Könyvsorozatok színvonala, avagy meddig érdemes olvasni őket?
Meghívást kaptam a mostani Témázásra, amelyben a "Hullámzás - sorozatkötetek egyenetlen színvonaláról"témát vesézzük ki ezúttal.
A Moly nyilvántartása szerint 215 sorozatba kezdtem bele, és mindössze 40 van, amit befejeztem. Sok oka lehet annak, hogy az ember nem fejez be egy sorozatot: időhiány, az, hogy túl sok az olvasnivaló, vagy hogy egyszerűen időközben elveszíti az érdeklődését a történet iránt.
 |
Én régen elkövettem azt a hibát, hogy hiába nem tartott még csak mondjuk az első vagy második kötetnél csak egy sorozatban, de már jó előre megvettem a köteteket azzal a felkiáltással, hogy úgyis el fogom olvasni. Mondanom sem kell, jópár ilyen végezte úgy, hogy eladtam végül vagy csak áll olvasatlanul a polcon.
Szerintem azért a legtöbb sorozatról általában kijelenthetjük, hogy az első kötet(ek) erősebbek, a közepe felé ugyanolyanok vagy gyengülnek, és azért általában a végére vagy beerősödik, vagy végleg kudarcba fullad a történet. Azért ez alól akad bőven szerencsére kivétel. Rögtön Karen Marie Moningtól a Tündérkrónikák jut eszembe, amelynek az alap 5 része szerintem kötetről kötetre jobb, és pont, hogy nem az első a legjobb benne, és a harmadik-negyedik kötet a legerősebb. Vagy mondhatnám a Csodaidőket, amely szintén csak egyre zseniálisabb lesz.
Viszont sajnos akadnak bőven sorozatok, amelyek az ígéretes kezdet után nálam csúnyán befürödtek. Ilyen a True Blood, amelynek a 13 részéből a hatodik után adtam fel, és mondtam azt, hogy köszönöm szépen, ebből nekem ennyi elég volt. Mondanom sem kell, addigra már ott volt mind a polcomon, de végül megszabadultam tőlük.
A legnagyobb csalódás ilyen téren az Anita Blake-sorozat volt, amely nekem a kapudrog volt a vámpíros fantasy-k meg úgy általában is a fantasy világába. Az első kilenc kötetet nagyon szerettem, élveztem, aztán jött a tizedik kötet, amikor is Laurell K. Hamilton úgy gondolta, jó ötlet a történetet kidobni a kukába és pornóval helyettesíteni. Nem volt az. Ezek után még A Harlekin című kötetig kitartottam, hogy hátha, hátha mégis visszatér az, amit úgy szerettem, de ez nem történt meg, így Anitával elváltak útjaink.
Bevallom, ezek a csalódások engem abba az irányba tereltek, hogy most már leginkább belátható végű sorozatokba szeretek belekezdeni, vagyis leginkább trilógiába vagy tetralógiába. A három vagy négy rész alatt is lehet persze csalódni, de itt mégsem arról van szó, hogy megveszek 10 könyvet, amiből a hatodiknál rájövök, hogy már nem is szeretem az egészet. Ráadásul lássuk be, ma már sokszor azért terveznek alapból sorozatokat, mert a pénz nagy motiváció. Minél több kötet, annál több bevétel. Ennél már csak az rosszabb, mikor valaki elkezd egy trilógiát, amit aztán a végtelenségig elnyújt, hogy lehessen belőle még több rész, és egyszerűen érzed, hogy izzadtságszagú az egész.
Ami például kivétel, és nem bánom, hogy még nem látom a végét, az a Cormoran Strike sorozat, de szerencsére annak eléggé egyenletes a színvonala ahhoz, hogy ki is tartsak még mellette.
Sajnos én sokszor csalódok abban is, amikor mindenféle előzményeket/sok évvel később játszódó folytatásokat írnak sorozatokhoz. Erre tökéletes példa a Harry Potter és az elátkozott gyermek, amiben kb. semmi nincs meg abból, amit a HP világából szeretek. Minden megszeretett karakter teljesen máshogy viselkedik, nincs benne semmi új, talán egy-két jelenet van, ami felvillant abból valamit, amiért az ember megszerette ezt a világot, de amúgy egy borzalom, ami jobb, ha soha nem is született volna meg. Egyébként ez engem rettentően tud bántani, mikor érzem, hogy valaki csak a pénz miatt hozzányúl egy olyan sorozathoz, amihez nagyon nem kellene.
Az, hogy hány kötetnyi esélyt adok egy sorozatnak, nagyon változó. Nagyon sok olyan megkezdett széria van, aminek csak az első kötetét olvastam, és úgy vagyok vele, hogy majd talán egyszer folytatom, ha olyan kedvem van. Van, amit már az első résznél elkaszálok és van, amit akkor adok fel, mikor már érzem, hogy kifulladt. Hagytam már abba trilógiát is úgy, hogy az csak az utolsó részt nem olvastam el, mert rájöttem, hogy már abszolút nem érdekel a végkifejlet, akkor minek kínozzam magam vele.
