Könyvgalaxis

Ezt a hónapot kineveztem booktóbernek, mert egyrészt jól hangzik, másrészt pedig mind a beszerzés, mind az olvasás terén szép számokat tudhatok magam mögött. 7 könyvet zsákmányoltam októberben, ezek mind-mind nagyon vágyott címek voltak. A Nyírd ki ezt a naplót leginkább a többi blogger miatt került a kosaramba, akik klasszabbnál klasszabb dolgokat hoztak ki belőle. Én magam bevallom, nem ájultam el annyira tőle, a feladatok egy része magával ragadott, de a másik része annyira távol áll tőlem, hogy nem is fejeztem be a teljes rongálást, csak amihez éppen kedvem volt. A Barcelona útikönyv azért jött velem, mert jövőre szeretnék végre eljutni Spanyolországba, és első úticélnak ezt a várost tűztem ki. Az unokatesóm is nagyon fellelkesült, hogy jönne velem, remélem meg is valósul a vágyunk. A Felnőni kiábrándítóról tudtam, hogy kötelező beszerzés, mert nagyon szeretem Sarah kis képregényeit, amelyeknek a java részében magamra ismertem. Egy délután alatt elolvasható és bármikor...

Mindig elkeseredek, mikor vége a nyárnak. Nekem az ősz a borús időt és az esőt jelentette, mióta az eszemet tudom. Idén viszont szerencsére a szeptember csodás volt, mind időjárás, mind egyéb szempontból. Könyvbeszerzés terén nagyon jó kislány voltam, csak két vágyott könyv jött velem haza. A Föld alatti suttogásokat nem kérdés, hogy be kellett szereznem London után, Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016 pedig kötelező beszerzés volt nekem, ha már mindkét műfaj  kedves a számomra. Olvasások terén még mindig maradt nálam a nyári pangás, két könyvet fejeztem csak be, de azok legalább igazán jók voltak. Szerb Antal Utas és holdvilága teljesen magával ragadott, pont jókor akadt a kezembe. Gerald Durrelltől A piknik és egyéb kalamajkákat nyaralós könyvnek szántam, aztán végül a nyaralás alatt egy sort sem olvastam belőle, itthon kerítettem végül rá sort, és nem bántam meg, nagyon jó kis novellák vannak benne.  Elkezdtem még Böszörményi Gyulától A R...

Avagy a nyári lustaság után újra beindul a magyar könyvkiadás, és nem győzzük majd kapkodni a fejünket az újdonságok láttán. Ebben az évben igyekszem tudatosan beszerezni a könyveimet, tényleg azokat megvenni, amelyek igazán érdekelnek. Ez azt eredményezte, hogy idén szeptemberig 17 könyvvel kevesebbet vettem, mint tavaly ugyanekkor. De ez persze nem akadályoz meg abban, hogy csorgassam a nyálam az új megjelenésekre, még ha nem is biztos, hogy mindegyik a kosaramban landol. Kezdjük azokkal a regényekkel, amiket biztos, hogy a polcomon szeretnék tudni: Donna Tartt: Aranypinty A titkos történet az egyik kedvenc regényem, szóval nem kérdés, hogy ez is kötelező beszerzés számomra. A történetről nem sok minden derül ki, de én bízom benne, hogy Tartt csak jót tud kiadni a kezéből. Fülszöveg: „Olvastad ​​már az Aranypintyet?” – koktélpartik és baráti beszélgetések visszatérő kérdése volt ez a könyv megjelenése idején Amerikában. Tizenkét év hallgatás után jelentkezett ú...

Szóval itt vagyunk, újra szeptembert mutat a naptár. Furcsa, mert úgy érzem, mintha csak most lett volna június eleje, amikor már nagyban nézegettem a naptárt, mikor is megyek már Londonba, vagy mikor lesz egy jó kis szabadtéri koncert. Nem mondom, hogy ősszel megáll az élet, mert közel sem, de szép lassan rövidülnek a nappalok. De most még inkább beszéljünk az augusztusról! Az augusztus megint szép könyvtermést hozott, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a legtöbb barátommal ekkor ünnepeltük a szülinapomat. Venni csak egy Isztria útikönyvet vettem, emellett Benyák Zoltán írótól kaptam egy dedikált példány A nagy illúzió című legutóbbi regényéből, minden más ajándék volt. Először megtartottuk az ötös fogattal az immár hagyományosnak számító, Amadeával közös szülinapi bulinkat, ami nálunk tortából, sörből, szóviccekből és persze rengeteg könyvből és némi körömlakkból áll össze. Itt lett enyém a Nagyrészt halott, a Más dalok, a Törékeny holmik és Az Égett-hegyi könyvtár. Mind...

Pont ma egy hónapja annak, hogy valóra vált egy nagy álmom: 2016. július 14. és 18. között öt csodás napot töltöttem el Londonban, a városban, amely a bakancslistám elején szerepelt. Az utunk eleinte nem kezdődött biztatóan, ugyanis csütörtök reggel hatalmas vihar volt, és a repülőnk vagy egy fél óráig nem is szállt fel az időjárás miatt. Mire viszont Londonba értünk, nagyjából kitisztult az ég, és olyan szerencsénk volt, hogy az öt nap alatt egyszer sem esett, és szinte végig csodás időnk volt. Egyébként én most először hagytam el a kontinenst, most először voltam szigetországban, ami főleg a repülőről nézve volt nagyon érdekes és felfoghatatlan látvány. Európát még nem sikerült elhagyni, na de majd egyszer annak is eljön az ideje. A legelső dolog, amit láttunk Londonban, az a Liverpool Station és környéke, a csodás Ledenhall Market és lesétáltunk természetesen a Towerig és a Tower Bridge-ig. Amikor megláttam az utóbbit, akkor értettem meg talán igazán, hogy igen, tényleg i...

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy számomra a július volt eddig az év legjobb hónapja. Javarészt ez nem az olvasásnak köszönhető, mert azzal lassan haladtam, de annyi minden történt velem, annyi vágyam vált valóra, hogy ezt nem is bánom annyira. De kezdjük azzal, hogy meglepően sok lett a beszerzett könyvek száma, 8 darab, amire nem számítottam a Könyvhét után. Pedig a szülinapi ajándékaimnak csak egy részét kaptam meg még. :) A hónap egy régen várt megjelenéssel kezdődött, Robert Galbraith Gonosz pályája számomra kötelező beszerzés volt, mert nagyon szerettem az első két részét Cormoran Strike eseteinek, ráadásul részben a Kakukkszónak köszönhető, hogy el szerettem volna jutni Londonba. Ezek után Sztimi barátném lepett meg a Leányrablás Budapestennel , amit múlt hónapban már olvastam, és kellemes élményként maradt meg, szóval kénytelen leszek beszerezni a folytatásokat is. :) Majd ezek után jött London, ahonnan természetesen nem térhettem haza könyv nélkül. A Waterstone akciój...

Lauren Beukes első két magyar nyelven megjelent regénye még az Ad Astránál látott napvilágot, majd ezek után a Tündöklő lányokat és a Torzókat a Gabonál találjuk meg. A két-két regénynek egyébként a műfaja is pont így határolható el: míg a Zoo City és a Moxyland sci-finek aposztrofálható, addig az utóbbi kettő kőkemény thriller. Részemről örömmel olvasom Beukes regényeit, bármilyen műfajban is alkosson. A Torzóknak már az alaptörténete is hátborzongató. Detroit egyik elhagyatott részén találnak egy kisfiút, akit bizarr módon preparáltak össze egy szarvassal. Ezek után újabb furcsa halálesetek történnek, és kétségbeesett hajsza indul a gyilkos után. Az események több szálon zajlanak. Egyrészt ott van a nyomozást vezető Gabriella Versado, aki egyedül neveli a lányát és akiből már rég kiveszett a hit, hogy a bűneseteket meg lehetne oldani. A lánya, Layla tizenévesként keresi a helyét a mai furcsa és kissé eltorzult társadalomba, és rajta keresztül tekinthetünk bele az internet sö...