Lauren Beukes: Torzók

Lauren Beukes első két magyar nyelven megjelent regénye még az Ad Astránál látott napvilágot, majd ezek után a Tündöklő lányokat és a Torzókat a Gabonál találjuk meg. A két-két regénynek egyébként a műfaja is pont így határolható el: míg a Zoo City és a Moxyland sci-finek aposztrofálható, addig az utóbbi kettő kőkemény thriller. Részemről örömmel olvasom Beukes regényeit, bármilyen műfajban is alkosson.

A Torzóknak már az alaptörténete is hátborzongató. Detroit egyik elhagyatott részén találnak egy kisfiút, akit bizarr módon preparáltak össze egy szarvassal. Ezek után újabb furcsa halálesetek történnek, és kétségbeesett hajsza indul a gyilkos után.

Az események több szálon zajlanak. Egyrészt ott van a nyomozást vezető Gabriella Versado, aki egyedül neveli a lányát és akiből már rég kiveszett a hit, hogy a bűneseteket meg lehetne oldani. A lánya, Layla tizenévesként keresi a helyét a mai furcsa és kissé eltorzult társadalomba, és rajta keresztül tekinthetünk bele az internet sötét oldalába. Jonno, az újságíró keresi a nagy sztorit, amivel végre kitörhetne, a hajléktalan TK pedig napról-napról él hajléktalanként, és végrehajtás alatt lévő házakat pakol ki. Ezt a négy embert kötik össze a furcsa gyilkosságok, mindegyikükön keresztül más oldalát ismerhetjük meg az eseményeknek.

Itt ne keressetek napfényt, csicsergő madarakat és reményt, mert ezekből vajmi kevés van. Beukes

Detroit legsötétebb oldalát mutatja meg nekünk, amelyben mindennapos a gyilkosság, a zaklatás, a pedofília... Ami nekem különösen tetszett, az az, hogy az írónő szerves részéve tette regényének a mai technikát és az internet világát. Teljesen természetes, hogy az események megjelennek az internetes fórumokon, hogy az emberek webkamerával ismerkednek, vagy hogy a Youtube-ra is kerülnek fel videók a gyilkossággal kapcsolatban. Ebben a világban már igazán nehéz titokban tartani bármit is, viszont annál könnyebb bűnt elkövetni.

A Torzók nem egy egyszerű regény, nagyon olvasmányos, de ráül az ember lelkére, és csak nehezen szabadul az ember a hatása alól. Nem csak a gyilkosságok, hanem az összes többi történés is nagyon mélyre ránt a sötétbe, amit az ember nem biztos, hogy tudni akar, de mégis muszáj szembenéznie vele. Érdekes módon itt is megjelenik a természetfeletti, először csak finoman, aztán a regény végére Beukes elég markánsan belevonja a történetbe. Bár miután az ember leteszi a könyvet, lehet még gondolkodni rajta, hogy mi is történt itt? Csak a képzeletük játszott a szereplőkkel vagy a valóságot látták? Néha az ember már-már hajlamos úgy gondolni a történetre, mintha tényleg megtörtént volna, annyira élethű az egész.

Ha visszagondolok a regényre, még mindig fel tudom idézni a hangulatát. A borító is nagyon passzol ehhez, minden rajta van, ami a történetet jellemzi. Szerintem a Torzókkal annak is érdemes megismerkednie, aki esetleg a Tündöklő lányokat nem szerette, aki viszont igen, annak meg egyenesen kötelező a kezébe vennie.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a Gabo Kiadónak!