Én ahogy fentebb is említettem, mostanában inkább a trilógiákat, tetralógiákat részesítem előnyben, vagy az olyan sorozatokat, amelyet mondjuk bármikor abba tudok hagyni, mert nem függenek össze a részek. De sokszor már annak örülök a legjobban, ha látom valamiről, hogy önálló kötet.
Meséljetek, ti milyen sorozatokat szerettek? Mennyi ideig tartotok ki mellettük?
Akik még Témáznak:
Anett: zakkantolvas.hu
Tízkicsikönyv: http://tizkicsikonyv.blogspot.
Szofisztikált macska: https://szofisztikaltmacska.
PuPilla: pupillaolvas.
Moning! ♥ Sokan mondják egyébként, hogy kevésbé szerették az első részt, és hogy kötetről kötetre javul, de nekem már az első is szerelem volt! :D
VálaszTörlésJuj, Csodaidőket kell olvasnom... Már nagyon régóta.
Anita Blake mint kapudrog, ez tök jó xD
A True Blood szerintem túl lett nyújtva... Én egyébként csak az első kötetét olvastam, de én is elkezdtem összegyűjteni őket, 4 megvan belőle.
Sajnos gyaakran a szerző nem is akarta volna folytatni a sztorit, vagy nem folytatásosnak tervezte, és a kiadó unszolására (zsééézsééé) aláír még szerződést iksz folytatásra. :/ Ezeken meg sajnos érződhet nagyon az erőlködés valóban. Szerintem viszonylag kevés olyan sorozat van, aminek sikerül fenntartania a színvonalat a szokásosan kellemes 3-4 részen túl. Jó példa a Cormoran Strike. ;) Meg hát a HP is :D Még esetleg a nem klasszikus sorozat-sorozatok amik szóba jöhetnek, ugyanazokkal a nyomozóalakokkal dolgozó krimik (Maigret, Poirot sztorik), amiknek nincs annyira kötött sorrendje. Na ezekből is jöhet 30 rész is akár, csak persze nem egyszerre. :D
Én is szerettem az elsőt, de nekem a harmadiktól lett talán igazán szerelem. :)
TörlésNagyon kíváncsi lennék, mit szólsz a Csodaidőkhöz. :)
Tényleg, az ilyen különálló krimik tök jók, mert akkor folytatod mikor szeretnéd. :)
Én is már jobban szeretem a kisebb sorozatokat, vagy éppen az önálló történeteket. Kivétel nálam az Poirot sztorik, vagy épp az Agatha Raisin könyvek (bár itt sokszor érezni, hogy már a sztori sablonját felhasználta korábban az író néhányszor) :D
VálaszTörlésTrue Blooddal én végigküzdöttem magam a 10. részig - és terveztem hogy az utolsó három magyarul megjelent részt is olvasni, de szerintem inkább elengedem :D
Igen, mondjuk Poirot és Agatha is van annyira önálló, hogy simán lehet időt hagyni a részek között meg ha nincs kedved olvasni, abbahagyod.
TörlésEgy hősnő vagy, hogy a 10. részig bírtad. :D Képzeld, én a sorozatot hagytam abba az utolsó évad előtt, azóta se néztem meg, mert már az is akkora zagyvaság lett. :/
Húh! Emlékszem anno szakközépben az egyik karácsonyi húzottamnak vettem Anita Blake sorozatrészt ajándékba, de már nem tudom melyiket. Beleolvasgattam a vett könyvbe, de nagyon nem jött át (mondjuk nem csoda, talán az 5. rész volt). Előtte nagyon szemezgettem vele, de azt olvastam a blogokon, hogy sikerült elkurvásítani a főszereplőt és hogy nagy csalódás. Szóval hagytam a francba, pedig vonzott nagyon a sorozat, mert akkoriban mindenki arról beszélt. Cormoran Strike nekem is tökre egységesnek tűnik, igaz még nem olvastam a Gonosz pályát, de az Elátkozott gyermek tipikus pénzlehúzás szekció, aminek semmi értelme nincs. AZ igazi rajongók úgyse szeretik (bár megveszik, hogy elolvassák) akik meg nem ismerik azok is megveszik mert HP-ról szó és ez a fejőstehén effektus, ami jó a kiadónak, szerzőnek. A TRue Bloodot én talán egy résszel tovább bírtam, de úgy látom Dóri lesz a rekorder a kommentjét olvasva :D
VálaszTörlésAz Anita Blake-hez kell azért egy hangulat is, meg az, hogy előtte még én nem nagyon olvastam más vámpíros könyvet, talán még a Twilight sem volt meg akkor, vagy utána kezdtem el. Ma már nem is merem még a jó részeket sem újraolvasni, nehogy csalódjak. :D
VálaszTörlésMegnyugtatlak, a Gonosz pálya és a Halálos fehér is jó, még ha kicsit lassabbak is. :)
Úgy látom, senki nem tudta végigolvasni a True Bloodot. :D