Két okból is különleges ez a bejegyzés. Először is, a Hounded volt az első regény, amelyet befejeztem 2014-ben, másodszor pedig ez a Blogspoton a 100. bejegyzésem, hip-hip-hurrá! :) Az már a cseresznye a tortán lévő habon, hogy a Hounded ráadásul még jó olvasmányélmény is volt.
Atticus a főszereplőnk, aki egy huszonéves srác bőrében élő több mint 2000 éves druida. Vele él még farkaskutyája, Oberon, akivel telepatikus úton tud kommunikálni, emellett maga mellett tudhatja vámpír - és vérfarkas ügyvédjeit, valamint egy szeszélyes istennőt, Morigant. De most ez sem lesz elég ahhoz, hogy legyőzze ősi ellenségét, aki ismét a nyomára bukkan, és bármi áron vissza akarja szerezni a szerinte az ő tulajdonát képező Fragarachot, a varászkardot. Persze Atticust nem olyan fából faragták, hogy könnyen megadja magát.
Bevallom, egyre jobban félek a hosszú sorozatoktól. Nem is azért, mert a legtöbb színvonala a közepe tájékán elkezd általában meredeken lejteni, hanem inkább azért, mert kétséges, hogy megjelenik-e minden része magyarul. Mint tudjuk, erre itthon sajnos egyáltalán nincs garancia, még ha ebből a szempontból a Könyvmolyképző elég megbízhatónak is számít. (Az már más kérdés, mennyi időt kell várni egy-egy sorozat folytatására.)
Ennek ellenére ez a regény túlságosan vonzott, és mikor lehetőséget kaptam a kiadótól, hogy elektronikus
 |
| Elvileg így néz k Fragarach |
formában elolvashassam, éltem a lehetőséggel. És nem bántam meg! Ugyanis úgy fest, Hearne nemcsak, hogy tud írni, de tudja, mennyire kell komolyan venni magát. Nagyon jó a könyv humora, néha nehéz volt megállni, hogy ne nevessek fel hangosan. Emellett nagy-nagy piros pont jár azért az írónak, mert képes volt elég sok klisét elkerülni. Nincs a regényben erőltetett szerelmi szál, Atticus inkább az a minden virágra rárepülő típus, ami szerintem 2000 év tapasztalattal a háta mögött teljesen érhető. Főhősünk nem mindentudó és mindenható, benne is ugyanúgy él a félelem, mint bármely más lényben.
A druidák az ókorban a kelta vallás papi rendjét alkották. De nem csak papok voltak, hanem döntőbírók, gyógyítók és tudósok is. A druidák politeisták, vagyis többistenhitűek voltak, és nagyon erős szálak kötötték őket a növényekhez és a földhöz. (A definíció forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Druida). Sajnos nem vagyok túlságosan otthon a kelta mitológiában, így nem tudom teljes mértékben megítélni, Hearne mennyire pontosan használja a mitológiai elemeket, de nem éreztem, hogy valahol kilógott volna a lóláb. A történet elején még kiejtési útmutatót is találunk a különböző kelta nevekhez, amelyhez bevallom, én nem tartottam magam, jobb esett úgy kiejteni magamban a szavakat, ahogy éppen sikerült. :)
Aki hasonlóan fél belekezdeni a sorozatba, annak annyit elárulhatok, a regény lezárása olyan, hogy akár önálló kötetként is megállja a helyét. Bár szerintem aki az első részt elolvassa, az vágyni fog a következőre. Én is így vagyok vele, mert rég olvastam már ennyi belevaló és humoros urban fantasy-t.
Az olvasás lehetőségért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése