2013. július 14., vasárnap

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Jane Rogersről még nem hallhattak túl sokat a magyar olvasók, bár a Jessie Lamb testamentumát néhányan a moly.hu-n elolvasták angolul, így egy-két vélemény már volt róla. Mivel a disztópia az egyik kedvenc műfajom, rögtön felkaptam rá a fejem, és nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy az Ad Astra Kiadónál fog megjelenni. Amikor pedig megpillantottam a magyar borítót, már nem lehetett a regényt kirobbantani a kívánságlistám elejéről.

A történet szerint egy olyan világban járunk, ahol az AHS vírusnak köszönhetően a nők nem tudnak gyermekeket világra hozni, így lassan, de biztosan fogyatkozik az emberiség. A tudósok folyamatosan kutatják a gyógymódot, de megnyugtató megoldást képtelenek találni. Itt éli a 16 évesek tipikus életét Jessie Lamb, aki jó kamaszként meg akarja menteni a világot, de bármibe kap, nem lesz túl sok eredménye. Amikor viszont meghozza élete legfontosabb döntését, az apja úgy dönt, ideje a lányát bezárni, míg nem tér jobb belátásra...

Mind a molyon, mind a blogokon érdekes beszélgetéseket olvashatunk a regényről. A legtöbben azt az álláspontot képviselik, hogy Jessie egy buta liba, aki képtelen felfogni, milyen súlyos döntést hozott meg, ráadásul a szüleire sem hallgat. Én egy teljesen más álláspontot képviselek.
Igaz az, hogy Jessie tipikus kamaszként viselkedik, de mivel én sem voltam egyszerűen kezelhető tinédzser, teljesen meg tudtam érteni a tetteit, az érzelmeit. Keresi azt, amiben hihet, különböző szervezkedésekhez jár el, akárcsak a többi vele egykorú. A felnőttekben képtelen hinni, főleg a tudósokban, mint az apja, mert az AHS vírust nem állították meg, tehetetlenek vele szemben.

Sokan felelőtlennek tartják őt, de szerintem igenis tudta, mit vállal, amikor meghozta a döntését. Látta, milyen események mennek végre a környezetében, mi történt a családjában, és ezek hatására képes volt érett döntést hozni. Én végig neki szurkoltam a szüleivel, főleg az édesapjával szemben, még ha részben meg is tudtam érteni, miért képtelenek Jessie választását elfogadni. Mégis úgy érzem, joga van döntenie a sorsáról, a jövőjéről.

Engem pont a megfelelő hangulatban kapott el a regény, amikor teljesen nyitott voltam rá, és szinte beleszerelmesedtem a szövegbe. Amikor olvastam, egy teljesen más érzelmi állapotba kerültem át, amikor csak Jessie és az ő világa, története létezett.

Nagyon remélem, hogy nekünk soha nem kell egy ilyen jövőt megtapasztalnunk, és a gyerekeinknek ilyen súlyos döntéseket hozniuk. Pedig a világunk nem éppen a megfelelő irányba halad, és úgy vélem, Jane Rogers is egyetért velem ebben.

A könyvért köszönet az Ad Astra Kiadónak!

Ui.: A borítót egyszerűen imádom, a Könyvhéten print és poszter formájában is beszereztem, amelyek azóta a falamat díszítik. Remélem máskor is láthatunk majd Gyermán Petra-fotót könyvborítón!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu