2016. július 31., vasárnap

Júliusi zárás

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy számomra a július volt eddig az év legjobb hónapja. Javarészt ez nem az olvasásnak köszönhető, mert azzal lassan haladtam, de annyi minden történt velem, annyi vágyam vált valóra, hogy ezt nem is bánom annyira.


De kezdjük azzal, hogy meglepően sok lett a beszerzett könyvek száma, 8 darab, amire nem számítottam a Könyvhét után. Pedig a szülinapi ajándékaimnak csak egy részét kaptam meg még. :) A hónap egy régen várt megjelenéssel kezdődött, Robert Galbraith Gonosz pályája számomra kötelező beszerzés volt, mert nagyon szerettem az első két részét Cormoran Strike eseteinek, ráadásul részben a Kakukkszónak köszönhető, hogy el szerettem volna jutni Londonba.
Ezek után Sztimi barátném lepett meg a Leányrablás Budapestennel, amit múlt hónapban már olvastam, és kellemes élményként maradt meg, szóval kénytelen leszek beszerezni a folytatásokat is. :) Majd ezek után jött London, ahonnan természetesen nem térhettem haza könyv nélkül. A Waterstone akcióját használtam ki, miszerint ha veszel egy könyvet, mellé a másikat féláron kaphatod meg, így jött velem Jojo Mojes-tól az After You és David Mitchelltől a Slade House. Vicces, hogy a Libriben egy ugyanilyen akciót használtam ki itthon, csak ott az egyik könyv ment ajándékba, a másik, amit féláron adtak, A vágyakozás enciklopédiája pedig az én magánkönyvtáramat gazdagítja. 

Amit még magamnak szereztem be, az a Marco Polo Róma útikönyve. Ha minden jól alakul, ősszel vagy jövő tavasszal eljutok az Örök Városba, és mivel Londonban jó szolgálatot tett a Marco Polo útikönyve, úgy gondoltam, ezt is megveszem. Ráadásul egy számomra kedves személy szülinapomra meglepett még egy Róma útikönyvvel, amiben annyira fantasztikus képek vannak, hogy az utazás után emléknek is tökéletes lesz. Emellett Szilmariel barátnőmtől megkaptam az Árnyékszövetséget, így már teljes a Vének Háborúja sorozatom.

Ami az olvasást illeti, a júniusban elkezdett Variációk egy párra júliusban lett befejezve, majd még London előtt elkezdtem Ben Aaronovitch-tól a Soho felett a holdat, amit London után fejeztem be, és egészen más élmény volt úgy olvasni, hogy már ismertem a helyszíneket. Belekezdtem még Csernus Imrétől A kiútba, valamint tegnap Baráth Katalintól az Arkangyal éjjelbe.

A Tisza-tó este
Na de mit is csináltam júliusban olvasás helyett? Rengeteg mindent. :) Rögtön egy utazással kezdődött a hónap, az első hétvégét a Tisza-tónál töltöttem Poroszlón. Sose voltam még ezen a környéken, de elsőre elvarázsolt, főleg a péntek esti hajókázás a naplementében, az egyszerűen feledhetetlen, képeslapra illő tájakkal tarkított élmény volt. De jó volt az Ökocentrumot is felfedezni, meggysör mellett foci eb-t nézni és fürdeni is.
Voltam egy nagyon klassz koncerten is, a Paddy an The Rats lépett fel a Budapest Parkban. Én most hallottam őket először élőben, de remélem, nem utoljára. Július második hétvégéjén pedig Sztimi barátnőm vendégeskedett nálam Debrecenből, így most egy kicsit én is turistát játszottam Érden, és több olyan helyen is jártam, ahol még előtte soha. A minaret, a Duna-part, a Földrajzi Múzeum és a Poirot Belga Étterem is kimaradt eddig, de most sikerült bepótolni.


Alattam a Temze látható
Majd pedig ezután elérkezett a hónap csúcspontja: London! Tervezek egy külön posztot írni az utazásról, de azért pár dolgot itt is leírok. Most életemben először hagytam el a kontinenst és utaztam szigetországba. Tudtam, hogy London igazi nagyváros, de ezt csak akkor fogja fel az ember, amikor a saját szemével látja. Ráadásul sohasem alszik, örökké járnak az utcán a piros autóbuszok és a fekete taxik, és a belvárosban vasárnap este is teljes a nyüzsgés. Nehéz leírni, mit éreztem, mikor először megláttam a Tower Bridge-t vagy a Big Bent, hogy milyen furcsa, hogy egyik nap reggel a Regent's Parkban reggeliztem, majd a British Museum előtt ebédeltem, hogy aztán a Temze partján a Big Bent nézve vacsorázzak. Hogy mennyire megszerettem ezt a várost, és hogy már most tudom, hogy vissza kell még térnem, mert közel sem láttam mindent. Ráadásul a magyar vendéglátóim nagyon rendesek voltak, ők még pluszban színesítették az utazást.

Tihanyból a kilátás
Furcsa volt ezek után visszatérni Magyarországra, de szerencsére egy Star Trek mozizás és egy hosszú hétvége a Balatonon segített átvészelni a visszatérést. Ráadásul sok év után újra voltam Tihanyban, ami nagy élmény volt, szinte semmire nem emlékeztem már a környékből, de nagyon szépen kiépített, érdemes mindenképp tenni ott egy sétát. Ráadásul valahogy a Balaton vize mintha most lenne a legszebb, az az igazi már-már karibi zöld, aminek én nem tudok betelni a látványával.

A hónap végét pedig a szülinapom tette színesebbé, két baráti társasággal is ünnepeltem, ami ugyebár két tortát jelent. :) Persze még közel sincs vége az ünneplésnek, mivel sokkal csak augusztusban találkozom, ezért általában legalább egy hónapig tart a szülinapozás, amit persze én nem bánok.

Szerintem a beszámolómból is kiderül, hogy mennyire izgalmas és színes hónap áll mögöttem. Ráadásul szeptemberre befizettem egy körutazást Horvátországba, így a nyár még közel sem ért véget. De előtte még itt az augusztus, ahol mindenféle belföldi kalandozások várnak rám, egy napot Győrben, egy hétvégét pedig Szombathelyen fogok eltölteni. Megyek még életemben először a Szigetre is, és szerintem a szokásos baráti találkozók és mozik is meglesznek. Igyekszem a legtöbbet kihozni a nyárból, amennyire csak lehet, bár most így belegondolva, azért az őszöm sem ígérkezik unalmasnak. :)

Londonban még Benedicttel is össze lehet futni, ha csak bábuként is :)



2016. július 12., kedd

Lauren Beukes: Torzók

Lauren Beukes első két magyar nyelven megjelent regénye még az Ad Astránál látott napvilágot, majd ezek után a Tündöklő lányokat és a Torzókat a Gabonál találjuk meg. A két-két regénynek egyébként a műfaja is pont így határolható el: míg a Zoo City és a Moxyland sci-finek aposztrofálható, addig az utóbbi kettő kőkemény thriller. Részemről örömmel olvasom Beukes regényeit, bármilyen műfajban is alkosson.

A Torzóknak már az alaptörténete is hátborzongató. Detroit egyik elhagyatott részén találnak egy kisfiút, akit bizarr módon preparáltak össze egy szarvassal. Ezek után újabb furcsa halálesetek történnek, és kétségbeesett hajsza indul a gyilkos után.
Az események több szálon zajlanak. Egyrészt ott van a nyomozást vezető Gabriella Versado, aki egyedül neveli a lányát és akiből már rég kiveszett a hit, hogy a bűneseteket meg lehetne oldani. A lánya, Layla tizenévesként keresi a helyét a mai furcsa és kissé eltorzult társadalomba, és rajta keresztül tekinthetünk bele az internet sötét oldalába. Jonno, az újságíró keresi a nagy sztorit, amivel végre kitörhetne, a hajléktalan TK pedig napról-napról él hajléktalanként, és végrehajtás alatt lévő házakat pakol ki. Ezt a négy embert kötik össze a furcsa gyilkosságok, mindegyikükön keresztül más oldalát ismerhetjük meg az eseményeknek.

Itt ne keressetek napfényt, csicsergő madarakat és reményt, mert ezekből vajmi kevés van. Beukes
Detroit legsötétebb oldalát mutatja meg nekünk, amelyben mindennapos a gyilkosság, a zaklatás, a pedofília... Ami nekem különösen tetszett, az az, hogy az írónő szerves részéve tette regényének a mai technikát és az internet világát. Teljesen természetes, hogy az események megjelennek az internetes fórumokon, hogy az emberek webkamerával ismerkednek, vagy hogy a Youtube-ra is kerülnek fel videók a gyilkossággal kapcsolatban. Ebben a világban már igazán nehéz titokban tartani bármit is, viszont annál könnyebb bűnt elkövetni.

A Torzók nem egy egyszerű regény, nagyon olvasmányos, de ráül az ember lelkére, és csak nehezen szabadul az ember a hatása alól. Nem csak a gyilkosságok, hanem az összes többi történés is nagyon mélyre ránt a sötétbe, amit az ember nem biztos, hogy tudni akar, de mégis muszáj szembenéznie vele. Érdekes módon itt is megjelenik a természetfeletti, először csak finoman, aztán a regény végére Beukes elég markánsan belevonja a történetbe. Bár miután az ember leteszi a könyvet, lehet még gondolkodni rajta, hogy mi is történt itt? Csak a képzeletük játszott a szereplőkkel vagy a valóságot látták? Néha az ember már-már hajlamos úgy gondolni a történetre, mintha tényleg megtörtént volna, annyira élethű az egész.

Ha visszagondolok a regényre, még mindig fel tudom idézni a hangulatát. A borító is nagyon passzol ehhez, minden rajta van, ami a történetet jellemzi. Szerintem a Torzókkal annak is érdemes megismerkednie, aki esetleg a Tündöklő lányokat nem szerette, aki viszont igen, annak meg egyenesen kötelező a kezébe vennie.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a Gabo Kiadónak!

2016. július 3., vasárnap

A júniusi tucat

Tudtam, hogy az előző havi egy beszerzést ebben a hónapban nem fogom tudni tartani, hiszen mégis csak Könyvhét volt! Így is csoda, hogy csak ott garázdálkodtam és tudtam ellenállni a mindenféle egyéb akcióknak.




Legelőször az Agave Könyvektől jött három recenziós példány, amiből ráadásul kettőt már el is olvastam. Hamarosan érkezik poszt Az ötödik évszakról, ami az év egyik legkülönlegesebb fantasy-je, a Vörösingesek egy kellemes kikapcsolódás Scalzitól, de bevallom, bennem nem hagyott mélyebb nyomokat. A harmadik pedig a Gaiman nevével fémjelzett Köztesvilág, ami még olvasásra vár. Ezen kívül az Agavétól még előrendeltem Baráth Kati könyvét, az Arkangyal éjjelt, amit remélem még júliusban sikerült sorra keríteni. Még egy recenziós könyv került hozzám, mégpedig Paolo Bacigalupitól A vízvadász. A felhúzhatós lányt nagyon szerettem, így igazán kíváncsi vagyok, mit alkotott ezúttal a szerző.

Ezek után pedig jöhetett a könyvheti tombolás! Bár a szokásosnál kevesebb időt töltöttem kint, így is elég sok könyvet sikerült beszerezni. Voltak előre betervezett könyvek, mint a Vészmadarak, aminek első olvasásra megfogott a fülszövege, vagy On Sai kisregénye, a Szürke szobák, amely a Szivárgó Sötétség világában játszódó kisregény. Ezen kívül két könyvre fentem még nagyon a fogam, a Variációk egy párra épp olvasás alatt áll, a Mielőtt megismerteleket meg már el is olvastam, és az év egyik kedvencévé vált. 
És persze mindig, mindig vannak olyan beszerzések, amelyek csak úgy szembejönnek és nem lehet otthagyni őket. Nálam most ilyen volt Chuck Palahniuktól a Harcosok klubja, amit mindössze 990 Ft-ért dobáltak az emberek után, valamint akciósak volt a Helikon zsebkönyvek is, és két könyvet innen is volt muszáj venni, így végre van saját példányom A kis hercegből, valamint sorra keríthetem végre Szerb Antaltól az Utas és holdvilágot.

