Pages

Ősszel is lesz mit várnunk

2016. szeptember 14., szerda

Avagy a nyári lustaság után újra beindul a magyar könyvkiadás, és nem győzzük majd kapkodni a fejünket az újdonságok láttán.

Ebben az évben igyekszem tudatosan beszerezni a könyveimet, tényleg azokat megvenni, amelyek igazán érdekelnek. Ez azt eredményezte, hogy idén szeptemberig 17 könyvvel kevesebbet vettem, mint tavaly ugyanekkor. De ez persze nem akadályoz meg abban, hogy csorgassam a nyálam az új megjelenésekre, még ha nem is biztos, hogy mindegyik a kosaramban landol.

Kezdjük azokkal a regényekkel, amiket biztos, hogy a polcomon szeretnék tudni:

Donna Tartt: Aranypinty

A titkos történet az egyik kedvenc regényem, szóval nem kérdés, hogy ez is kötelező beszerzés számomra. A történetről nem sok minden derül ki, de én bízom benne, hogy Tartt csak jót tud kiadni a kezéből.

Fülszöveg: „Olvastad ​​már az Aranypintyet?” – koktélpartik és baráti beszélgetések visszatérő kérdése volt ez a könyv megjelenése idején Amerikában. Tizenkét év hallgatás után jelentkezett új könyvvel az amerikai kortárs irodalom egyik legtitokzatosabb ikonikus figurája, és bebizonyította, hogy megérte a várakozást. 
A könyv páratlan módon rögtön a második helyen nyitott a The New York Times bestsellerlistáján, majd hamarosan első lett, és 40 héten át szerepelt a tíz legolvasottabb könyv között. A kritikusok Az év könyvének választották, és 2014-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. Ezzel egy időben megkezdte hódító útját a nemzetközi színtéren is: Finnországban, Franciaországban, Németországban és Olaszországban is bestseller lett, és eddig több mint 30 nyelvre adták el a jogokat, a megfilmesítésért pedig a legnagyobb hollywoodi stúdiók versengtek egymással. 
A történet főszereplője egy szerető anya és egy távol lévő apa fia, a tizenhárom éves Theo Decker. Csodálatos módon túlél egy katasztrófát, mely azonban szétrombolja az életét. Magára marad New Yorkban, irányvesztetten és teljesen egyedül, míg végül egy gazdag barát családja befogadja. Ám a Park Avenue jómódú és távolságtartó világában sehogy sem talál otthonra. Sóvárog az anyja után, és görcsösen ragaszkodik ahhoz a tárgyhoz, amely a leginkább rá emlékezteti: egy kis méretű, varázslatos festményhez, amely végül az alvilág felé sodorja. 
Az Aranypinty egy régen várt klasszikus történet veszteségről, megszállottságról, túlélésről és önmagunk megtalálásáról. Néhány oldal után magába szippant, nem hagy aludni, és nem engedi magát elfelejteni.

Sylvain Neuvel: Alvó óriások

A könyv, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem, amint az Agave Könyvek megtette a bejelentését,
hogy ki fogják adni nálunk magyarul. Valamit olyan érzésem van, hogy olyan élményt fog nyújtani, mint Az ötödik évszak, remélem jól jelez a radarom.

Fülszöveg: Deadwood, ​​Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…
A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.
Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…
Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?

Jenny Lawson: Őrülten boldog

Egy vicces könyv a depresszióról? Mivel a téma engem is érint, mindenképp érdekel, mit tud mondani a témában Jenny Lawson. A Molyon egyébként az angol kiadásánál Ross írt remek kritikát róla, szóval bizakodó vagyok.

Fülszöveg: Jenny Lawson, a The New York Times Bestseller listájának első helyezett írója, legújabb, ŐRÜLTEN BOLDOG című könyvében, az egész életét végigkísérő mentális betegséget járja körbe. Egy elképesztően vicces és kacagtató könyv a bénító depresszióról és a szorongásról? Ez aztán szörnyen rossz ötletnek tűnik. De Jenny épp ezekben a borzalmasan rossz ötletekben a legjobb. Az ŐRÜLTEN BOLDOG című könyv arról szó, hogy el kell fogadnunk mindazt, ami megkülönböztet minket a többi embertől – a szépet és a csúnyát – majd felhasználni arra, hogy lenyűgözően és felháborítóan boldogok legyünk.






Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Szerintem mindenki, aki már internetezik egy ideje, belefutott már Sarah rajzaiba. Egy részén csak jót
mosolyog az ember, egy részében pedig simán magára ismer. Örülök neki, hogy Fumaxék láttak benne annyi potenciált, hogy kiadják magyarul is az egyik gyűjteményes kötetét.

Fülszöveg: Úgy ​​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!
Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok!
A Felnőni kiábrándító a rajongók kedvenc képsorait tartalmazza tucatnyi új képregény mellett, amelyek csak ebben a kötetben olvashatóak. Sarah őszintesége, az olyan témáknál, mint pl. testkép, öntudat, introvertáltság, személyes kapcsolatok, és a melltartó-mosás gyakorisága, képregényeit elképesztően viccessé varázsolják – amellett, hogy mindenki magára ismerhet bennük.

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Tegnap az egyik kolléganőm meglepődve kérdezte tőlem, hogy tényleg van a Harry Potter folytatása? aztán elmagyaráztam neki ezt az egész színdarab dolgot és megállapítottuk, hogy ennek erőteljesen pénzszaga van. Ennek ellenére persze én is kíváncsi vagyok rá, hogy mit is alkotott most Rowling a két másik íróval közreműködve. A kritikák nagyon vegyesek, már csak ezért is magam szeretném eldönteni, nekem mit nyújt ez a "nyolcadik kötet".

Fülszöveg: Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskolás korú gyermek apjaként kell helyt állnia. 
Miközben Harry a múlttal viaskodik, ami nem hagyja magát eltemetni, legkisebb fiának, Albusnak meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

És akkor jöjjön még három olyan könyv, amire felkaptam a fejem, de még nem vagyok biztos a beszerzésükben.

Al Robertson: Égtörés

Furcsa, valahogy a sci-fi megjelenésekből mostanság elég kevés tud megmozgatni, amit szomorúan
konstatálok. Azért Al Robertson könyve nagyon biztatónak tűnik, meglátjuk, mit mondanak majd róla az első értékelések.

Fülszöveg: Amikor a Totalitás lázadó mesterséges intelligenciái legyőzték a Panteon vállalatait, az emberiség veszített igazán. A Föld már nem több mérgező pusztaságnál, a túlélők az Állomáson, a Panteon egyik iparosított aszteroidáján tengődnek. 
Jack Forster a Panteon alkalmazásában állt, az elméjébe épített harci MI-vel, Hugo Fisttel vadászott a Totalitáshoz átállni készülő MI-kre a Naprendszer peremén. Mocskos háború volt, a férfit megviselte, de Fist úgy élvezte, mint semmi mást. 
Miután visszatérnek az Állomásra, alig néhány hetük van kideríteni, ki ölte meg a legfontosabb embert Jack életében. Amikor ugyanis Fist licence lejár, átveszi gazdája testének irányítását, és ezzel a férfinak végleg vége.


Anita Diamant: A vörös sátor

A bloggerlányoknak köszönhetően figyeltem fel erre a könyvre, főleg Amadea örvendezett neki, hogy újra kiadják. A régi kiadás borítója finoman szólva is borzasztó, az új viszont nekem nagyon tetszik, és a történet is baromi különlegesnek hangzik.

Fülszöveg: Szerelem, árulás, szégyen. A legősibb szerelmi történet a Bibliából. A vörös sátor bibliai asszonyok könyve: Jákób feleségeinek és egyetlen életben maradt lányának, Dínának a története elevenedik meg lapjain. A vörös sátorban mesélték el egymásnak titkaikat a régi idők asszonyai. A holdtöltekor, a szülés és a gyermekágy idején együtt töltött napok során tárgyalták meg az élet nagy kérdéseit, osztották meg egymással az asszonyi tudást születés és halál, szerelem és szex, öröm és fájdalom dolgairól. A vörös sátor főszereplői: Lea, Ráhel, Zilpa, Bilha és a mesélő: Dína. Az ő szerelmeikről szól ez a regény, amelyet olvasva rádöbbenünk, hogy máig ugyanazok a kérdések és szenvedélyek határozzák meg életünket. A vörös sátorban minden együtt van, ami izgalmassá tehet egy könyvet: szerelmi örömök és csalódások, családi bonyodalmak, érzelmi viharok. Anita Diamant fordulatos történeteivel és elragadó stílusával szerte a világon meghódította az olvasók – különösen a hölgyek – szívét.

Charlei Lovett: Első benyomások

Úgy látom, Jane Austenről még nem sikerült elég bőrt lenyúzni, mindig újabb és újabb történetek
látnak róla napvilágot. A Becoming Jane című film után viszont eléggé nyitott lettem ezekre, az Első benyomások pedig egy egészen érdekes kérdést jár körül Jane-nel kapcsolatban.

Fülszöveg: Üdítő, izgalmas olvasmány Jane Austen-rajongóknak!
Jane Austen és Sophie Collingwood – két ugyancsak különböző ifjú nő, akiket csak a könyvek imádata kapcsol össze.
Jane éppen első regényét írja, amikor megismerkedik az idős tiszteletessel, Richard Mansfielddel. Nem is sejti, mennyi segítséget és bátorítást fog kapni rövid barátságuk alatt. Sőt lehet, hogy többet is kap: egy kész kisregényt. Első benyomások címen, amiből majd megszületik a Büszkeség és balítélet. 
Sophie könyvtárosként végzett Oxfordban, és most egy antikváriumban dolgozik Londonban, miközben Mansfield Allegorikus mesék kis könyve című, végtelenül unalmas történetfüzérének második kiadását hajszolja két érdeklődőnek is. De a hajsza végzetes lehet…
Plagizált-e Jane Austen? Megkerül-e a tiszteletes meséinek gyűjteménye? És Sophie megtalálja-e a szerelmet? Mennyire fontosak az első benyomások?
Charlie Lovett regényét minden Austen-imádónak csak ajánlani lehet.

