Csepella Olivér: Nyugat+Zombik

A képregények reneszánszukat élik, elég csak a DC és Marvel-sorozatokra gondolni. Magyar képregényekből viszont nem vagyunk túlságosan ellátva, főleg nem jó képregényekkel, így mindenki nagyon várta már a Nyugat+zombik megjelenését. 

Már csak azért is, mert Csepella Olivér 2014-ben közösségi finanszírozás keretében kért segítséget, hogy valaha megjelenhessen a képregénye. Az Indiegogón egy elég szép összeg össze is gyűlt, Olivér 2015 decemberére ígérte a megjelenést. Amiből végül 2017 decembere lett, ami sokakat felháborított, akik anyagilag támogatták a projektet. Nem tesz túl jót a közösségi finanszírozás megítélésének ez, de a lényeg, hogy végre elkészült a mű.

Az alapötlet nekem is nagyon tetszett, hiszen ki ne szeretne egy képregényben Ady Endréről, Babits Mihályról és Kosztolányiról olvasni? Főleg, hogy közben még zombikat is irtanak? Igazából az első két fejezet elég jól is működik, jók a poénok, a rajzok, az egész kiindulás, ahogy az írók egymást ugratják a New York kávéházban. Aztán színpadra lépnek a zombik és a sámán, és sajnos innentől a koncepció ki is fullad.

Nem tett jót a képregénynek, hogy 264 oldalasra lett duzzasztva, szerintem 100 oldallal meg lehetett volna húzni. Megértem, hogyha már ennyit dolgozott rajta, Olivér nem akart valami kis semmiséget kiadni a kezéből, de itt a mennyiség a minőség rovására ment. A végén, főleg a tömegjeleneteknél, már nagyon nehéz volt követni, ki kivel van és mi is történik éppen. 

Az egyik kedvenc képkockám
Viszont szerencsére Kosztolányi és társai remekül vannak megrajzolva, szó szerint és átvitt értelemben is. Igazából én szívesen olvastam volna akár végig csak arról, ahogy ők szivatják egymást a kávéházban üldögélve. Talán még azt hiányoltam, hogy végig csak egy helyszínen játszódott a történet, simán rohangálhattak volna Budapest ikonikus helyszínein a szereplőink, ha már úgyis zombikat aprítanak.

A hibái ellenére valamiért mégis kicsit elfogult vagyok ezzel a kötettel. Talán azért, mert mégis csak a mienk, még ha kicsit sárga és savanyú is. Jó lenne, ha még több színvonalas magyar képregény jelenhetne meg, ha a tehetséges alkotók lehetőséget kapnának, hogy megmutassák, mi is rejtőzik bennük. 

Megjegyzések

  1. "mégis csak a mienk, még ha kicsit sárga és savanyú is" :))) Én is több értékelésben olvastam azokat a hibákat, amiket írtál de még mindig nagyon szeretném olvasni - megvenni, aztán reméljük a következő kötetére nem kell ennyit várni és jobban össze lesz rakva. Szerintem is az egyedisége és magyarsá(r)ga miatt érdemes olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ráadásul tényleg sárga. :D Szerintem mindenképp érdemes adni neki egy esélyt, meg a magyar tehetséges szerzőket mindig jó támogatni. :)

      Törlés
  2. Tulajdonképpen dettó ugyanazt a kommentet fogalmaztam meg itt magamban, amit Theodora leírt. :D :D Azok a kicsit sárga, és savanyún felnevettem. :) Nagyon szeretném elolvasni. Én amúgy nem támogattam, nem vártam ujjakat ropogtatva, szóval nekem csak egy jé, megjelent mégis? - érzet övezte a megjelenését. :) Az a kiragadott képkocka nagyon tetszik! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha a sárga és savanyú poén átjött. :) Egyébként pont így vagyok vele, mint te, én is arra kaptam fel igazán a fejem, hogy mégis elkészült. :)
      Ezen a képkockán hangosan nevetettem. :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy 2023-as évzárás

A nagy 2022-es évzárás

J. J. Abrams - Doug Dorst: S.