2012. április 23., hétfő

Csöndben ne lépj az éjszakába át

Időként bele-bele futok Dylan Thomas verseibe. Az első találkozásunk az újabb Solaris film kapcsán volt, abban szerepelt az És nem vesz rajtuk erőt a halál..., ami nagyon illett is a történethez. A címben is szereplő verse pedig először a Matchedben jött velem szembe, most pedig A szukkubusz dalában került említésre. Álljon hát itt a vers:


Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.

A jó, ki hullám-üttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

A vad ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába át.

A zörd tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű, ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd, vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.
(Ford.: Nagy László)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu