Írók, olvasók, kiadók, avagy az igazság odaát van?

Érlelődik bennem egy ideje egy olyan bejegyzés, amelyben a mostanság a Molyon és más platformon ok felmerülő vitás kérdésekről elmondom a véleményem. Mindig ott van a késztetés bennem, hogy beszálljak a vitába komment formájában, de aztán inkább hagyom a dolgokat. Úgy döntöttem, itt fejtem ki, amit gondolok a témákról. Előre leszögezem, ez az én saját véleményem, nem kötelező vele egyetérteni.

Kezdjük az íróknál. Régebben is felbukkant az, hogy egy író nem volt képes megemészteni egy olvasói véleményt, kritikát, és ezt ki is fejezte az adott írásnál, általában eléggé hisztis formában. Reménykedtem benne, hogy ez a dolog hamar elhal, de sajnos egyre gyakrabban felüti a fejét a dolog. A leglátványosabb példa az A. O. Esther ügy volt, amelyről Tibinél olvashattok bővebben.

Már akinek, ugyebár

Sajnos azóta is egyre-másra bukkannak fel az írók, hogy jól kiosszák azokat az olvasókat, akik szerintük nem értették meg a művüket. Én erre csak azt tudom röviden mondani, hogy bullshit. Hosszabban: onnantól, hogy valakinek kiadják a művét, azt a művet jó esetben el fogják olvasni, és igenis vélemények fognak születni róla, jók-rosszak vegyesen. És ez így van rendben. Akár megalapozott az a vélemény, akár nem, az internet korában nem lehet megakadályozni, hogy megszülessen. Az írónak ezt el kell fogadnia, még ha szeretni nem is tudja. Annál szánalmasabbat keresve sem lehet találni, mikor egy író nekiáll magyarázni a művét és hisztizni, hogy védje magát és a portékáját. Nem értem, ilyenkor mire számít, hogy az olvasó majd azt mondja, bocsi, igazad van, mégis tetszett a könyv?? Ilyennel én még nem találkoztam. Vagy a többi leendő olvasó előtt próbálja bebizonyítani, hogy ne higgyetek neki, én megírtam A KÖNYVET, bárki bármit mond? Ez sem éppen hiteles. Amúgy is, hagy döntse el az olvasó, mit akar és mit nem akar olvasni.

Nem mondom, hogy nem eshet rosszul egy írónak, ha nem szeretik a könyvét, ha negatív kritikát kap. De nem háborogni kell, hanem átgondolni, hogy jogos-e az adott vélemény. Ha igen, akkor abból lehet tanulni, ha meg nem, akkor túl kell lépni rajta és kész.

Aztán itt van az olvasók kérdése. Az olvasóké, akik úgy fest, egyre többet követelnek a kiadóktól. Jelenjen meg minden, lehetőleg azonnal, hiperszuper borítóval, mindenkit kielégítő fülszöveggel, és persze minimum 50% kedvezménnyel kapásból, és ja, ha vidéki vagyok, szállítsátok már ki ingyen, köszi!

Azt azért mindenkinek látnia kell, hogy a kiadók nem nonprofit szervezetek. Egy könyvet sem lehet ingyen előállítani, fizetni kell a kiadási jogokért, a borítóért, a fordítónak, a szerkesztőnek, ki kell fizetni a nyomdát, és a kiadó munkatársai sem önkéntesek, nekik is enniük kell. A kiszállítást sem csinálja meg senki ingyen, szóval ott sem lehet elvárni a teljes ingyenességet.

Ami a kedvezményeket illeti, azért ma már főleg a kisebb kiadók igyekeznek mindenféle előrendelési kedvezményekkel az olvasókat arra serkenteni, hogy vegyék meg a könyveiket. Emlékszem, régen nem is álmodtunk 35%-os kedvezményről, a 15-20% volt az átlagos. Persze lehet mondani, hogy akkor még a könyvek sem voltak ilyen drágák. Ez igaz, de mi nem lett drágább?? Az már megint egy másik kérdés, hogy a fizetéseink meg nem emelkedtek úgy, hogy minden más,  de erről meg végképp nem a kiadók tehetnek.

Természetesen így is vannak kiadók, akik pofátlan árakon, pofátlan minőségű könyveket adnak ki. De ekkor meg azt lehet tenni, hogy nem veszed meg ezeket, ezzel is tiltakozva a rossz minőség ellen. Azt is megértem, hogy nincs mindenkinek annyi pénze, hogy megvegye az őt érdeklő könyveket. Higgyétek el, nekem sincs, bárcsak lenne! De még mindig ott van a könyvtár, a kölcsönkérés, és mind tudjuk, milyen alternatív utak vannak manapság az internet korában. A Molyon elég jól működik az utazókönyv funkció is, amikor valaki a saját példányát útnak indítja a könyvből, és fel lehet rá iratkozni, így meg egy kölcsönadási lánc indul be.

És akkor persze ott vannak az imádott-utált kiadók. Egyszerre istenek és bukott angyalok az olvasók szemében. Nálam a legtöbb jó pontot azzal tudja szerezni egy kiadó, hogyha jól kommunikál. A jó kommunikáció nálam az, amikor időben értesülök a megjelenésekről, amikor ha kérdezek, kapok választ a kérdéseimre, és azt mindig udvarias, normális formában kapom. Mindemellett a kiadóknak is tudniuk kell jól lereagálni a negatív kommenteket, véleményeket. Soha nem szabad visszamenniük támadóba, inkább érdemes visszakérdezni és az elégedetlenség mélyére ásni.

Ahogy az írónak, a kiadónak is fel kell készülnie rá, hogy nem minden könyvét fogják egyöntetűen szeretni az olvasók. Bár itt komplikálja az a kérdést, hogy nekik anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy jól menjenek a könyveik. Persze lehet jó marketinget csinálni, kiemelni a pozitív kritikákat, amit tegyenek is meg a kiadók, de itt sem veszi jól ki magát, ha nekitámadnak a véleménye miatt az olvasónak.

Nem könnyű a mai könyvpiaci helyzet egyik csoportnak sem. A nagyok felfalják a kicsiket, még mindig nem olvasnak elegen, és sajnos egyre több sorozat és író esik annak áldozatául, hogy nem tudják a kiadók eladni őket. Nekem is fáj, mikor nem jelenik meg a trilógia utolsó része vagy egy sorozat nem folytatódik, de mióta többet beszélgetek kiadói munkatársakkal, az ő szempontjaikat is meg tudom érteni. Én részemről amit nagyon szeretek, azt igyekszem angolul folytatni, tényleg érdemes ilyen szempontból is nyelvet tanulni.

Én nagyon örülnék, ha minél több író, olvasó és kiadó találna egymásra, ha sikerülne mindent rendesen lekommunikálni, ha a félreértések tisztázásra kerülnek, és mindegyik fél meghallgatná és megértené a másikat. Tudom, ez így eléggé utópiának hangzik, de szerencsére egyre több a pozitív példa a negatívak mellett. Az igazság meg részben mindenkinél ott van, és néha nem árt átnézni odaátra.