Pages

Benyák Zoltán: Ars Fatalis - A végzet játszmája

2012. november 18., vasárnap

Már azelőtt felkeltette az érdeklődésemet az Ars Fatalis, hogy az író felkeresett volna, hogy elolvasnám-e és írnék-e a regényéről a blogomban. A cím és a borító is rögtön megfogott, de féltem tőle, hogy csalódás fog érni. Viszont Benyák Zoltán megkeresésére rögtön rábólintottam, és úgy döntöttem, mindenképp érdemel egy esélyt a könyv.

Anton Pal világcsavargó, aki akkor érzi jól magát, ha egyik helyről vándorolhat a másikra. Nem szándékozik gyökeret ereszteni, hajtja a vére, és sehol sem ragad le túl sokáig. Viszont feltűnik az életében egy nő, akivel utazásai során rendre összefut, és kezdi sejteni, hogy nem a véletlen hozza őket folyton össze. Anton Pal nem sok mindenben hisz önmagán kívül, így a csodában, a sorsban és Istenben sem. De a nő felbukkanása egy olyan kalandot indít el, ami Anton egész addigi életfelfogását megváltoztatja.

Az Ars Fatalis azon könyvek közé tartozik, amelyeknek már rögtön az első oldalakon érezhető, hogy nagyon különleges hangulatuk van. Nekem valamiért rögtön A szél árnyéka ugrott be róla, annak éreztem ennyire markánsnak a miliőjét. Isztambul ráadásul nagyon jó kezdőhelyszín, mert az ember ehhez a városhoz valahogy akaratlanul is a misztikumot köti, és tényleg elhiszi, hogy itt bármi megtörténhet.

A regény központi kérdései, hogy mennyire vagyunk hajlandóak hinni a csodákban vagy a sorsban. Bevallom akkor most nektek, Kedves Olvasóim, hogy én egyre jobban hiszek az utóbbiban. Egyre inkább érzem, hogy nem véletlenül történnek velem azok a dolgok, amik, és hogy célja van annak is, hogy kik és mikor lépnek be az életembe, legyen szó barátokról vagy szerelemről. Nem mondom, hogy nincsenek véletlenek, de nagyon sok esemény egyszerűen úgy történik meg az életemben, olyan időpontban, hogy nem tudom nem a sors kezét látni benne.

Benyák Zoltán a sorsnak és a csodáknak egy nagyon különös értelmezést ad, amit inkább nem lőnék le, álljon itt annyi, hogy sose gondoltam még így ezekre a dolgokra, ahogy ő ábrázolja őket. Érdekes és kissé szürreális emberek történetét tárja elénk, akik valahogy mind kapcsolódnak egymáshoz, még ha nem is tudnak róla. Az életeiket végül pedig egy egész mozaikot adnak ki és mindegyik részletnek nagy jelentősége van.

Mindenkinek tudom ajánlani a regényt, aki szereti a mágikus realizmust, és szeret elgondolkodni azon, hogyan is működik a világunk, ki vagy kik mozgatják a szálakat, egyáltalán mozgatja-e valaki? Remélem kapunk még Benyák Zoltántól hasonlóan érdekes és mély regényeket.

A könyvet köszönöm a szerzőnek és a Grafoman Kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS