Nevada Barr: Ördögkatlan
Bevallom őszintén, mielőtt a Cor Leonis elkezdte volna reklámozni, én nem hallottam az Anne Pigeon sorozatról. Nevada Barrtól (aki mint megtudtam, nő és nem férfi, mint ahogy én hittem :) ) a 13 1/2 című, magyarul is megjelent könyvét olvastam csak, amely bennem vegyes érzéseket hagyott maga után.
Az Anna Pigeon sorozatnak kint már 17 része jelent meg, a legutóbb pont az Ördögkatlan 2012-ben, amely egy előzménytörténet. A kiadó úgy gondolta, ezzel érdemes Magyarországon a sorozatot bevezetniük.
Anna Pigeon New Yorkból érkezik meg a Glen Canyon Nemzeti Parkba idénymunkásként. Hirtelen eltűnésekor mindenki azt hiszi, hogy hazautazott, de valójában egy víznyelő mélyén ébred fel betört fejjel, meztelenül, teljesen kiszolgáltatva a sivatag szeszélyeinek. Nem emlékszik, hogy került oda, és a túlélési esélyei óráról órára csökkennek. Arra kérdésre egyértelmű a válasz, hogy Annával mi lesz, ha nem jut ki, de mi történik, ha túléli? Mivel és kivel kell majd szembenéznie?
Nem tudom, hogy azért-e, mert a regényt betegen olvastam, de végig úgy éreztem, van egy nagyon sajátos atmoszférája a szövegnek, egy olyan zamata, amit semmihez sem tudok hasonlítani. Végig ott marad veled a félelem, a szorongás, a rettegés érzete, de mindemellett a sivatag végtelen szabadsága, a természete ereje teljesen lenyűgöz. Anna is ugyanezekkel az érzésekkel küzd, amikor megérkezik Glen Canyonba, és sok mindenen kell keresztülmennie, hogy felszabaduljon.
A legérdekesebb számomra, és szerintem a könyv olvasói java részének is az volt, ahogyan főhősnőnk felébred a víznyelőben, és egyre inkább felfogja, mekkora bajba került. Ahogy szépen lassan visszatérnek az emlékei és felfedezi a víznyelő rejtette titkokat, úgy szorul el az ő és a mi torkunk is egyre inkább. Ebben a legjobb Nevada Barr: tapinthatóvá tenni a rettegést, és az ember legzsigeribb félelmeinek feltárásában.
Az írónő remek karaktereket alkotott meg, mindemellett mégsem voltam teljesen elégedett: talán a furcsára sikeredett befejezés miatt, amely bennem egyértelműen hiányérzetet hagyott. Lehet, hogy ez csak azért van, mert a folytatásokban tudhatunk meg majd többet, én mégis jobban szeretem, ha egy sorozat kötetei kerek egészként érnek véget.
A következő Anna Pigeon történet 2013-ra várható, Oroszlánkarmok címmel. Annak ellenére, hogy Nevada Barr még mindig nem tudott teljesen lenyűgözni, mindenképp vevő leszek erre a kötetre is.
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!
Az Anna Pigeon sorozatnak kint már 17 része jelent meg, a legutóbb pont az Ördögkatlan 2012-ben, amely egy előzménytörténet. A kiadó úgy gondolta, ezzel érdemes Magyarországon a sorozatot bevezetniük.
Anna Pigeon New Yorkból érkezik meg a Glen Canyon Nemzeti Parkba idénymunkásként. Hirtelen eltűnésekor mindenki azt hiszi, hogy hazautazott, de valójában egy víznyelő mélyén ébred fel betört fejjel, meztelenül, teljesen kiszolgáltatva a sivatag szeszélyeinek. Nem emlékszik, hogy került oda, és a túlélési esélyei óráról órára csökkennek. Arra kérdésre egyértelmű a válasz, hogy Annával mi lesz, ha nem jut ki, de mi történik, ha túléli? Mivel és kivel kell majd szembenéznie?
Nem tudom, hogy azért-e, mert a regényt betegen olvastam, de végig úgy éreztem, van egy nagyon sajátos atmoszférája a szövegnek, egy olyan zamata, amit semmihez sem tudok hasonlítani. Végig ott marad veled a félelem, a szorongás, a rettegés érzete, de mindemellett a sivatag végtelen szabadsága, a természete ereje teljesen lenyűgöz. Anna is ugyanezekkel az érzésekkel küzd, amikor megérkezik Glen Canyonba, és sok mindenen kell keresztülmennie, hogy felszabaduljon.
A legérdekesebb számomra, és szerintem a könyv olvasói java részének is az volt, ahogyan főhősnőnk felébred a víznyelőben, és egyre inkább felfogja, mekkora bajba került. Ahogy szépen lassan visszatérnek az emlékei és felfedezi a víznyelő rejtette titkokat, úgy szorul el az ő és a mi torkunk is egyre inkább. Ebben a legjobb Nevada Barr: tapinthatóvá tenni a rettegést, és az ember legzsigeribb félelmeinek feltárásában.
Az írónő remek karaktereket alkotott meg, mindemellett mégsem voltam teljesen elégedett: talán a furcsára sikeredett befejezés miatt, amely bennem egyértelműen hiányérzetet hagyott. Lehet, hogy ez csak azért van, mert a folytatásokban tudhatunk meg majd többet, én mégis jobban szeretem, ha egy sorozat kötetei kerek egészként érnek véget.
A következő Anna Pigeon történet 2013-ra várható, Oroszlánkarmok címmel. Annak ellenére, hogy Nevada Barr még mindig nem tudott teljesen lenyűgözni, mindenképp vevő leszek erre a kötetre is.
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése