2012. június 3., vasárnap

C. J. Sansom: A bosszú nyilai

Tavaly még semmit sem tudtam Sansomról, de tavaly szimpatikus lett az akkor megjelent Apokalipszis fülszövege, így elolvastam a könyvet, és tetszett is. Amikor megtudtam, hogy idén újabb könyve érkezik, nem is volt kérdés, hogy el kell olvassam.

Ebben a részben Matthew Shardlake egyszerre nyomoz egy gyámfiú és egy megbolondult nő ügyében. Egyik ügy rejtélyesebb, mint a másik, és Shardlake megint nem tudja elkerülni, hogy többször is halálos veszélybe kerüljön. Mindeközben Anglia háborúra készül a franciákkal, akik várhatóan Portsmuth-nál fognak támadni. Vajon van bármi értelme ennek a harcnak, VIII. Henrik újabb hóbortjának? És miként élik meg az angolok az előkészületeket?

Sansom ebben a könyvében inkább a történelmi részletek kidolgozására helyezte a hangsúlyt, mint a krimiszálakra. Azok ugyanúgy zseniálisak, mint a legutóbbi kötetben, de sokkal vontatottabbak, csak a legvégén jut nekik igazán jelentőség, akkor viszont a két szál össze is ér egy részen. Addig viszont szinte mindent megtudhatnunk a londoni közállapotokról, a csatára való felkészülésről, a seregek összetételéről és mindennapjaikról, amíg a csatába tartanak. Emellett belekóstolhatunk a vidéki Anglia mindennapjaiba is, vadászaton vehetünk részt, láthatjuk a kis vidéki fogadókat, és hogy az itteni emberek miként élik meg, hogy egyre nagyobb terhek sújtják őket, a pénzt lerontják, fiaikat pedig elviszik a csatába.

A könyv első felében nem kell túl nagy izgalmakra számítani, de aki szeret elmerülni a történelemben hétköznapi eseményeken keresztül, az ezt a részt is élvezni fogja. Én is élveztem, annak ellenére, hogy azt hittem, a hajamat fogom tépni ezektől a részektől. Inkább a vége felé a csatahajók leírása volt, ami untatott engem, nem vagyok oda az ilyen technikai leírásokért. Sokkal inkább érdekelnek az emberi viszonyok és a háború mögött meghúzódó politikai indokok, konfliktusok. Ami biztos, hogy VIII. Henrik nem vált éppen a kedvenc történelmi személyiségemmé az előző kötetben sem, de itt aztán végképp ki nem állhatom, hogy egy teljesen értelmetlen harcba vezeti azokat az embereket, akiknek a java része sose vágyott csatába, míg ő enyhén túlsúlyos valagát pihenteti a trónon vagy fényűző sátorában.

Amikor viszont a krimiszálak beindulnak, lehet rágni mind a tíz körmünket, és hiába is törtem a fejem, egyiknek sem sikerült tökéletesen rájönnöm a megoldására. Az viszont biztos, hogy ez a könyv újra megmutatta számomra, hogy 500 évvel ezelőtt is három dologért tettek meg szinte bármit az emberek: pénzért, hatalomért és szexért/szerelemért.

A könyvért köszönet az Agave Kiadónak!

Ui: Azt esetleg tudja valaki, kit ábrázol a borítón lévő festmény, és ki festette?

2 megjegyzés:

  1. Most aztán rendesen felcsigáztál ezzel a kis ismertetővel. Terveim közt van pár regény beszerzése, és ezzel eddig még nem is számoltam, de ezek után... :) Bár, ahogy olvastam a régi blogodban, az Apokalipszis ennek az előzménye - persze, gondolom egyenes folytatása - és még azelőtt is van három könyv, ha jól értettem. A lényeg, hogy a listámra biztos felkerül ez a könyvsorozat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy felcsigáztalak. :)
      A helyzet az, hogy szerintem mindkét regény olvasható önállóan is, minimális visszautalás van az előző részekre is, de ezektől függetlenül is teljesen érthetőek a regények.

      Törlés

Pages - Menu