Ian McDonald: A dervisház

Lassan teljes mértékben igaz lesz az, hogy az Ad Astra Kiadó neve egyenlő a minőségi olvasmányokkal. A felhúzhatós lány és a Zoo City után A dervisház lett tőlük a következő olvasmányom, már csak azért is, mert a könyvbemutató, amely még a Könyvhéten volt, elég rendesen felcsigázta az érdeklődésemet iránta. Ráadásul annak ellenére, hogy Törökország valamennyire Európához tartozik, számomra akkor is egzotikus térségnek számít.

A regény hat ember öt napját mutatja be, hétfőtől péntekig, akik mind az Adam dede téri dervisházban laknak, Isztambulban, ebben a különleges atmoszférájú városban. Köztük van a nagy üzletre készülő tréder, a felesége, aki műkincskereskedő, és a mézzé vált embert keresi; a marketing végzettségű lány, aki egy feltörekvő nanocégnek igyekszik segíteni, akiknek a találmánya egy egészen újfajta embert hozhat létre; a görög bevándorló, aki terrorcselekményeket jósol meg; a múltja terhét viselő és a bátyjával lakó férfi, aki egy villamosan történő bombarobbantás után dzsinneket kezd el látni; és a 9 éves kisfiú, akinek a szíve nem bírja a hangos zajokat, ezért füldugót kell viselnie, és csak a robotjával képes felfedezni a körülötte lévő világot. Az ő sorsuk fonódik össze szépen lassan 2027 Isztambuljában, miután Törökország csatlakozott az EU-hoz.

Ian McDonald el se tudom képzelni, mennyit kutatott ehhez a könyvhöz, vagy hogy alapvetően mennyi ismerettel rendelkezik, de hihetetlen, mennyi minden megtalálható ebben a regényben. A nanotechnológiától kezdve a valláson át a tőzsdei ügyletekig bezáróan millió és millió témát érint, ráadásul nem csak felületesen, hanem mélyen, de azért nem annyira belemenve, hogy az olvasó ne követhesse azt, miről is van szó. Nekem a kedvenc a mézzé lett ember története lett, ahogy folyamatosan feltárul előttünk Ayse kutatása során. Remekül ötvöződnek benne a szinte már meseszerű elemek és a török kultúra jellegzetességei.

Egy nagyon összetett történetről van szó, amelynek igyekezni kell odafigyelni minden részletére, hogy összeállhasson a nagy kép, mindemellett felhőtlenül lehet élvezni a jövő Isztambuljának pezsgő hangulatát. Miután elolvastam a könyvet, kíváncsi lettem, hogy a valóságban vajon úgy fest-e egy dervisház, mint ahogy én elképzeltem magamnak. Sikerült is találnom egy Isztambulban lévőt, amely fedi nagyjából az elképzeléseimet, ezt láthatjátok a lenti képen, a jobb oldali pedig egy boszniai dervisház, amely egészen más, de nekem nagyon tetszik.

Ian McDonald regényét bátran ajánlom azok számára, akik érdeklődnek a török kultúra iránt, és a sci-fi sem áll távolt tőlük, de azoknak is, akik csak vágynak egy egzotikusabb, igazán jó regényre. Remélem olvashatunk még más regényt is az írótól magyar nyelven.

Köszönte a könyvért az Ad Astra Kiadónak!

Ui.: Ennek a regénynek is gyönyörűséges a borítója, ráadásul minél többet nézi az ember, annál több apró, addig észre sem vett részlet tárul fel rajta.