inkább a történelmi részletek kidolgozására helyezte a hangsúlyt, mint a krimiszálakra. Azok ugyanúgy zseniálisak, mint a legutóbbi kötetben, de sokkal vontatottabbak, csak a legvégén jut nekik igazán jelentőség, akkor viszont a két szál össze is ér egy részen. Addig viszont szinte min

... akkor ezek közül a könyvek közül az összes a polcaimra kerülne. Valószínűleg erre nem lesz most lehetőségem, de azért megmutatom nektek, mely könyvheti megjelenésekre is fáj a fogam. A Vérbe öltözött Annára már régebben felfigyeltem, de mióta többeknél is olvastam, hogy Supernatural hangulata van, azóta biztos helye van a kívánságlistámon. Örülök, hogy a Geopen megtartotta az eredeti borítót. Fülszöveg:   A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.  Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalttal, a szellemek jelenlétét megérző macskával együtt. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.  Így érkeznek meg egy kisvárosba, ahol a vérbe