Egyébként csak nekem van olyan érzésem, hogy a június szinte elrepült? Nagyon izgalmas hónap
volt ez mind könyves, mind egyéb szempontból számomra. Rögtön egy dedikálással kezdődött a hónap, úgyis Chris Hadfield kanadai űrhajós Budapesten járt, és lehetőség adódott találkozni és aláíratni vele az Egy űrhajós tanácsai földlakóknak című könyvét. Hadfield írását én már a megjelenésekor olvastam, és nagyon megfogott, így nem volt kérdés, hogy találkoznom kell vele. Meg hát nem minden nap találkozik az ember lánya egy igazi űrhajóssal, aki járt az űrben!
A dedikáláson természetesen rengetegen voltak, magyarok és külföldiek egyaránt. Tartottam tőle, milyen lesz Hadfield élőben, de nem kellett csalódnom: rettentően közvetlen, kedves és profi ember. Az a pár mondat, amit váltottunk és a közös képek örök emlékek maradnak.

És még csak ezután jött a Könyvhét, ahol én most kicsit kevésbé voltam aktív és kevesebb időt töltöttem, de úgy érzem, az annál tartalmasabb volt. Megint sikerült sok ismerőssel találkozni, annak meg különösen örülök, hogy szombaton Pupillával több órát is együtt töltöttünk. Bár az időjárás szombaton már nem volt kegyes hozzánk, a Szamos Cukrászda teraszán való együtt ázás is emlékezetes marad, valamint az is, hogy szegény Baráth Kati kénytelen volt az Agave standjára bebújva dedikáltatni. Mindenki egyesével ment be, és jót viccelődtünk azon, hogy vajon a vesénket veszik el vagy csak a vérünket csapolják meg. :) Végül egyik sem történt meg, helyette sikerült pár szót és egy gyors dedikálást megejteni.

A váci dóm
A hónap maradék része szinte megint a szokásos Nita-féle pörgésben telt: mozi, koncert, baráti találkák, meccsnézés, névnapozás, ballagás, és elindult az utazások időszaka is. Múlt hétvégén egy kedves barátnőmnél Vácott jártam, ahova még úgyis elmentem, hogy picit még betegeskedtem, de nagyon jól éreztem magam. Igaz, hogy ez már a júliushoz tartozik, de most hétvégén pedig a Tisza-tónál pihentem. Utóbbi miatt csúszott el a havi zárás, se lehetőségem, se időm nem volt írni. Igazából eléggé keveset neteztem a nyaralás alatt, amit egyáltalán nem is bánok. Jól esik néha a világot kikapcsolva csak a pihenésre és azokra koncentrálni, akikkel együtt vagy.

Egyedül egyetlen hét volt, amikor lebetegedtem és kényszerpihenőre szorultam, de azt az időt meg olvasásra használtam ki. Négy könyvet is befejeztem, és végre az olvasó énem is nyugalomra lelt, hogy nem hunyt ki bennem még az olvasás szenvedélye. Bár már előtte sem panaszkodhattam, sikerült befejezni Lauren Beukestől a Torzókat, és elég hamar befaltam Böszörményi Gyulától a Leányrablás Budapestent. Aztán már betegen olvastam el javarészt N. K Jeminsintől Az ötödik évszakot, egy délután alatt befaltam Chuck Wendigtől Vészmadarakat. Egy kicsit több időt kellett szánni Jojo Mojes-tól a Mielőtt megismertelekre, de minden percet megért az a könyv, az év egyik kedvence eddig, és én ennyire nem sírtam még befejezésen, mint itt. Ezek után kezdtem bele a Variációk egy párra című könyvbe, amely kicsit nagyobb falat már, még nem sikerült befejezni, de szerencsére nem hajt a tatár.

Remélem nem bánjátok, hogy ez most a szokásosnál hosszabbra sikeredett poszt lett. Így visszaolvasva elég jó hónap volt ez a június. És még csak most indult a július, amiről egyszerűen tudom, hogy az év legcsodásabb hónapja lesz. Már jól indult a Tisza-tónál eltöltött hétvégével, most is vár rám mozi, koncert, mindenféle találkák, de ami a legjobb, hogy ebben a hónapban végre elutazom öt napra Londonba! Tudom, ezt már sokat emlegettem, de ezzel egyszerűen nem tudok betelni. :) Ráadásul egy hosszú hétvégére még Balatonszemesre is lejutok, emellett pedig szülinapom is lesz, szóval ez az én hónapom lesz és kész. :) 

Nemsokára lesznek saját képeim!

Pages - Menu