Hogy van ennyi időd olvasni?
Megint elindult egy érdekes téma a bloggerek között, először Dóri írt posztot róla, majd az ő ihletésére Pupilla és katacita is alkotott, engem pedig a katacita posztjához írt kommentem döbbentett rá, hogy kedvem lenne hosszabban írni a témáról.
Gondolom akinek az egyik fő hobbija az olvasás, annak már nem egyszer nekiszegezték a kérdést,
Az olvasás részre azt tudom mondani, hogy egyrészt most még elég sok időt töltök ingázással, napi 2 és fél órát utazom általában, és ennek a java részét igyekszem olvasásra fordítani. Mondjuk leginkább a Volán-buszon tudok nyugodtan olvasni, a metrón nem mindig sikerül leülnöm meg van, hogy ott inkább netezem. Emellett pedig azért otthon is időt fordítok az olvasásra, leginkább hétvégén vagy lefekvés előtt tudok olvasni. Persze én szerencsés helyzetben vagyok, mivel otthon lakom, nem kell annyit foglalkoznom a háztartással, így sokkal több időm marad magamra. A munkám is olyan, hogyha kilépek a munkahelyről, otthon nem tudok foglalkozni vele, így a szabadidőm tényleg a szabadidőm.
Egyébként amikor nagyon sűrű időszaka van az életemnek, én is jóval kevesebbet olvasok, de azért mindig igyekszem kicsit lecsípni az időmből, hogy kicsit kikapcsolhassak egy jó regénnyel. Ha csak tíz percem jut rá, már annak is tudok örülni, persze az a legjobb, amikor be lehet kucorodni az ágyba, és akár órákra belemerülni egy jó könyvbe.
Tudom, hogyha saját háztartásom lesz, akkor ezt jóval nehezebb lesz kivitelezni, de bízom benne, hogy az életem akkor sem csak a mosás-főzés-takarítás háromszögben fog eltelni, főleg, hogy én elvárom a páromtól, hogy ne csak nekem kelljen ezeket végezni.
Ami meg a szociális életemet illeti, mindenkit más tölt fel. Valakit az olvasás, valakit a net, vagy ha csak végre hazaér és leülhet a tévé elé. Engem meg az kapcsol ki és tölt fel a legjobban, ha barátokkal lehetek, ha pezseghetek, ha látok egy jó filmet, egy jó színdarabot vagy vérre menő társasparit folyathatok. :) Egyszerűen ilyen a természetem, ráadásul volt egy olyan kapcsolatom, aki nagyon el akart vágni a barátaimtól, attól, hogy szabadon jöhessek-mehessek, és a szakítás után végre bepótolhattam azt, ami addig kimaradt, és talán még mindig tart ez a szakasz. Ráadásul nekem elég sok ismerősöm, barátom van, és igyekszem mindegyikükre időt fordítani, ápolni a kapcsolataimat. Nekem nincs testvérem, és a rokonok közül is kevesekkel van szoros kapcsolat, így nekem a barátaim egyben a családom is.
Egyébként meg végkonklúziónak azt tudnám írni, hogy mennyivel szebb világunk lenne, ha senki
Kíváncsi lennék a véleményetekre a témáról, ti mit szóltok a hasonló kérdésekre? És ti hol és mennyi időt tudtok fordítani az olvasásra és egyéb hobbikra?
Hasonló kérdésekre én mindig úgy válaszolok, hogy amire időt akarok szakítani, akkor találok is rá időt. Olvasásra pedig mindig van idő: utazás közben, várakozás közben a rendelőben, ebéd közben, ha lemaradtál a kollégákkal közösen elköltendő ebédről, ott ahova még a király is gyalog jár, stb... Persze a legjobb otthon, nyugodtan, minden zavaró körülménytől mentesen.
VálaszTörlésA saját háztartás miatt pedig ne aggódj. Bár a főzés nálam nem releváns, de az egyéb otthoni kötelező teendők mellett jut ám idő az olvasásra is - hiszen akarom, hogy jusson. :)
Nagyon igazad van abban, amit írsz, minden szavaddal egyetértek.:)
TörlésRemélem így lesz, tévét úgyse nagyon nézek, szóval helyette olvasok. :)
Jó hogy te is írtál. :) Egyetértünk, és nem lenne szabad felhúznunk magunkat, hanem valahogy felülemelkedve válaszolni ezekre a firtatásokra( akkor meg persze el lennénk könyvelve fennhéjázó irodalombubusoknak, és már képzelnék is a kezünkbe Tolsztojt és Dosztojevszkijt. :D )
VálaszTörlésA hasonló kérdésekben nekem az nem tetszik leginkább, hogy végső soron ami kijön, átjön, az az irigység lesz...
Igen, sokan irigyek, meg lehet ők nem is szeretnek olvasni, de nehogy már te jól érezd magad. :P
TörlésJó olvasni most a bejegyzéseiteket, nálam nem jellemző ez az kérdés, hogy mikor olvasok. A 'való világban' csak kevés ismerősöm tudja, hogy blogolok, és rengeteget olvasok, de ezen nem lepődnek meg, tudják hogy ilyen vagyok.
VálaszTörlésNa ja a házimunka - az csak így mehet normálisan, ha elosztjátok magatok között a feladatokat ;)
Nekem már többször el kellett magyaráznom, hogy a buszút tökéletes arra, hogy az ember olvasson - kivéve, amikor annyira fáradt, hogy csak bambul ki a fejéből. :D
TörlésMint ahogy szerintem sok minden más is egy kapcsolatban. :)
"Mindenki nyugodjon le a picsába" :D hát totál egyetértek! :) Biztos, hogy úgy fogsz visszaemlékezni erre a pörgős időszakodra, hogy úristen de jó volt, de persze az is lehet, hogy mindig benned lesz a mehetnék! :)
VálaszTörlésA házimunkát nem kell túlgondolni, mondjuk én extra lusta vagyok, de a koszt azért nem szeretem, szóval igyekszem fenntartani a látszatot, hogy valamit csinálok. Egy kis lakásban nem kell túlzásba vinni szerintem, kivéve ha ahhoz van kedved. :D
Bocsánat, hogy ilyen későn válaszolok, a melóhelyen nem tudom megnyitni a blogot, és ha napközben kapok értesítést, hogy jön komment, van, hogy elfelejtek válaszolni...
TörlésValahogy úgy érzem, a mehetnék nem fog még távozni még egy darabig. :)
Sajnos én is lusta típus vagyok, meg mivel keveset vagyok itthon, valahogy a tárgyak és a piszok mindig a fejemre nő. :D De igyekszem majd erre jobban odafigyelni a saját háztartásban már. :)