2012. május 15., kedd

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Mindig szeretem, hogyha egy könyv egzotikus környezetben, nem csak mindig Európában vagy Amerikában játszódik. Thaiföld nekem messzi és kellően egzotikus országként él a fejemben, Bacigalupi víziójában pedig a Thai Királyság még különlegesebb országként tárul elénk.

Olyan korban járunk, amikor a kőolajkészletek elfogytak, újra szenet és különböző más, középkorinak tűnő módszereket használnak energia előállítására. A kalóriatársaságok uralnak mindent, akik képesek olyan génmanipulált élelmiszereket létrehozni, amelyek a gyorsan és agresszíven terjedő járványoknak is ellenállnak.
A történetben több ember sorsa fonódik össze: egy ügynöké, aki a thai magbankot keresi; egy felhúzhatós lányé, akire itt genetikai hulladékként tekintenek; egy sárgakártyás kínai menekülté, aki szeretné feltámasztani kiirtott klánját; egy századosé és egy hadnagyé, akik más-más módszerekkel harcolnak hazájukért.

Bacigalupi könyve, sokakkal ellentétben nekem már a legelején nagyon tetszett. Egyáltalán nem bántam, hogy kicsit lassabb tempójú, élvezettel olvastam szereplőink sorsának alakulását. Félelmetes volt belegondolni, mi lenne, ha megtörténne az, mint a regényben, és lábbal hajhatós, 12 cm átmérőjű képernyővel bíró számítógépen kéne írnom a blogbejegyzéseimet, vagy ha a légkondicionálást csak úgy élvezhetném, ha valaki egy biciklit tekerne álló nap teljes erejéből. Szerintem mai világunk energia nélkül teljesen összeomlana.

A regény nagyon sokrétűen épül föl, nagyon sok témát érint még az energiaválság mellett: a menekültek problémáját, a genetikai módosításokat, az ember teremtővé válását, a hataloméhséget... Engem ezek közül leginkább a génmódosítás, génmanipuláció érdekelt, ugyanis napjainkban is már egyre fontosabbá válik a génmódosított élelmiszerek kérdése, és hogy vajon milyen hatással vannak ezek az emberi egészsége. Ami pedig az emberi részét illeti, mindig is imádtam arról olvasni, hogy a különböző mesterséges intelligenciák, robotok, vagy jelen esetben egy felhúzhatós lány, hogyan tudnak beilleszkedni a társadalomba, és hogy vajon lehet-e valaminek lelke, amelyet mesterségesen hoztak létre? Az a félelmetes, hogy a legtöbbször a válasz igen, igenis nekik is lehet lelke, bármit is értünk lélek alatt. Nekik is vannak érzéseik, de ezt a teremtők, az emberek csak nehezen képesek feldolgozni, és a legtöbben nem is akarják megérteni, csak a másságot látják.

Amit nagyon furcsa volt eleinte megszoknom a történetben, az a rengeteg thai szó, ami számomra teljesen idegenül hangzott. Aztán megszoktam, sőt, lassan meg is értettem őket, és a karma kapcsán az általuk használt kamma szó is beugrik azóta rendszeresen. :)
Rosszat nem nagyon tudok írni a könyvről, ugyanis én annyira élveztem az olvasását, olyan jól esett újra és újra elmerülni a történetben, a szebbnél szebb mondatokat olvasni, hogy teljesen elfogulttá váltam a regény irányában. De bárcsak minden történet ilyen elfogultságot váltana ki belőlem. :)

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu