Októberi színes könyvhalom

 A szeptemberi könyvhullás után talán egy visszafogottabb októberre lehetett volna számítani - hát nem az lett. De egyáltalán nem bánom, nagyon szuper kis könyvek kerültek hozzám.

Beszerzések

 

 
Összesen 8 könyvvel bővült a magánkönyvtáram októberben. Még a hónap elején érkezett egy Fumax-pakkom, amelyben két képregény és két regény lapult. Neil Gaimantől majdnem mindent beszerzek, ami megjelenik, a Transmetropolitanről az ajánlások győztek meg, a Gideonról is csak jót hallottam, a Snow Crash meg egy sérült, szétesős példányban volt meg nekem, és úgy gondoltam, beszerzem belőle a szebb kiadást. 
Carlos Ruiz Zafón abszolút kötelező számomra, így jött velem az Éjféli palota is. Az Egy pap vallomását magától a szerzőtől kaptam, amit ezúttal is köszönök neki. Végül pedig a Meseország mindenkié és a Levendula és ecet került a kosaramba, előbbi megvásárlásával szerintem egyértelmű, hogy mit szeretnék támogatni, utóbbi pedig azért érdekelt, mert szeretnék előbb-utóbb saját készítésű tisztítószerek átállni.

Olvasások

Ebben a hónapban rekord mennyiségű, összesen 8 olvasmányom volt. Főleg a hónap elején nagyon jól haladtam az olvasással, valamint több képregényt és verseskötetet is sorra kerítettem. Két nap alatt olvastam el Marabutól a Hé, Dodó!-t, ami mindig kellemes perceket okoz, Merényi Dánieltől a Napirajz kötetet, ami nekem kicsit csalódás volt, a mostani rajzait jobban kedvelem, valamint Gaimantől a Smaragdzöld tanulmányt, amivel egészen jóban voltam.
Verseskötetek közül Rupi Kaurtól a nap és az ő virágai került sorra, ezt találtam meg tőle a könyvtárban. Vannak érdekes témái meg jobb versei, de annyira nem ájultam el tőle. Grecsó Krisztiántól a Magamról többet is egy elég furcsa kötet, de voltak versek, amelyek meg tudtak érinteni, főleg az utolsó címadó vers.
Emellett három regényt olvastam el, az első Lucy Strange-től A világítótorony legendája, ami talán még jobban is tetszett, mint A fülemüle titka. Susanna Clarke-tól a Piranesiről jön külön bejegyzés, Jo Nesbo-től a Csótányokat pedig nagyon élveztem, főleg a bangkoki hangulatot, és Harry Holet is egyre jobban megkedvelem. 
Belekezdtem még az Egy pap vallomásába, amivel sajnos az életem történései miatt kicsit lassabban haladtam, de még a hónapban szeretném befejezni és írni róla.

Sorozatok és filmek 

Október elejét a Terror című sorozat határozta meg nálunk, amitől én annyira nem ájultam el, viszont nagyon szép volt a képi világa és hozta ezt az igazi jeges hangulatot, amit szerintem sokáig fel tudok majd még idézni. Elindult a The Mandalorian második évada is, nekem ez egy igazi feelgood sorozat, ami kikapcsol és szórakoztat.
Emellett sorra kerítettünk két dokumentumfilmet is, a The Social Dilemma és a The Great Hack is a Netflixen található meg, és elég jól bemutatja a közösségi média hátrányait.

Milyen volt az október


 
 
Az októberem szerintem elég jól leképezte az egész 2020-as évemet: egy igazi hullámvasút nagy hegyekkel és mély völgyekkel. Egyrészt még a járvány ellenére is nagyon klassz programjaim voltak, a szabályok betartásával voltam több kiállításon is, kétszer színházban, valamint kirándultunk egy jót Martonvásáron, Pécsett pedig a hosszú hétvégét töltöttem. Mindemellett viszont sajnos a munkahelyemen nagyon váratlan és sokkoló események történtek, amelyeket még mindig dolgozok fel, és azért engem sem hagy érintetlenül a járvány, barátok, ismerősök kapják el, és most már nem valami távoli fenyegetésnek tűnik, hanem itt van a mindennapjainkban. Nem tudom, mi vár ránk a télen, én igyekszem azért a jó dolgokat is megélni és ebből a helyzetből kihozni a lehető legtöbbet.

Remélem mindannyian jól vagytok, vigyázzatok magatokra és olvassatok jókat novemberben!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyertek hozzám könyvespolcot nézni!

A nagy 2020-as összegzés

Irodalmi barangolások