Meséljetek, ti miket vártok idén ősszel?

Augusztusi könyvtermés

2016. szeptember 1., csütörtök

Szóval itt vagyunk, újra szeptembert mutat a naptár. Furcsa, mert úgy érzem, mintha csak most lett volna június eleje, amikor már nagyban nézegettem a naptárt, mikor is megyek már Londonba, vagy mikor lesz egy jó kis szabadtéri koncert. Nem mondom, hogy ősszel megáll az élet, mert közel sem, de szép lassan rövidülnek a nappalok. De most még inkább beszéljünk az augusztusról!



Az augusztus megint szép könyvtermést hozott, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a legtöbb barátommal ekkor ünnepeltük a szülinapomat. Venni csak egy Isztria útikönyvet vettem, emellett Benyák Zoltán írótól kaptam egy dedikált példány A nagy illúzió című legutóbbi regényéből, minden más ajándék volt.
Először megtartottuk az ötös fogattal az immár hagyományosnak számító, Amadeával közös szülinapi bulinkat, ami nálunk tortából, sörből, szóviccekből és persze rengeteg könyvből és némi körömlakkból áll össze. Itt lett enyém a Nagyrészt halott, a Más dalok, a Törékeny holmik és Az Égett-hegyi könyvtár. Mindegyik nagyon érdekel, remélem idén sikerül még rájuk sort keríteni.
Ezután Lilla barátnőm lepett meg a Túszok a tárgyalóasztalnál című non fictionnel, ami a konfliktuskezelésről szól és a fülszövege alapján nagyon érdekesnek tűnik.
Végül pedig az ötös fogat egy részével és a vidéki molyok társaságában tartottunk még egy társaspartival egybekötött szülinapozást. Mivel Amadeának lelkiismeret-furdalása volt, hogy a Könyvhéten picit leöntötte két könyvemet meggysörrel (szerintem semmi bajuk nem lett, csak kicsit színesebbek lettek), ezért kaptam tőle még egy könyvet, a Novecentót, amit egy este alatt el is olvastam és szerencsére nagyon szerettem. Került még hozzám egy Napok romjai és A Rudnay-gyilkosságok, valamint Erika galád módon még egy Dél-Afrika útikönyvvel is meglepett. Bár egyelőre nincs tervben ez az ország, de ki tudja, mit hoz az élet, amúgy meg egy nagyon igényes National Geographic kiadványról van szó.

Bárcsak azt mondhatnám, az olvasással is olyan jól haladok, mint a beszerezésekkel, de azért ez nincs így. Azért többet sikerült olvasni, mint a múlt hónapban, köszönhetően annak, hogy újrázok a Harry Potter kötetekkel, és az első három résszel már végeztem is. Emellett befejeztem Baráth Katitól az Arkangyal éjjelt, ami egy piszkosul erős könyv volt, valamint belekezdtem A Rudnay-gyilkosságokba.

Mindemellett igyekeztem kihasználni a nyár utolsó hónapjának minden egyes percét, szerintem
A balatonfüredi kikötő
sikerült is. Minden hétvégére adódott valami program, és a hétköznapok sem teltek unalmasan. Voltam Tatán, Balatonon és Győrben is egy napot, valamint végre sikerült kilátogatni a Szigetre is, amiről nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, és fontolgatom, hogy jövőre több napon is kilátogatok. Eljutottam továbbá végre a Savaria Karneválra is, egy egész hétvégét töltöttem Szombathelyen és rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, ráadásul még Theodorával is sikerült találkozni. Voltam Szabó Balázs Bandája és Spencer&Hill koncerten is, utóbbin első alkalommal, de biztos nem utoljára.
Egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy bár olvasás terén gyatrán állok, ez volt életem egyik legmozgalmasabb és legszebb nyara, tele új élményekkel, tájakkal. Olyan percekkel lettem gazdagabb, amikre évek múlva is szívesen emlékezem vissza.

És hát itt van az ősz, itt van újra. Igazából a szeptember-októbert még kedvelni szoktam, mikor még élvezhetjük a vénasszonyok nyarát, mikor még azért zöld a természet, nincsenek nagy fagyok és a nap is süt még. Ráadásul szeptemberben még el is szökök kicsit a nyárba, ugyanis pár napot Horvátországban fogok tölteni. A tenger az én egyik nagy szerelmem, alig várom, hogy újra láthassam. Emellett vár még rám több koncert is, egy krimivacsora és bloggertalálka is. 
A könyvkiadók is szép lassan magukhoz térnek, egyre több megjelenést jelentenek be, én pedig bevallom, kezdem várni, hogy bespájzolhassak néhány új szépséget. Hátha szép lassan az olvasási tempóm is visszaáll a megszokottra. 


Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS