Könyvgalaxis

Sajnos az ősz nem igazán úgy indult, ahogy szerettem volna, ez meglátszik az olvasásaim és a beszerzéseim számán is. Szerencsére azért a végére egész jól alakult, és még könyves programra is sikerült eljutnom. Szám szerint három kötetet szereztem végül csak be a hónapban. A 2050-et egy kedves blogger barátnőmtől vettem meg, már el is olvastam, és sokkal jobb volt, mint vártam. A Book24-nek pedig egy akcióját kihasználva megrendeltem a Bíborszínt és A falat , szeretnék még mindkettőre októberben sort keríteni, mindkettőre nagyon kíváncsi vagyok. Szeptemberben sajnos nem igazán ment az olvasás. A hónap első felében csak A kis herceget olvastam újra, valamint belekezdtem A medve és a csalogányba , amit még nem fejeztem be. Ahogy fentebb írtam, a 2050 novelláskötetet már sorra is kerítettem, ezen kívül a Vissza a jövőbe képregényt vettem még kézbe. Volt ebben a hónapban egy félbehagyásom is: sajnos Sarah Perry Az essexi kígyójával most nem találtuk meg a közös hangot, de...

Pupilla , Nikkincs és Sister bejegyzései megihlettek, és megpróbálom én is megtervezni, miket is szeretnék az ősszel elolvasni és mik is vannak az őszi bakancslistámon.  Ősz olvasmánytervek A várólistámon a Moly szerint 290 könyv csücsül, ami elég tekintélyes mennyiség. Az otthoni olvasatlanok számát kéne csökkenteni, így most innen válogattam be 5 könyvet. N. K. Jemisin: Az obszidiánkapu és a Megkövült égbolt - Na jó, itt csalok egy kicsit, ez két könyv, de úgy döntöttem, megvárom a második rész olvasását a harmadik megjelenésével. Elena Ferrante: Az új név története - Mivel az első részt imádtam, és szerencsére nemsokára jön a harmadik, így alap, hogy a második részre szeretnék most már sort keríteni. Andrzej Sapkowski: Vaják - Még a tavalyi Könyvfesztiválon szereztem be a sorozat első részét a dedikálás miatt, aztán valahogy elmaradt az olvasása. Úgy érzem, az őszhöz jól passzolna ez  regény. Tittel Kinga: Mesélő Budapest - Szeretném jobban megismer...

Furcsa egy hónap volt az augusztus minden szempontból. A nagy meleg sok mindenre rányomta a bélyegét, ez az olvasásaimon is látszik. Beszerzések terén egy könyvnél megálltam, N. K. Jeminsintől a Megkövült égbolt érkezett hozzám előrendelésként. Még Az obeliszkkaput is el kell olvasnom, de úgy tervezem, egymást után fogom a két könyvet olvasni, hogy ne legyen időm felejteni. Ami az olvasásokat illeti, nagyon megérződött az, hogy a lakásban rendszeresen este is 30 fok körüli hőmérséklet volt, így nagyon fajsúlyos kötetekhez nem is éreztem magamban erőt. Így is azért összegyűlt nyolc olvasmány, ami szép szám, még ha nem is hosszú művekről beszélünk. Elolvastam Tisza Kata két művét is: A legjobb hely a városban te vagy versei egészen megfogtak, az Akik nem sírnak rendesen viszont valahogy nem tudott hozzám férkőzni. Elolvastam négy Sin City képregényt is, és rájöttem, hogy egészen be tudott szippantani a világa. Egy kis vidulásként elolvastam Marabu egyik Dodós-könyvét, azt ...

A Témázós csapat bloggerei mostani témájuknak a könyves csalódásaikat választották, és úgy döntöttem, utóvédként én is leírom a véleményemet. Bárcsak úgy működne az olvasmányaink kiválasztása, hogy a nekünk megfelelő könyvek villognának a könyvesboltok polcain, vagy online azonnal a kosarunkba ugranának. Persze az ember próbál körültekintően választani, megvannak a jól bevált írói, vagy elolvas kéttucat véleményt, esetleg a kedvenc kiadójától vesz könyvet. Ettől még igenis érik az embert csalódások sajnos, amikor közel sem azt kapja, amit várt volna. Kinőttem belőlük Vannak regények, amelyek a 15 évesz kamasz Nitát nagyon boldoggá tudták volna még tenni, de a 25, a jó, 30 éves Nitát már kevésbé. És ezek tipikusan mostanában a YA művek. Az egyik, amit idén olvastam, az Catherine Ridertől a Csók New Yorkban, amely egyszerűen túl blőd volt számomra, a másik pedig a sokak által kedvelt Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyve. Sajnos utóbbinál is azt éreztem, hogy én ebbő...

A július általában nem szokott unalmas hónap lenni, már csak azért sem, mert ekkor ünneplem a születésnapomat. Ráadásul idén egy kerek évszámhoz érkeztem meg, így még több meglepetés várt rám, mint gondoltam volna. Gondolom senki sem lepődik meg azon, hogy kaptam könyveket is ajándékba, de először kezdjük azokkal amiket én szereztem be. Ezek pedig nem mások voltak, mint képregények. Mostanában elkezdtem gyűjteni őket, és bár közel sem szándékozom mindent megvenni, de azért szeretnék néhány általam fontosnak tartott megjelenést beszerezni. A Watchmen volt az első komolyabb képregény, amit olvastam, szóval nem is kérdés, hogy be kellett szereznem ezt a gyönyörű keményfedeles kiadást. A Sin City -khez meg valahogy kedvet kaptam, nagyon különleges a rajzolásuk. Remélem sikerül majd a második részt is beszereznem valahonnan. Ezen kívül pedig recenziós példányként érkezett meg hozzám A medve és csalogány, amit még augusztusban szeretnék elolvasni és írni róla. A többi...

Kettőt pislogtunk, és már el is telt az év első fele, így arra gondoltam, hogy én is csinálok egy kis félévösszegzést. Szerencsére kezd helyreállni az olvasási kedvem, és talán végre az életem is, remélem ez most már így is marad. 1. A legjobb 2018-as olvasmányok Ha hármat kéne az eddigiekből választanom, akkor az Eleanor Oliphant köszöni, jól van Gail Honeymantől, a Elena Ferrantétól a Briliáns barátnőm és Naomi Aldermantól A hatalom. 2. A legjobb folytatás, amit 2018-ban olvastál Nem igazán olvastam folytatásokat idén, de a tavaly elkezdett Blacksad sorozat köteteit élmény volt kézbe venni. 3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél A könyvheti zsákmányokat mind felsorolhatnám itt, de ha egyet kéne választanom, Cixin Liutól A sötét erdő kíváncsi vagyok, képes-e felülmúlni az első részt. 4. A legjobban várt friss megjelenés az év második felére Remélem megjelenik Hannu Rajaniemitől a Summerland magyarul, és az Agave Könyvek is elég ...

Már a megjelenése előtt felkaptam a fejem erre a könyvre, amelyről több helyről is azt hallottam, hogy minél több embernek kéne olvasnia napjainkban. És én ezzel csak egyetérteni tudok. Naomi Alderman regényében egyszer csak a nők rájönnek, hogy képesek elektromos áramot fejleszteni a testükkel, és ezt másokkal szemben alkalmazni. Több szereplő szemszögéből követhetjük végig, ez miként változtatja meg a világot, hogyan forgatja fel nem csak  nem szerepeket, hanem a mindent, amit ismerünk. Számomra a regény legnagyobb erénye az volt, hogy az események kialakulását egészen az elejétől követhetjük végig. Tehát nem egy kész világot kapunk, hanem ott vagyunk az első pillanattól kezdve, a szereplőinkkel együtt szembesülhetünk vele, mit is jelent a társadalomra, az emberiségre nézve ennek a képességnek a felbukkanása. Nem kell magyarázkodni, hiszen a szemünk előtt zajlik minden. Aki esetleg azt hinni, ez egy szimpla feminista regény, az kellemesen csalódni fog az olvasás so...