Pages

Márciusi zárás

2017. március 31., péntek

A március nem a könyvekről szólt, akár a vásárlásról, akár az olvasásról van szó. De vannak olyan időszakok, amikor az ember ezt annyira nem is bánja.

Ebben a hónapban úgy alakult, hogy csak egy könyv került hozzám, az is egy útikönyv Olaszország déli részéről. Ugyanis szeptemberben Nápolyt és környékét fogom felfedezni és mostanában szokásommá vált, hogy ahova utazom, arról megveszem a Marco Polo sorozat útikönyvét. Ezt csak antikvár példányban sikerült beszereznem, de örülök, hogy egyáltalán magaménak tudhatom.



Ami az olvasást illeti, a hónap javarészt Dan Simmons Ílionjának jegyében telt, amit egyébként egyáltalán nem bánok. Nagyon szerettem olvasni ezt a gigászi művet, alig várom, hogy a folytatását is a kezembe vegyem. Mindemellett John Willams-től az Augustus-ba kezdtem bele, ami egyelőre nem fogott meg annyira, mint a Stoner, de azért egy elég remek könyvről van szó.

Március számomra leginkább Rómáról szólt, magáról az utazásról, az arra való készülődésről, utána
pedig a sóhajtozásról, hogy de jó lett volna még maradni! Tervezek Rómáról külön bejegyzést írni, de azért röviden itt is szeretnék beszámolni róla.
Csodálatos volt az a 4 nap, amit ott töltöttem, igazi kulturális és történelmi orgazmus. Szinte felfoghatatlan, mennyi minden található ott, hogy olyan helyeket láthattam, mint a Colosseum vagy a Szent Péter Bazilika. Nem véletlenül kezdtem el az Augustus-t is olvasni, egészen más így, hogy a helyszínek egy részét már ismerem, és tudom, milyen kisugárzása is van Rómának.

Emellett ebben a hónap sikerült többször színházba és moziba is eljutni, ezek engem mindig nagyon feltöltenek. Meghoztam elég fontos döntéseket is, amelyek remélhetőleg egy sokkal jobb irányba terelik az életemet. És végre tényleg itt a tavasz, nap mint nap alig várom, hogy kicsit a szabadban lehessek és élvezem, hogy hordhatom végre a vékonyabb kabátjaimat. Imádok, hogy ilyenkor mennyire felpezsdül Budapest.

Április viszont már sokkal könyvesebb lesz, hiszen jön a Könyvfesztivál, a könyvmolylét egyik csúcspontja, legalábbis számomra. Általában péntektől-vasárnapig amennyi időt csak tudok, kint töltök, és kiélvezem, hogy ezeken a napokon minden a könyvekről és az olvasásról szól. Mivel idén nagyon visszafogott voltam könyvbeszerzés terén eddig, így most végre kicsit kitombolhatom magam, és remélem most már az olvasáshoz is több lelki erőm és kedvem lesz. 

A többiek zárása:

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

2017. március 18., szombat

Benyák Zolinak egy ideje már figyelemmel kísérem a pályafutását. Először az Ars Fatalis-ra kaptam fel a fejemet, az azóta megjelent mindegyik regényét olvastam és szerettem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az első Athenauem Kiadónál megjelent írása képes lesz-e tartani a színvonalat. Lelövöm a poént: nem kellett csalódnom.

Az embereket mindig is foglalkoztatta és foglalkoztatni fogja, van-e Másvilág, és ha igen, hogy néz az ki. Tényleg van Menny és Pokol? Vagy egy egészen más dolog vár minket a túlvilágon? Benyák Zoli Tom Pastor történetén keresztül mutatja be nekünk a saját elképzelését. Tom egyszer csak egy sivatagban ébred, ahol egy titokzatos lány szedi fel az autójával. Szép lassan megtudja, hogy már nem az élők világában jár, hanem a holtakéban, ahol addig maradhatsz, amíg emlékeznek rád. De ha elfelednek, akkor már nem marad neked semmi... Vajon Tomnak sikerül mindent elrendeznie, mielőtt a feledés elérné?

Nálam még mindig azért az a legnagyobb bók, hogyha egy magyar írónál egyszerűen elfelejtem, hogy egy magyar író művét olvasom. Engem teljesen magával tudott A nagy illúzió története ragadni, pedig nem egy vidám történetről van szó. Tom Pastor élete szép lassan tárul fel előttünk, és ez nem egy sikeres élet. Ő maga is szép lassan döbben rá, mit és hol rontott el véglegesen. Ráadásul a túlvilág sem éppen egy békés hely, tele van veszélyekkel, nyomasztóbbnál nyomasztóbb helyekkel, és végül mindenkiről kiderül, hogy senki sem, aminek látszik.

A legjobban számomra az tetszett, hogy Benyák Zoli is úgy képzeli a másvilágot, hogy az mindenkinek másképp mutatkozik meg, attól függően, hogyan is élte az életét. Tomnak is a saját történetei, emlékei elevenednek meg, a festőművészete is kísérti őt. Valahogy ezt sokkal jobban el tudom képzelni, minthogy pufók angyalkák vagy villás ördögök várjanak rám.

Rengeteg popkulturális utalás és szereplő található a könyvben, amelyek szerencsére nem lógnak ki a történetből. Ezek szerencsére sokszor nem direkt vannak az arcunkba nyomva, és utána olyan jó ráébredni, hogy á, szóval ez ő volt! Persze kapunk azért ehhez mankókat, de nincs a megoldás teljesen elénk tálalva.

Egyébként ez a regényre is jellemző: szerintem ahány olvasó, annyi olvasata lehet az eseményeknek. Gondolom sokan még azt is megkérdőjeleznék, egyáltalán a túlvilágon játszódik-e a történet, vagy csak a főszereplőnk álmodja az egészet? Netán drogos képzelődések tanúi vagyunk? Vagy tényleg meghalt Tom Pastor és minden megtörténik vele? A regény elolvasásával mindenki eldöntheti, neki mi a szimpatikus válasz.

Én abszolút csak ajánlani tudom A nagy illúziót azoknak, akik nem rettennek vissza a témájától, akik nem csak napsugaras történeteket szeretnek olvasni és akiket érdekel valami kicsit más, a megszokottól eltérő. Én örülök, hogy beszálltam abba az autóba és Tommal tartottam.

A könyvért köszönet az írónak!

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS