A Holtak hajnala - Isaac Marion: Eleven testek

Nemcsak a vámpírtörténetek reneszánszát köszönhetjük Stephanie Meyernek, hanem azt is, hogy megnyitotta az utat a vérfarkasok, alakváltók, tündérek és angyalok előtt, azok meg nem voltak restek, és befészkelték magukat a könyvesboltok polcaira. A zombik megjelenése sem számít meglepőnek, az viszont, hogy valaki egy részben romantikus történetbe ágyazza be őket, annál inkább.

Isaac Marion első regénye az Eleven testek, amely egy zombi szemszögéből mutatja be a ránk váró jövőt, amelyet a Holtak és azon belül is a Csontik, az élőhalottak első generációja ural, és ahol az ember számít veszélyeztetett, a kihalás szélén álló fajnak. R nem emlékszik a múltjára, hogy ki volt ő, honnan jött, mit csinált, csak a nevének kezdőbetűjét tudja felidézni. Különlegesnek számít ő zombiföldön: vannak érzései, olyan gondolatai, amelyek nem csak az evésről szólnak, mindemellett mindenféle tárgyakat gyűjt, és Frank Sinatrát hallgat. Nem éppen ezt várnánk egy hullától, nemde? Az éhség viszont őt is kísérte, és az egyik élelembeszerző körúton (értsd: embervadászat) egy fiatal lány, Julie barátjának agyából lakmározik, és a fiú emlékei felébresztenek benne valamit. Innentől egy célja lesz: megvédeni Julie-t, bármi áron.

A borító és a cím alapján biztos vagyok benne, hogy a legtöbben egy újabb Alkonyat történetre számítanak ismét. Én is attól tartottam, hogy kapunk egy zombi Edwardot és egy szőke Bellát, akik után megint tinik millió sikítozhatnak majd. Véleményem szerint itt szerencsére mégsem ezzel állunk szemben.
Hogy miért? Mert Marion nem kívánja túlságosan komolyan venni magát és a szereplőit. Morbid humora végigkíséri a regényt, különös ízt adva neki. A szereplők pedig? R nem éppen egy szívtipró, rothadó ajkakkal nehéz annak lenni, Julie pedig egy igazi vad lány, aki ivással, füvezéssel és minden egyéb tiltott dologgal próbálja túlélni a túlélhetetlent. R ráadásul nagyon érzékeny, főleg egy zombihoz képest. Elgondolkodtató, hogy vajon milyen lehetett emberként? Annyit tudunk róla, hogy öltönyben és nyakkendőben halt meg, valószínűleg elfoglalt üzletember lehetett, aki inkább átgázolt másokon, mint hogy segített volna rajtuk.

A két szereplő között talán pont eltérőségük miatt működik a kémia, de Marion végig vigyáz arra, hogy ne fulladjon rózsaszín nekrofíliába a kapcsolatuk. Bár ők vannak a középpontban, ők csak eszközök arra, hogy az író egy olyan világról meséljen, ahonnan nem csak azért tűnt el az emberség, mert az emberek eltűnnek, hanem már jóval előtte megkezdődött a hanyatlás. A szeretet, az együttérzés, a jóindulat kezd eltűnni lassan a világból, és ami a helyére lép, jót nem hozhat számunkra Marion szerint.

Aki vevő egy nem éppen hagyományos olvasmányélményre és nem borsódzik a háta még a zombi szótól, annak bátran ajánlani tudom az Eleven testeket. A regényből ráadásul film is készült, amit nemrég mutattak be a hazai mozik, és azon ritka hollywoodi filmek számát bővíti, amelyek lélekkel rendelkeznek. Még ha az csak egy élőhalotté is.

(A cikk eredetileg megjelent a Campusonline-on.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy 2023-as évzárás

A nagy 2022-es évzárás

J. J. Abrams - Doug Dorst: S.