Itó Projekt: Harmónia

Akik rendszeresen olvasnak, tudhatják, hogy az egyik szívem csücske kiadóvá vált az Ad Astra. Olyan könyvek jelennek meg náluk, amelyet más kiadók nem mernek behozni a piacra, és az eddigi olvasásaim alapján azt kell mondjam, hogy biztos kézzel válogatnak.
Így nagy várakozással tekintettem elébe Itó Projekt japán sci-fi író (akit én mindig Irtó Projektnek olvasok) Harmóniájának (a bejegyzés címe nem szerette a html kódokat, így ezeket elhagyom), amely már a címe alapján különleges regénynek ígérkezett.

A Harmónia három lány története egy olyan világban, ahol már csak kevés helyen ismerik a betegségeket, az elhízást, a korai halált. Ahol ökormányok irányítanak, ott mindenkinek, amint eléri a felnőttkort, beültetik a WatchMe-t, amely folyamatosan figyeli a teste állapotát, és folyamatosan "javítja" azt. Mindenki egészséges, mindenki hasonlóan szép bőrrel és alakkal rendelkezik, az odafigyelés és a szeretet a fő jelszavak. Idillinek hangzik, nem? Három kamasz lány mégis inkább menekülne ebből a világból. Az egyiküknek sikerül. A másik két lány éli tovább az életét, és még egyikük sem sejti, hogy kamaszkori barátságuk miként fogja az egész világ életét megváltoztatni.

Itó Projekt regénye olyan, mintha Orwell 1984-ben megjelenő rémlátomását szőné tovább. Itt a Nagy Testvér már belülről figyeli minden lépésedet és terel a helyes irányba téged. Az érdekes az, hogy mégsem tudsz annyira irtózni ettől az egész világtól, mint az 1984 esetében.
Én az egész regény folyamán végig azon viaskodtam, hogy vajon szeretnék-e egy olyan társadalom részévé válni, ahol mindenki mindent tud a másikról, mindenki odafigyel mindenkire, és ahol a boldogságot mindenki elvárja tőled. Annyira szépnek hangzik az egész, szinte már-már túl tökéletesnek. Ahogy a Mátrixban is megfogalmazza Smiths ügynök, az emberek nem képesek elfogadni egy tökéletes világot, érzik, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik. Nekem is valahogy ilyen érzésem volt ezzel a társadalommal kapcsolatban.

Azt mindenképp leszögezném, hogy erős lélek szükségeltetik ehhez a könyvhöz: az öngyilkosságról, a halálvágyról rég olvastam ennyire kíméletlenül, ennyire őszintén. A Harmónia nem egy vidám könyv: súlyos történet, amely rátelepszik a mellkasodra, és nehezebben lélegzel tőle, de mindemellett folyamatosan gondolkodásra késztet. Néhol engem azért zavart, hogy egyes gondolatok túl sokszor térnek vissza, mintha a szánkba akarná rágni a szerző, de ez a mű sajátos stílusának is betudható.

A disztópia műfaj rajongói legalább a kilenc és fél ujjukat megnyalhatják ezután a könyv után, de talán mind a tízet is.  Ezért is sajnálatos, hogy Itó Projekt  2009-ben elhunyt, és csak három regényt hagyott maga után. Ha a másik két könyve csak fele ennyire jó, akkor nagyon remélem, hogy ezek is megjelennek majd magyar nyelven.

A könyvért köszönet az Ad Astra Kiadónak!