2012. november 11., vasárnap

Oláh Gábor: Holnap más leszek

Le sem tagadhatjuk, hogy mostanában az ifjúsági és a young adult, azaz a YA regények reneszánszát éljük. Nem csak a kamaszok, hanem a felnőttek is előszeretettel veszik ezeket kezükbe, a kiadók pedig nem győzik a hol jobb, hol rosszabb könyvekkel elárasztani a piacot. A legnépszerűbbek azok, amelyek egy olyan főhős vagy főhősnő köré épülnek, akik azt hiszik magukról, teljesen átlagosak, majd egyszer csak kiderül, hogy van valami különleges képességük, amivel minimum az életüket, de akár az egész világot is meg kell menteniük.

Ilyenkor kérdezhetné meg az olvasó, hogy na de hol vannak a teljesen átlagos szereplők? Ilyenkor kapásból a Szent Johanna Gimi ugorhat be az embernek, ahol hétköznapi gimnazisták a főszereplők. De azért náluk is ott van az, hogy egy olyan magániskolába járnak, amelyről az ember csak nehezen tudja elképzelni, hogy létezhet, és a szereplők is kissé túlidealizáltak. Mindezek ellenére is nagyon szerethető kis sorozat persze, csak a valóságtól azért ez is elrugaszkodik.

És itt jön képbe Oláh Gábor regénye, aki tényleg egy olyan lány érzéseit, gondolatait, élményeit osztja meg velünk, aki akár létezhetne is. Olyan problémákkal, kihívásokkal küzd, mint a legtöbb mai kamasz. Nincs benne semmi különleges, ha csak azt nem vesszük annak, hogy a szülei pár napos eltűnése miatt pszichológushoz küldik. A regényben azt olvashatjuk, amit Nóra az orvosnál elmesél magáról és az életéről.

Hátborzongatóan mai történet, amelynek a környezete a mi környezetünk, és a Nórához hasonló gyerekek, akikkel a szüleik nem törődnek, és akik nem képesek sehol sem sikerélményt felmutatni, mert nem figyelnek eléggé oda rájuk, mind köztünk járnak. Ráadásul ezeknek a kamaszoknak csak a töredéke képes mondjuk a könyvek világában vagy más, biztonságos körben kiutat találni magának. A legtöbbjük inkább a fékevesztett bulizás, az anorexia, a bulimia, az öncsonkítás, súlyosabb esetben az öngyilkosság útjára lép.

Bár én már korosztályilag, ha nem is sokkal, de messzebb vagyok Nórától, mégis meg tudott érinteni a története, a problémái. Kicsit olyan, mintha az átlagos magyar kamasz lenne egy személybe összegyúrva. Ezért is lenne jó, ha minél több szülőhöz, tanárhoz jutna el a könyv, hogy kicsit jobban megértsék, mi is zajlik az ő lelkivilágukban, és mivel segíthetnének abban, hogy könnyebb legyen ezt az érzelmi hullámvasúttal tarkított időszakot a gyermeknek átvészelni.

A könyvért köszönet a Ciceró Kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu