Februári zsákmányok

Ahogy azt már előre sejtettem, a február nem maradt könyvbeszerzések nélkül. Viszont egészen február 20-áig nem vettem semmit, szerintem ez új személyes rekordom és a tudatosság egy új lépcsőfoka.

3 könyv került hozzám ebben a hónapban végül. Az első Carmen Maria Machadotól A női test és más összetevők, amit nagyon vártam már. Bele is kezdtem, érdekes olvasmány, nem a megszokott szemszögből mutatja be a nőket. 

A következő a Batman - Fehér lovag képregény, amit én januárban olvastam angolul, és annyira tetszett, hogy végül beszereztem magyarul. Végül pedig velem jött még A Farm, amiről nem tudom biztosan, tetszeni fog-e, de a fülszöveg és a borító együtt meggyőzőtt, hogy adjak neki egy esélyt.

Szerencsére az olvasással is elég jól haladtam, 7 könyv került sorra, valamint folyamatban van egy nyolcadik is. Két januári olvasmányot is februárban fejeztem be, az egyik Philip K. Dick novelláskötete, egyben az első várólista-csökkentő olvasmányom, az Elektronikus álmok. Ez még a vártnál is jobban tetszett, több írását kéne olvasnom Dicknek. A másik pedig Jo Nesbø-től a Denevérember, amit bár nem tartok hibátlannak, úgy olvastam, hogy a sorozatnak a leggyengébb kötete, és hogy innentől csak jobbak lesznek, mégis megfogott a hangulata. Ráadásul Harry Hole már most nagyon szimpatikus, és érződik, hogy Nesbø tud írni.

Végre elolvastam Marjane Satrapi kultikus képregényét, a Persepolis-t, amely egy iráni kamaszlány sorsán keresztül mutatja be, mit is jelent egy olyan országban felnőni, ahol folyton változnak az uralkodó ideák és ahol a háború valóság, nem csak fenyegetés. Mindenkinek csak ajánlani tudom, tanulságos olvasmány.

Grecsó Krisztián már régóta a radaromon van, de most jutott el csak odáig, hogy kézbefogjam tőle a Vera című regényét. Meglepően tetszett, bár a végével már voltak problémáim, de nagyon szerettem olvasni, jöhet tőle más is.

Edith Eva Egertől A döntésről elég sokat lehetett egy időben hallani. Most, hogy elolvastam, maximálisan értem, miért. Itt nem csak maguk az auschwitzi események vannak a középpontban, hanem azok feldolgozása. Ez lesz az a könyv, amiből több mindent is magammal fogok vinni és szeretnék én is úgy élni és gondolkodni, mind Edith.

Albert Einsteinről szerintem mindenki hallott már, de szerintem sokan nem tudjuk, a relativitáselméleten kívül mi is fűződik még a nevéhez. Az Info+grafika sorozat második kötetéből az ő életét és munkásságát ismerhetjük meg. Hozzám a Frida kötet közelebb állt, valószínűleg azért is, mert a festészet jobban érdekel, mint a fizika, de jó volt összefoglalóan látni, miért is választotta a Time magazin Einsteint a múlt évszázad emberének.

Belekezdtem még A női test és más összetevőkbe, de szerintem azt már csak márciusban fogom befejezni.

Egyébként ez a februári hónap eléggé vegyes volt, sajnos több rosszat hozott nekem és a környezetemnek, mint jót. Konkrétan alig várom, hogy márciusra váltson a naptár, egyrészt mert így közeledik végre a tavasz, másrészt márciusban nagyon jó kis programok várnak rám. Azért persze ebben a hónapban is történtek jó dolgok, jártam egy napot Tatán, ami az egyik kedvenc városom, és ami ugye most már a Vajákhoz is erősen kötődik. Ha már Vaják, voltam egy a Vaják világávól foglalkozó workshopon is, amit egy barátnőm, a biblioterapeuta Rudolf Panka tartott, és ami egy egészen új szempontból mutatta meg, hogyan lehet egy irodalmi szöveget feldolgozni. 

Kipróbáltam egy nemrég nyílt új éttermet, a Twentysix-et, ami egy belvárosi kis dzsungel, valamint egy híres gyros-ost, a Kerkyra Gyrost. Az előbbi kicsit csalódás volt, az utóbbi viszont nagyon kellemes meglepetés. 

Jártam moziban is, a Jojo Nyuszi egy egyszerre nagyon vidám és szívszorító történet, akár több Oscart is érdemelt volna.

A Twentysix belső tere

Ahogy fentebb írtam, a márciustól sok jót remélek, és ha minden úgy alakul a világban, akkor végre eljutok álmaim egyik városába, Párizsba is. Bízom benne, hogy a pánik elül, a tavasz új szeleket hoz és én pedig a következő zárásban már a Shakespeare and Coban beszerzett zsákmányomat is megmutathatom.