Laini Taylor: Füst és csont leánya

Talán senki se lepődik meg, ha elárulom, ez a könyv is a borítója és az különös címe miatt kezdett érdekleni. Bevallom őszintén, a fülszöveget el sem olvastam, csak annyit tudtam, hogy főhősnőnk haja kék.

Karou egy Prágában élő tinédzser, kék haján kívül nem látszik benne semmi különleges. Nagyon szépen rajzol, és barátait, akikből nem sok van, a különböző furcsa lényekről szóló rajzaival és történeteivel szórakoztatja. Csak ő tudja, hogy ezek a lények valójában léteznek... Ugyanis rejtélyes oknál fogva kimérák nevelték fel, akikhez portáloknak köszönhetően jut el. De egyik nap a portálok ajtaján fekete kéznyomatok jelennek meg, és Karou nem sejti, ez milyen gyökeres változásokat hoz majd életébe.

Elég nehezen rázódtam bele a regény olvasásába. Egyrészt az elején nagyon tini volt, és gondoltam ha végig ilyen lesz, én kitépem a hajam (vagy ahogy Amadea mondaná, kibontom a falat), ráadásul ez volt az első könyv, amit a gépemen e-könyvként olvastam, és nagyon szokatlan volt számomra. Körülbelül a történet felétől tudtam igazán elkezdeni élvezni azt, amit olvasok, és addigra kezdtem végre izgulni is, mi fog még történni.

Érdekes módon itt nem zavart annyira a nagy lámúr, mint ahogy néha szokott. Valahogy a főhőseink szerelme olyan természetes, olyan a regénybe illő volt, ezt nem tudom jobban megmagyarázni. A legjobban a múltbeli visszaemlékezéseket imádtam, meg amikor a különböző kiméra - és szeráf eredetmítoszok kerülnek szóba. Laini jól felépítette a háttérvilágot, bár tény, hogy vannak benne furcsaságok, de nekem rendben volt.

Amit még nem tartok túl előnyösnek, azok a fejezetcímek. Nagyon-nagyon erőltetettek, ráadásul miért kell egy 400 oldalas könyvet 60 fejezetre felosztani? Sosem szerettem az ilyen pár oldalas fejezeteket, és a címeik se nyerték el a tetszésemet.

Kialakult egy eszmecsere arról, vajon a Füst és csont leánya YA könyv-e vagy sem. Véleményem szerint ez olyan "határkönyv", amely nem is igazán ifjúsági, de felnőttnek se mondanám kimondottan. A főszereplőnk 17 éves, de a könyv második felében ez már nem igazán fog számítani...

Összességében egy érdekes trilógianyitányt vehet a kezébe, aki elolvassa Laini Taylor regényét. A következő rész címe a Days of Blood and Starlight (Vér és csillagfény napjai), és szerintem gyönyörűre sikerült a borítója. Remélhetőleg a tartalma is annyival jobb, hogy legközelebb már teljesen pozitív hangvételben tudjak nyilatkozni róla.


A könyv előolvasásának lehetőségét köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy 2023-as évzárás

Lois Lowry: Az emlékek őre

Szeretem a nyarat, mert...