John Steinbeck: Lement a Hold
A turnéról
A Blogturné Klub ezúttal egy híres-neves amerikai íróra szeretné felhívni a figyelmeteket, aki nálunk kevésbé emlegetett író, viszont Amerikában nagyon sokszor hivatkoznak a munkásságára. John Steinbeck 112 éve február 27-én született, hogy ezt „megünnepeljük”, bemutatjuk nektek a Könyvmolyképző Kiadónál hamarosan megjelenő Lement a hold című művét. A turné minden állomásán február 27. és április 4. között találkozhattok még egyéb érdekességekkel is a szokásos vélemények után. Tarts velünk!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Vass István
Kötéstípus: kemény táblás védőborítóval
Fülszöveg: A hold akkor megy le, amikor a hajnali derengés még nem látható, de már közeleg megállíthatatlanul, mint a végzet.”
Steinbeck lement a Hold című kisregénye a norvégiai fasizmus éjét rajzolja meg, balladisztikus tömörséggel. Az 1942-ben kiadott kis remekművet a háború alatt titokban terjesztették, kézről kézre adták a terror legsötétebb óráiban.
Véleményem a könyvről
Mielőtt belefognék az értékelésbe, mindenképp meg kell írnom, hogy akik esetleg nem tudnák, azok is megtudják: most már én is a Blogturné Klub tagjai közé tartozom. Jelentkeztem, amikor új bloggereket kerestek, és én is az öt kiválasztott közé tartozok. Még csak ismerkedem a dolgokkal, és ez az első turném, de egyelőre pozitívak a tapasztalataim. Továbbra is számíthattok az őszinte véleményekre, a turné pedig jó lehetőséget nyújt arra, hogy ne tudjak ellustulni, és írjak nektek, ne csak olvassak. :)
Nem ez volt az első Steinbeck regény, amelyet olvastam. Az Egerek és emberek 18 éves koromban nagyon megfogott, valahogy azóta mégsem vettem újabb regényt a kezemben az írótól. A Lement a Hold újbóli megjelenése apropót adott végre erre, és egyáltalán nem is bántam ezt meg.
Steinbeck ezen írása olyan volt számomra, mintha egy színházi darabot láttam volna. A párbeszédek, a jelenetek mind-mind olyan érzést keltettek, mintha egy színpad lenne előttem, és ott játszanának az orrom előtt a színészek. De az biztos, hogy itt közel sem komédiáról van szó.
Egy meghódított kisvárost ismerhetünk meg, ahova a megszállók egy árulón keresztül jutnak be, és a polgármesteri hivatalban állítják fel a főhadiszállásukat. A regényben nem kerülnek megnevezésre sem a megszállók, sem a megszállottak megnevezése, de az utókor az előbbit németeknek, utóbbit norvégoknak tartja. Szerintem viszont a lényeg nem ezen van, ugyanis el tudom képzelni, hogy bármely nemzet meghódítása esetén megtörtént és megtörténhet a könyv cselekménye.
A háború sohasem olyan, mint amilyennek a kívülállók gondolják. Véleményem szerint nincsenek igazi győztesek, hiszen ők ugyanúgy megsínylik a háborút, mint a vesztesek. Steinbeck remekül ábrázolja ezt: a reménytelenséget, a várakozás feszültségét, a hírek hiánya okozta elkeseredettséget, az emberi melegség hiányát. A hódítás általában nem diadalmenet, ahol a meghódítottak virágot szórnak az érkezők elé, hanem aktív vagy passzív ellenállás. A regény szereplői nem hagyják magukat, még akkor sem, amikor tudják, hogy a biztos halálba rohannak.
A történet folyamán folyamatosan érezzük, hogy egy-egy mondat mögött sokkal több rejlik, mint az elsőre látszik. Nagyon elgondolkodtató történetet vehetünk a kezünkbe, ráadásul egy olyan írótól, aki két világháborút is megélt, ezt a kisregényt pont a második alatt írta. Testközelből megtapasztalhatta, hogy semmi sem az, aminek látszik, és hogy a háborút olyan emberek irányítják, akik még soha nem tapasztalták meg igazán azt, és olyanok vívják meg, akik még kevésbé vannak tisztában vele, mivel is jár az.
John Steinbeck élete
Nem akarok egy nagyon száraz életrajzot elétek tárni, ezért csak a leglényegesebb dolgokról írnék, amit érdemes tudni róla.
Ahogy már a bevezetőben olvashattátok, Steinbeck 1902-ben ezen a napon született Kaliforniában, egy Salinas nevű kis faluban. John az írás és olvasás szeretetét édesanyjától örökölte, aki tanárként kereste a kenyerét. Gyerekkorában a nyarakat szomszédos farmokon való munkával töltötte, itt találkozott több bevándorlóval is, és az élet sötétebb oldalával is ekkor ismerkedett meg, amely például az Egerek és emberekhez is forrásul szolgált számára.
A középiskola után a Stanford Egyetemen tanult, de azt öt év után diploma nélkül hagyta el. Több helyen is próbált dolgozni, végül hazaköltözött, és egy, az apja tulajdonában lévő házba költözött, ahol a Steinbeck család biztosította neki, hogy csak az írásra tudjon koncentrálni.
Steinbeck élete során háromszor is megházasodott, két gyermeke született. Legnagyobb inspirációját még is egy barátja, Ed Ricketts jelentette, aki biológus volt, és halála nagyon megrázta az írót.
A második világháborúban haditudósítóként szolgált, 1948-ban pedig a Szovjetuniót járta be Robert Steinbecket mind életében, mind halálában sokat kritizálták politikai nézetei miatt, amelyek az adott korban sokak szerint túl liberálisak voltak. 1964-ben ennek ellenére vagy pont ezért, nézőpont kérdése, megkapta az amerikai szabadságérmet.
Annak ellenére, hogy élete során rengeteg veszélyes helyen megfordult, végül az író 1968. december 20-án szívinfarktusban hunyt el. Összesen 27 könyvet írt, ebből 16 regény, 5 dokumentumregény és 5 novella- és kisregénygyűjtemény.
(Az önéletrajz forrásai az angol és magyar Wikipédia Steinbeckről életéről szóló bejegyzései.)
Nyereményjáték
Ahhoz, hogy megnyerd a hamarosan megjelenő Lement a hold című könyv egyikét a három közül, nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és megválaszolni a kérdést.
Ki volt Steinbeck Egerek és emberek című művében a "nehézfejű óriás"?
A válaszok egyes betűjét megtalálod az állomások bejegyzéseiben elrejtve.
A Kiadó csak Magyarország területére postáz!
a Rafflecopter giveaway
A turné további állomásai
Még sosem olvastam Steinbecket, valahogy egyik regényének a fülszövege sem hozott izgalomba, ez viszont most lehet, hogy érdekel, mert rövidebb és a témája is közelebb áll hozzám, mint az igazán elhíresült könyvei.
VálaszTörlésEz a cím egyébként olyan, mintha valami mai urban fantasyé lenne :D
@katacita: Szerintem érdemes tenned vele egy próbát. :)
VálaszTörlésEgyébként igen. :D